DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Hallom, hogy Sepsey Tamás, éppen ugyanazt mondta erre reflexióként, amit szeretnék mondani, hogy nincsenek ilyen törvények. A polgári perrendtartás az egyetlen olyan törvény - most nem akarok periférikus jogszabályokat hozni -, amely a különleges eljárások körében, nyilván mindenki által támogatottan természetesen elõírja a bíróságnak, hogy származásmegállapítási ügyben, mondjuk a csecsemõ felperes ilyen irányú kérelme nélkül is a származás megállapítása érdekében mondjuk orvosszakértõt vegyen igénybe. Azt hiszem, ez nem szorul bizonyításra, ehhez nem kellene ezt a szabályt módosítani, hiszen nyilvánvaló, hogy a bíróság - különösen szakosodott bíróság - elrendelné a törvényi felhatalmazás külön deklarálása, a 164. § megváltoztatása nélkül is ezt a bizonyítást. De ugyanígy elrendelnék nyilván a pszichológus szakértõt is a gyermekelhelyezési perekben, a különleges peres eljárások közül a családi ügyek szövevényes skálájában.
De szeretnék visszatérni az elõzõ példára: ezelõtt körülbelül másfél órával, amikor Hack Péter egy plasztikus képpel igyekezett minket azon keresztül meggyõzni, hogy mennyire nincsen igazunk, ezt követõen én egy másik, általam plasztikusnak szánt képpel szerettem volna reagálni arra, hogy mirõl is van itt szó. Valóban azt hiszem, sajnos, az elõterjesztõk sem ismerik kellõ mélységben azt, hogy mit is akarnak szabályozni és mi fog ebbõl kijönni, hogy így fejezzem ki magam. Az a szerencsétlen ember, akinek nem lévén ügyvédre pénze, elmegy a bíróságra kártérítési pert indítani - mondjuk az egyik lába elvesztése miatti kártérítési perrõl van szó - egy közlekedési baleset áldozataként, nyilvánvalóan nem fogja a jogi képviselet hiányában indítványozni azt, hogy mondjuk orvosszakértõ vizsgálja meg annak érdekében, hogy vajon hány százalékos rokkantságú lett, vagy az életvitelre általában alkalmas képességének hány százalékát veszítette el.
Máris szembetalálkozunk egy olyan problémával, ami törvényi felhatalmazás hiányában - gondolom, az alperes nem fogja javasolni - nem teszi lehetõvé a bírónak azt, hogy elrendelhesse - és itt a feltételes módon van a hangsúly - ezt a magától értetõdõ bizonyítási eljárást és valami támpontot mégiscsak beszerezzen, nem a felek akarata ellenére, hanem a felek nem létezõ akaratára vagy nem deklarált, nem manifesztált akarata helyett és az igazságszolgáltatás alapvetõ céljainak elérése érdekében.
Hol van az a törvény, szeretném megkérdezni az elõterjesztõtõl és Szigethy Istvántól, ami lehetõvé fogja majd tenni a bíróságnak, hogy ezekben az ügyekben szakértõi bizonyítást rendelhessen el. Egy építési ügyben, mondjuk egy igen komplikált belátási vagy kilátási jogot firtató építési ügyben különbözõ mûszaki és egyéb szakértõk garmadája szokott eljárni az ügyekben, hogy mégis valami ítéleti támpontja legyen a bíróságnak, hogy mégis ne úgy kelljen az ügyrõl dönteni, mint mondjuk egy papírdarabról. Hol van az a törvény, amely majd ezek után lehetõvé teszi a bíróságnak, hogy a jogi meggyõzõdését valamilyen tényekkel is alátámasztva, a felek ilyen irányú kérelme hiányában tudatlanságból, tájékozatlanságból, szegénységbõl eredõ hiány okán ne rendelhesse el.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi szabályozás nem teszi kötelezõvé a pereknek ilyen vagy olyan fajtájára a bíróságnak a bizonyítási lehetõséget, hanem lehetõségként, feltételes módban fogalmaz. Mi értelme lenne meggyanúsítani a magyar bírói kart azzal, hogy fogalma sincs arról, hogy mikor és mit kell tenni és minduntalan - ahogy ezt Szigethy István képviselõtársam nem elõször mondja már ma - paternalista szemléletbõl kiindulva a feleket olyan helyzetbe akarja hozni, amit õk nem kívánnak. Nem errõl van szó, tisztelt Országgyûlés.
Arról van szó, hogy a felek bíznak a bíróságban, fizetnek is érte egyébként nem csekély összeget, vagy elõre vagy utólag, elég jelentõs summát, így természetes elvárása gondolom, minden jogkeresõnek - beleértve a jogi képviselõket is és a jogi képviselõ nélkül eljáró feleket -, hogy a bíróságnak meglegyen a lehetõsége arra, hogy az általuk elõterjesztett és alaposnak látszó kérelmeket valamilyen bizonyítás keretében meggyõzõdésévé tegye vagy elutasítsa.
Semmiképpen nem tudjuk ezt támogatni, hogy az igen szûk körû és mondom még egyszer, csak a különleges eljárásokra redukált körre vonatkozóan maradjon meg - még egyszer mondom, nem az imperatívusban fogalmazott törvényrõl van szó, hanem a bíróságról - a nagykorú bíróságnak az a lehetõsége, hogy bírói meggyõzõdését kialakítandó bizonyítást foganatosíthasson. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)