DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon nehéz ezt az elnöki igényt teljesíteni - mert a két kérdés valóban nagyon szorosan összefügg -, de megpróbálom.
Mindenképpen visszatérnék Sepsey Tamás elõbbi felszólalására. Ugyanis több ízben személyesen is megjelölt, és ezzel kapcsolatosan hirtelen beugrott, egy nagyon fontos gondolatot keletkeztetett az, amit õ mondott. Ugyanis õ, kicsit tévesen hivatkozott arra, amikor én arról beszéltem, hogy a bíró kioktatja a felet, aztán a fél esetleg elveszíti a pert vagy esetleg a bíró megítéli azt a döntést, akkor milyen pszichológiai konfliktus adódik. Õ ellenpéldaként azt mondta, hogy a bíró a panasznapon fölveheti a keresetlevelet vagy a fellebbezést satöbbi. Szeretném hangsúlyozni a különbséget, ugyanis lehetõség szerint ilyen esetekben eddig sem ugyanaz a bíró készítette el a keresetlevelet és a fellebbezést. De itt jelentkezik a gondolat:
Mivel a Pp. 3. §-a szerinti eddigi gondolkodásmód ezt nem zárta ki, fel szeretném hívni az Igazságügyi Minisztérium figyelmét: nagyon jó lenne elgondolkodni azon - akár a bírósági szervezet belsõ szabályai keretében -, hogy ugyanaz a bíró, aki a perben eljár, lehetõség szerint ne készítsen írásbeli beadványokat. Azt hiszem, ez egy nagyon komoly etikai ütközés, és a polgári perrendtartás 3. §-ának mostani módosítása után elvileg is megindokolható, hogy ez legyen kizárási ok a késõbbiek során. Ugyanazok az aggályok fennállnak, mint amelyeket eddig a tárgyaláson való kioktatással kapcsolatosan elmondtunk.
A másik dolog mind a két kérdést érinti. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy itt valóban egy elvi vita folyik. Sepsey Tamás úgy tüntette fel, mintha ez csak gyorsítási kérdés lenne. Valójában nem errõl van szó. A polgári perrendtartás mostani módosításának egyik része nem vitásan technikai gyorsítás, a másik része viszont elvi kérdéseknek a helyretétele. Úgy gondolom, ez a mostani vita - még ha kicsit terjedelmesebbre sikerült is, mint remélhetõleg a vita további részei - a polgári perrendtartás megváltoztatásának a kulcskérdése, elvi kérdése. Itt igenis azt kell mindenképpen hangsúlyoznunk, hogy a központi, legfontosabb, alkotmányossági szempontból is döntõ érv az, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalom semmilyen formában ne csorbulhasson.
(17.20)
Annak pedig tipikus esete az, ha a bíró arra kényszerül, hogy - kiesve a bírói, felek fölötti eldöntõ szerepkörébõl - hirtelenjében jogi tanácsadást is folytasson a per során.
Sepsey Tamás tízéves ügyvédi gyakorlatát, amelyrõl beszélt, természetesen nem ismerhetem. Én a sajátomat ismerem, ez a jelölti idõvel volt vagy huszonöt év. Annak során bizony én típusmagatartásként ismertem azt, hogy pervesztes fél vagy azt mondta, hogy azért vesztette el a pert, mert a bíró vagy rosszul végezte a dolgát, vagy a bírót megfizették, vagy esetleg az ellenfél ügyvédje befolyásolta stb. - sajnos, ez egy típusmagatartás.
Erre a típusmagatartásra pedig - amely gyakran nem vitásan paranoid elemeket is tartalmaz - reális okot adhat az, ha a tárgyalás nyilvánosságánál a tárgyaláson a bíró valamelyik fél számára szolgáltatást végez, kioktat. Nem az õ dolga. A legradikálisabban állást kell foglalnunk ebben a kérdésben, hogy ezt a funkciót le kell választani a bírói feladatkörrõl, és ezt a feladatot - amennyiben szükség van rá - más módon kell megoldani, ahogy az elõbb Hack Péter is beszélt róla. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.)