DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Megint egy olyan kérdéshez értünk, amelyik a polgári perrendtartás módosításának több késõbbi módosítási indítványán is keresztülhúzódik, bizonyos értelemben elvi jellegû, és éppen ezért erre a kérdésre ismételten oda kell majd figyelni a késõbbiek során is.
Balsai Istvánnak gondjai voltak, hogy ki mondta: én mondtam az általános vitában és az alkotmányügyi bizottságban is azt, hogy nem szabad a bizonyítási eljárást egy kártyapartihoz hasonlítani, ahol leosztották a lapokat, és mindenki akkor teszi le, ha éppen jónak látja, tartalékolhatja. A bizonyítási eljárás mindig egy folyamat, az ismeretek bõvülésének, az egykori tényállás megismerésének a folyamata. Ennek vannak különbözõ szakaszai, érkezhettek a bírósághoz valótlan vagy legalábbis kétes értékû bizonyítékok, lehetséges, hogy erre kell a késõbbiekben reagálni, lehetséges, hogy olyan fázisai kerülnek elõtérbe az ügynek, amelyekkel korábban nem lehetett számolni. Lehetséges olyan helyzet is - s kicsit most elõreszaladok a késõbbi módosítási csomaghoz -, hogy például magának a bíróságnak az ítélete jelent egy újabb állomást, amellyel vitatkozni kell, mert a bíróság esetleg a bizonyítékokat tévesen értékelte.
Ezt a kérdést tehát, hogy a bizonyítékokat az elején mindjárt be lehetne jelenteni, nagyon aggályosan és fenntartásokkal kell mindenképpen fogadni. Messzemenõen egyetértek azzal a szándékkal, hogy a perhúzást meg kell akadályozni, de nem merev szabályokkal. Mondok egy példát. Ha például egy bíró az elsõ tárgyaláson közli, hogy 8 napon belül jelentsék be a bizonyítást - amit akkor tudnak, bejelentenek. Ha a késõbbiek során a bíró a tervezett szakaszra hivatkozva azt mondaná, hogy én most többet nem rendelek el, mert miért nem jelentette be mindjárt a per elején, ennek nagyon kellemetlen következményei lehetnének, különösen abban az esetben, ha ennek a másodfokon is jelentkezne a hatása, ahogy az eredeti elõterjesztés ezt tartalmazta.
Ebben a kérdésben is, és a késõbbi kérdésekben is az a véleményem, hogy maximálisan oda kell figyelni a bizonyításnak a valódi tartalmára, annak a dinamikájára, a fejlõdésére, változására, és ennek megfelelõen lehet csak szabályokat hozni. Ugyanakkor természetesen meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek túlnyomórészt jelenleg is rendelkezésre állnak, amelyekkel az indokolatlan perelhúzást meg lehet akadályozni. Többek között például ennek eszköze lehet, hogy amikor nyilvánvaló perhúzásra irányul egy bizonyítás, és nem valamiféle tartalmi kérdésre, akkor azt el kell utasítani a bíróságnak, de erre elõre merev szabályokat alkalmazni nem célszerû.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)