DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Már csak egy kérdés maradt, tisztelt Országgyûlés: minek akkor a tárgyalás? Ha igaza van Toller Lászlónak és Csiha Juditnak, akkor mirõl tárgyal a bíróság? Ha két ember alaposan megfontoltan oda fordul, akkor milyen döntést hozhat a bíróság? Miért van egyáltalán olyan döntési lehetõség a Pp.-ben, hogy el is utasíthatja a keresetet? Akkor ki kell mondani, hogy ha odamegy az a két megfontolt ember - aki ugyanolyan megfontoltan házasságot kötött, mondjuk, két évvel korábban és a társadalmat félrevezette -, és nem akarjuk kitenni õket annak a problémának, hogy netán kétszer el kelljen menni a bíróságra, akkor kutya kötelessége a bíróságnak felbontani a házasságot! Hát milyen alapon utasíthat el - ilyen okfejtés alapján, amilyent Toller Lászlótól és Csiha Judittól hallottunk - bármilyen házasság felbontására irányuló keresetet a bíróság? Hát nem megfontoltak azok a felek, akik odamentek? Még lehet, hogy egyezõ akaratnyilvánítással is! Mégis van olyan ítélet, ami nem bontja föl a házasságot! Szeretném ebben az elvi megkülönböztetést hallani!
S a nyaggatásra és a procedúrára való utalás - ami a parlamenti vita színvonalát nem éppen emeli - bennem azt a gondolatot kelti, hogy a felek, az emberek, felnõtt, nagykorú magyar állampolgárok felelõsséggel tartoznak nemcsak egymás iránt, hanem a környezetük iránt is. Az a felelõsség, ami a házasságkötésben megnyilvánul, az a társadalom részérõl is egy olyan elvárható felelõs magatartást vár el, aminek a megszüntetése, ennek az állapotnak a felbontása egy bizonyos procedúrán keresztül - reméljük, nem nyaggatáson keresztül, nem vegzáláson keresztül, reméljük, nem idõtlen idõkig tartó eljáráson keresztül - mégiscsak ráébreszti õket arra, hogy talán tetszettek volna jobban meggondolni korábban!
Mi ezért sem tudnánk támogatni ezt az indítványt. Köszönöm a szót.