FRANCZ REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Meglehetõsen szorult helyzetben vagyunk, mert földhöz kellene juttatni azokat az embereket, akik remélhetõleg a földbõl akarnak megélni, bármilyen formában: akár mert maguk akarnak dolgozni rajta, akár a szövetkezetnek akarják bérbe adni. Így a magam részérõl mindenféleképpen támogatom a most elõttünk lévõ módosító javaslatot, annál is inkább, mert remélhetjük tõle, hogy az eddigi, eléggé képmutató és szemforgató politika helyett inkább hangsúlyozni tudjuk, hogy azok miatt kerül sor erre a módosításra, akik a földbõl akarnak megélni.
Nagyon szép hozzászólás hangzott el az elõbb a földalapokkal kapcsolatban. Visszagondoltam én is, hogyan volt, és hogy kerültünk ebbe a helyzetbe, hogy van annyi kielégítetlen kárpótlási jegy az emberek kezében. Lehet szidni ezért a mostani kormányt, de azért egy-két megjegyzést szeretnék ez ügyben tenni.
Közismert, hogy a földalapok kijelölése során az elbírálatlan igényeket vették alapul. Szeretném hangsúlyozni, minden jelentõségével együtt, hogy az akkori kárpótlási hivatalok nem voltak kötelezve arra, hogy elbírált igényeket közöljenek ki, hanem csak összesítették az igényeket.
Aranykoronkánként ezer forint került kiadásra kárpótlási jegyben, ugyanakkor az akkori törvények lehetõvé tették az ötszáz forint/aranykoronánkénti áron való értékesítést, mi több, a kárpótlási hivatal nagyon sok munkát vállaló emberei megtûrték, sõt mi több, ügyes tanácsokat adtak, hogy hogy lehet nem megegyezésszerûen megegyezni - tehát nem megegyezés, hanem megállapodás volt. Így történhetett meg, hogy lelkes emberek szervezésében sok-sok 200, 500 és 700 négyszögöles birtok keletkezett az ötszáz forinton való kárpótlásijegy-értékesülés miatt abban a reményben, hogy a föld végtelen. A föld azonban nem végtelen.
Elhangzott elõttem, hogy még földet kellene keresni. Trianon után akkora ez az ország, amekkora. Örvendetes ugyan, hogy ebbõl milyen nagy terület hasznosítható mezõgazdasági mûvelésre, de ez nem nyújtható, mint a rétestészta. Arról nem beszélve, hogy nemcsak a földért kapott kárpótlási jegyeket lehetett földre beváltani, következésképpen a földéhség még tovább növekedett. A természetvédelmi területek, amelyek eléggé ügyesen ugyanebben az idõben kerültek kijelölésre, mind a mai napig rendezetlenek. Elõttünk van - ugyan még nincs beütemezve, hogy mikor kerül a Ház elé, de minden képviselõ megkapta - a Környezetvédelmi Minisztérium ez irányú elõterjesztése. Ismeretes, hogy a 20-30 aranykoronás földalapi juttatást tovább csökkentette, jogos volt az a 20-30 aranykorona, hiszen legalább olyan embereknek biztosított némi kis földterületet, akik a földbõl élnek, és nem messzirõl jöttek oda spekulálni.
Annál is inkább javaslom és támogatom a magam részérõl az elõttünk lévõ javaslatot, mert nagyon sok olyan ember lett földtulajdonos, aki nem azzal a szándékkal vett földet, hogy azon dolgozzon, pláne nem azért, hogy azon értékalkotó munkát végezzen. Volt, aki jó befektetésnek tekintette, mások pedig jobbik esetben igyekeztek bérbe adni a földet addig mûvelõ szövetkezetnek. Azért mondom, hogy jobbik esetben, mert nagyon fontos lenne, hogy ezek a földek ne tartalékföldként, ne ugarként szolgáljanak, hanem azon termelés folyjon, és én abban bízom, hogy a helyi emberek földhöz való kötõdése sokkal nagyobb. Ismertek olyan esetek, amikor - fõleg a nagyvárosok környékén - kis területen kertészkedéssel, illetve intenzív növénytermeléssel nagy hasznot tudnának elõállítani, ha a föld minél elõbb a birtokukba kerülne.
Az egész dologban van egy olyan anomália, amire nagyon oda kell figyelni, hogy az egész földtulajdon struktúraváltozása után hihetetlen mértékben elaprózódott a földbirtok, és a kárpótlási törvény végrehajtása során egyáltalán nem történt semmiféle ösztönzés ennek a megakadályozására, épp ellenkezõleg, az ötszáz forinton való, megtûrt, egyezségen kívüli alkudozások következtében mûvelhetetlenül kicsi parcellák sokasága jött létre. Egyúttal valamennyi földtulajdon magánkézbe kerül, pusztán idõ kérdése, és ezek igen nagy hányada földbérleti viszony keretén belül kerül hasznosításra. Ez viszont azt jelenti, hogy a föld tulajdonlása és a földbõl való élés, a föld hasznosítása személy szerint elkülönül, következésképpen a tulajdonosok tõkevisszapótlásban való érdekeltsége - ez lesz a jellemzõ - nem teremtõdött meg, épp ellenkezõleg, és különösen a távoli földtulajdonosok esetén a föld bérleti díját nyilvánvalóan meg kell termelni, azt az illetõ földhasznosítónak ki kell gazdálkodni, de az nem kerül vissza a mezõgazdaságba, hanem adott esetben, a tulajdonos érdekeit szolgálva a nemzetgazdaság más ágazatain keresztül hasznosul vagy személyes fogyasztásra fordítódik.
Ez tömegében következésképpen azt jelenti, hogy további tõkekivonásra kerül sor a mezõgazdaságból. Ez is azt támasztja alá, hogy különösen aazoknak a helyi lakosoknak a földhöz való juttatása lenne rendkívül fontos, akik földet akarnak munkálni, abból akarnak megélni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)