DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Sepsey Tamás módosító indítványát szeretném támogatni hozzászólásommal a részletes vitára irányadó szabályok szerint.
Mi azt kívánjuk ezzel az indítvánnyal érzékeltetni - és azt hiszem, ezt sokan félreértik a teremben -, hogy Magyarországon a jelenlegi társadalmi és gazdasági feltételek között igenis szolgáltatni kell az államnak azért a hihetetlen nagy bevételért, amely a társadalom minden tagjától - akár társadalombiztosítási járuléknak hívjuk, akár adónak, akármilyen elvonásnak hívjuk - elvárható.
(16.10)
Elvárható tehát az állam mûködése során a bírósági igazságszolgáltatási szereplõktõl is az, hogy mindazt, amit Sepsey Tamás részletesen kifejtett, kötelességszerûen - természetesen bírói szemmel és meggyõzõdés alapján - elvégezzék. De nemcsak én mondom ezt, hanem ez a javaslat is ezt mondja tisztelt Országgyûlés, és szeretném ha majd még ma eljutnánk a novella 38. § (6) bekezdéséhez. Ez ugyanis teljesen oda nem illõ módon - valamilyen tiszta kéz és a feketegazdaság elleni fellépés politikai szándékait nagyon jól, éppen vitatkozva Hack Péter képviselõ úr érveivel, tisztán láthatóan - egy soha nem volt jogintézményt kíván beépíteni nem a Pp.-be, hanem a Ptké-be, tehát egy anyagi jogszabályt hatályba léptetõ és anyagi rendelkezéseket is tartalmazó polgári jogszabályba, amikor tudniillik azt az intézményt honosítja meg, hogy "Az ügyész keresetet indíthat a semmis szerzõdéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerzõdés semmisségének megállapítása iránt."
Mi ezt így nem tartjuk jónak, majd rátérünk. De kérdezem én, ha a Pp. jelenlegi és szándékolt szabályozása nem ad semmi lehetõséget az ügyész informálódására, arra, hogy az eljárásban semmiféle különleges félkénti szerepét most már el nem ismerve - amelyet egyébként elfogadunk és ezt az Alkotmánybíróság többször leszögezte - nem vesz részt, nem szerez tudomást óriási társadalmi negatív hatást és a közvéleményt nyilvánvalóan foglalkoztató semmis szerzõdésekrõl, nem bûncselekményekrõl, tisztelt Hack Péter képviselõ úr, hanem olyan szerzõdésekrõl, amelyekre itt volt utalás, s amilyenekkel nap mint nap valamennyien, akik az utcára kitesszük a lábunkat, bármilyen minõségben rengeteggel tudunk találkozni. Vajon honnan fogja tudni az ügyész a keresetindítás lehetõségét egy semmis szerzõdés szerinti jogviszony által okozott sérelem megszüntetése érdekében, hogyha az a minimális törvényes kötelezettsége is megszûnik a bíróságnak, hogy évente több százezer ügyben elbírálja a jogviszonyokat, hogyha nem kell értesítenie az azonos házban, azonos épületben, azonos hatáskörrel, azonos érdekek szerint mûködõ másik igazságszolgáltatási szereplõt, az ügyészt.
Én azt hiszem, hogy félreértik azok a képviselõtársaim, elsõsorban Hack Péter képviselõ úr, azokat a módosítási szándékokat, amelyek itt valami meggyökeresedett, megcsontosodott és megrögzült és valami elmúlt társadalmi berendezkedéshez kötõdõ szabályok fenntartóiként kívánják feltüntetni akár Sepsey Tamást, akár mást, aki a Magyar Demokrata Fórum részérõl a polgári perrendtartáshoz fûzõdõ törvényjavaslathoz módosításokat adott be.
Igenis azt szeretnénk ezekkel a javaslatokkal elérni, hogyha nem az a fajta felfogás válna a magyar bíróságokon uralkodóvá, amelyet itt most már egy másik vita kapcsán is hallottunk és majd ma még nagyon sokszor fogunk hallani reményeim szerint, hogy a bíróság teljes mértékben passzív, alaki igazságosztó szerepet, hogy úgy mondjam, jogszolgáltató szerepet játszik. Egyébként a kormánynak errõl a szándékáról árulkodik az az alkotmánykoncepció, amelyet az igazságügy-miniszter költségére és támogatásával adtak ki és ahol az általuk elképzelt alkotmányos berendezkedésben az igazságszolgáltatás fejezet helyébe a jogszolgáltatás címet szánják, majd akkor, s amikor majd erre lehetõségünk lesz, el fogjuk mondani ezzel kapcsolatos érveinket. De mi szemben állunk ezzel a nézetrendszerrel. Igen. Nem azért, mert 1952-ben született egy ilyen jogszabály, hanem mert az 1910-es években született egy olyan polgári perrendtartás, amelyre az '52-es polgári perrendtartás majdnem teljes mértékben támaszkodik és amely egy hagyományos magyar perjogi felfogásnak volt a terméke és nem kis tudományos tekintélyek és magyar joggyakorlat állt mögötte.
Tehát azt valljuk, hogy az adófizetõ állampolgárok joggal várhatják el másoktól, a bíróságtól is azt, hogy az igazságszolgáltatás résztvevõjeként az éppen elõttük lévõ ügy kapcsán az a kötelezettségük vagy inkább az a lehetõségük megmaradjon, amely egyébként a törvényjavaslat más helyén bevezetni kívánt intézményt valóban megtöltené tartalommal és nem csak egy puszta deklaráció maradna, mint mondom a 38. § (6) bekezdése szerint bevezetni szándékolt intézmény. (Taps.)