DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, ott kell folytatni, ahol a szünet elõtt abbahagytuk. Miután az elnök személyében változás állt be, szeretném elmondani, hogy az elõbb már jeleztem, hogy a 2. pontban az elhagyandó szakasz és a 3. pont véleményem szerint olyan tartalmi összefüggésben van, hogy inkább itt szeretnék szólni errõl, nem pedig a 2. pontnál, mert ott nagyon eltérõ koncepcionális módosítások voltak.
(16.50)
A bíróságok számára kétféleképpen lehet gyorsítani az eljárást. Az egyik az, amit a kormány meg akar valósítani, hogy lemetéli a bíróságok kötelezettségeit, nagyon szûk körre akarja elõírni a bíróknak az igazság érvényesülésével kapcsolatos kötelezõ tevékenységét. Másrészt lehetne úgy is tenni, hogy egyrészt növelem a bíróságokon dolgozó bírák számát, a különféle ügyviteli szervezésekkel - a modern technikára támaszkodva - gyorsítom a perek átfutását; és amirõl idáig még nem volt szó: a bírói ítélkezõ tevékenység minõségét javítom. Aki tárgyalt, jól tudja, milyen óriási különbség van egyes bírák személyisége miatt az ítélkezésben. Vannak olyanok, akik nagyon határozottan és jól vezetik a tárgyalást, akik az alperest, amikor érzik, hogy megpróbálja ok nélkül húzni az eljárást, akkor a Pp. jelenlegi eszközeivel föllépvén igenis egy társadalmilag elfogadott védekezõ magatartásra bírják. Vannak olyan bírák, akik viszont szeretik, ha minél több tárgyalás van az ügyben, minél késõbb kell határozatot hozni.
Ennek a kormány által beterjesztett módosító csomagnak a gyorsítás tekintetében az a társadalomra hátrányos következménye van - amit korábban próbáltam kifejteni -, hogy a vétlen állampolgárokat sújtja, és nem a társadalmi igazságosság megvalósulása irányába hat, hanem a bíróságok számára pusztán egy technikai, egy formai részvételt ír elõ. Ezt a szándékot összességében nem lehet egyébként vitatni. Ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hisz a módosító indítványom írásbeli indokolása tartalmazta, hogy elképzelhetõ: a magyar jogfejlõdés helyes iránya a következõ években, esetleg évtizedekben ez lesz. Erre kell adott esetben törekedni; de egy polgári eljárásjog módosítása során soha nem lehet adott viszonyoktól, a társadalmi- tudati viszonyoktól elvonatkoztatni. Ha a Pp.-módosítással meg akarjuk elõzni a jelenlegi viszonyokat, akkor óriási hibát követünk el, tudniillik egy ûr keletkezik. És ez az ûr véleményem szerint akkor keletkezik, ha a bíróságok a felek által elõadottakhoz, kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz kötve lesznek mindenáron, illetõleg ha megszüntetjük a bíróságok általános kitanítási kötelezettségét. Még egyszer hangsúlyozom: ez messzemenõkig nem a gondoskodó állam, az atyai állam fogalomkörébe tartozik, hanem annak az államnak a fogalomkörébe, amit az adófizetõ állampolgárok tartanak fönt.
Szigethy István képviselõtársam mondta, hogy igen, meg kellene oldani valahogy a pártfogó ügyvédi rendszert, biztosítani kellene, hogy a jogkeresõ állampolgárok megkapják a kellõ és szükséges jogi felvilágosítást akkor, ha nincs pénzük ügyvédre. Mi a jelenlegi helyzet Magyarországon, tisztelt képviselõtársaim? Közel ötmillió ember él a létminimum határán - van nekik pénzük ügyvédre? Nincs pénzük ügyvédre! Mit fognak csinálni õk a bíróság elõtti eljárásban, ha a bíró nem fogja õket kioktatni, hogy mire van joguk? És ez nem jogi tanácsadás, hangsúlyozom! Hiszen aki ügyvédként járt el, az jól tudja, hogy az ügyvéd nem csak azt mondja el, hogy mire van joga, hanem bizony tanácsot ad, hogy adott esetben mit lenne jó csinálni, hogyan, milyen módon, és ezért megbízási kötelezettséggel, felelõsséggel tartozik az ügyfele felé.
Ha a kormány által jelenleg javasolt mondat lenne kodifikálva, akkor beláthatatlan helyzetek teremtõdnének a bíróságokon. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog csinálni a bíró, ha kioktathatja a perbeli jogairól, mondjuk, az alperest, hogy van lehetõsége viszontkeresetet elõterjeszteni, és mikor megkérdezi az alperes, hogy tessék mondani, a viszontkeresetet, rendben van, én elõterjesztem, de mire terjesszem elõ, mi annak az anyagi jogi alapja. Akkor a bíró azt fogja mondani, hogy elnézést kérek, itt meg kell állnom, mert én az anyagi jogra nem taníthatom ki önt, hogy azért indíthat viszontkeresetet, mert ön kérheti adott esetben a végrendelet érvénytelenségének megállapítását? Bizony, akkor a bírónak el kell mondani, hogy a perbeli jogok gyakorlása során az anyagi jog milyen hátteret ad! Ez nem jogi tanácsadás, ez csak az esélyegyenlõség biztosítása, ha az ügyfélnek nincs jogi képviselõje.
