DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Toller Képviselõtársam! Adminisztratív akadályok megmaradnak a kormány javaslatában is. Hiszen - ahogy Szigethy képviselõtársam ismertette - ha a felek nem békülnek ki, akkor a bíróság a tárgyalást elhalasztja. Ha kibékülnek, akkor megszünteti; egyéb esetekben, ha közös megegyezés van, akkor lehet dönteni az ügyben azonnal, vagy hogyha a házastársaknak nincs közös kiskorú gyermeke. Tehát részben adminisztratív eszközök megmaradnak.
A probléma megint az, hogy a kormányzat beterjeszt egy Pp.-módosítást, koncepció nélkül: csak kiiktatni, redukálni, levágni, ahelyett, hogy arra helyezne súlyt, hogy egyrészt a jelenlegi intézményt élettel, tartalommal megtölteni, vagy esetleg valami mással fölváltani. Tudniillik az adófizetõ állampolgárok - polgári államban élünk, ezt sosem szabad elfelejteni - azért számonkérik a magyar kormányzattól, hogy a bíróságok ítélkezõ tevékenységének nagy részét azért fölemésztik a családjogi perek. Utána a családvédelmi intézmények jelentõs megterhelést jelentenek az országnak, holott azt mindannyian jól tudjuk, hogy egy jó házasság esetében nincs szükség arra, hogy a gyerekeket állami gondozásba vegyék. Az elvált szülõk gyermekeit az állam sokkal inkább támogatja, mint a házasságban élõ szülõk gyermekeit. Házasságban azért többen élnek, mint elvált szülõk gyerekeként. Tehát megint az van, hogy a társadalom egy rétege a vállán tartja azokat, akiket valamilyen módon a kormányzatnak vissza kéne tartani attól, hogy olyan anyagi megterhelésekbe rángassák bele a társadalom másik részét, akik példás családi házaséletet élnek.
Úgyhogy, ezért valóban azt mondom, hogy itt arról van szó, hogy formálisan lehet, hogy gyorsabb lesz néhány közös megegyezéses bontóperben az eljárás, de a probléma gyökeréhez megint nem nyúlt hozzá a kormányzat, megint csak felületesen kezelt egyfajta dolgot, és a tisztességes, jó házasságban élõ állampolgárok számára újabb terheket rak - mármint az õ vállukra. Köszönöm szépen.