Szigethy képviselõtársam azt mondta, milyen furcsa dolog lesz, ha arról a viszontkeresetrõl fog dönteni a bíró, amirõl korábban õ tájékoztatta az ügyfelet.
(17.00)
Akkor lenne konzekvens az álláspontja, ha eltörölték volna a bíróságoknak azt a jogi tanácsadó tevékenységét, amelynek során a bíró a megjelent félnek a kereseti kérelmét adott esetben jegyzõkönyvbe foglalja, sõt ott kioktathatja s ismertetheti a jogait, és mindjárt a bíró maga megszövegezi a keresetlevelet, amelyet azután majd õ el fog bírálni .
Nem a szocialista jogfejlõdésnek a rekvizituma ez a rész, ami szeretném, ha megmaradna a magyar polgári eljárásokban, hanem az adott társadalmi viszonyok közepette, ha az állam ilyen módon tudja megoldani a jogi felvilágosítást, és ilyen módon tudja a polgári perekben az igazság érvényesülését biztosítani, akkor biztosítsa ilyen módon. Nem hiszem, hogy bármelyikünk igazságérzetét sértené, ha a bíró kioktatása alapján az alperes vagy a felperes megnyeri a pert, s kioktatás hiányában erre nem került volna sor. Tudom, hogy ez egy nagyon alapvetõ filozófiai kérdés, hogy mi a célja ezeknek az eljárásoknak. Azt hiszem, egyetlenegy célja lehet, hogy az eljárás során derüljön ki, kinek van igaza. Ha a kiderítéshez az szükséges, hogy a bíróság kioktassa a feleket, akkor oktassa ki a bíróság a feleket, ne pedig arról legyen szó, hogy a bíróság hallgasson.
Amiért összefüggésben van ez a felek által elõterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz való kötéssel, ez éppen az: ha a polgári perrendtartás az igazság érvényesülését akarja a bíróságok feladatává tenni, akkor nem kötheti meg a bírónak a kezét, ha tudja, hogy a fél által elõterjesztett kérelem nem valós, nem megalapozott, ellentétes a fél érdekeivel, akkor ehhez a kérelemhez a bíróság kötve legyen. Nagyon kis és kevés ügy lehet ilyen. Az átmeneti gazdasági viszonyok közepette azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy adott esetben a gazdasági visszaéléseket a felek olyan perekkel akarják majd legalizálni, amelyekben az érdekükkel élesen ellentétben álló nyilatkozatokat adnak elõ, ennek az alapján meg fog születni az ítélet, csak éppen a károsult nem a perben eljáró felperes és alperes, hanem a társadalom sok egyéb tagja, aki a követelését adott esetben nem fogja tudni majd érvényesíteni, hiszen van egy ítélt dolog, amely kizárja az õ követelésüknek az érvényesítését.
A családi eljárások fölszaporodása - és hiába mosolyog ezen államtitkár asszony - ebben az idõszakban kifejezetten sérti az állampolgároknak az igazságérzetét. Nagyon sok olyan, a múltban megtörtént esemény van, amelyre azt tudjuk mondani, hogy jogszabályba nem ütközött, de azért elítélendõ. A bíróságok számára éppen a kérelmekhez nem mindenáron való kötöttség lehetõvé tette, hogy a bíróságok olyan ügyekben is tudjanak dönteni, illetve olyan egyezségek jóváhagyását tudják megtagadni, amelyek nyilvánvalóan ellentétben álltak a felek érdekével, s nemcsak gazdasági perekre, lehet kötelmi perekre vagy akár egyéb perekre is gondolni. Ezeknek a szabályoknak a kiiktatása - hangsúlyoznám - itt és most idõ elõtti.
A Pt.-nek egy olyan reformjáról van most szó, amely véleményem szerint nem kellõen átgondolt. Tûzoltó módszerrel akarja az eljárások számát csökkenteni, de ezzel sokkal több eljárást fog eredményezni, s a társadalomnak az igazságérzetét fogja sérteni az a fajta ítélkezés, amely adott esetben a módosítás folytán teret nyerne. De abban is biztos vagyok, ismervén legalábbis a fõvárosi bírói kart: ha nem teszik lehetõvé a bíróságok számára az anyagi jogi kioktatást, a bíró akkor is meg fogja találni a módját annak, hogy az igazságát keresõ félnek valamilyen úton-módon tudomására adja, hogyan érvényesülhetne az igazsága.
"A bíróság a felek által kötött jognyilatkozatokhoz kötve van" - részhez hadd mondjak még egy példát. Azt jól tudjuk, hogy a törvény adott esetben a kocsmai hitelek behajtásához nem ad jogi segítséget. Úgy ítélte meg a törvényalkotó, hogy ez olyan terület, ahol nem kell a törvénynek segítenie. Ha mégis ebbõl a felfogásból indulunk ki, akkor nem tudom, hogy miért nem lehetne a jelenleg hatályos szöveget a 4. §-ban fenntartani, hogy "a felek által elõterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van". Ez a kis szócska azért lehetõvé tenné a szakképzett és tapasztalt bíróságnak, hogy el tudja dönteni, valóban helyes-e és megfelel a felek érdekének az a nyilatkozat, amelyet elõterjesztettek, vagy olyan mögöttes szándék áll emögött, amely nem biztos, hogy társadalmilag méltánylandó, és nem biztos, hogy a jog eszközeivel biztosítani kell ezeknek a nyilatkozatoknak a végrehajthatóságát.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)