GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! E késõi órán rövidre kívánom fogni mondanivalómat, bár volna mirõl beszélni. Talán nem is véletlen, hogy most e késõi órán vitatkozunk errõl, hiszen a kárpótlás kérdése a kormányzat számára kényes kérdés.
A kormányt súlyos mulasztások terhelik, és valóban fölróható a kormánynak, hogy több, eddig tett ígéretét ebben a tárgyban nem váltotta be, bár azok nyilvánvalóan a társadalom hasznát szolgálták volna. Ilyen ígéretek például azok, amelyek a kárpótlási jegy felhasználására vonatkoznak, és ilyenek a földre vonatkozó ígéretek közül is azok az ígéretek, amelyek arra vonatkoztak, hogy még május elõtt, sõt korábbi ígéretek szerint még az év megkezdése elõtt a kormány be fogja nyújtani a kárpótlás lezárására vonatkozó törvényjavaslatát.
Külön sajnálatos, hogy miközben ezek a javaslatok nem teljesültek, aközben a kormány kínosan kerülte ezeknek a kérdéseknek a nyílt megvitatását, és talán ebbõl a célból nem is engedte, hogy ellenzéki képviselõi javaslatok az Országgyûlés napirendjére kerüljenek, olyanok például - amelyeket Mészáros Gyula is említett -, amelyek a kárpótlási törvény ma már idejét múlt rendelkezéseit próbálták hatályon kívül helyezni, és másokat. Például ez a bizonyos törvényjavaslat - amelyet Mészáros Gyula is idézett - elõmozdította volna a földkérdés rendezését. Tudni kell, hogy az ágazat érdekeit nemcsak az veszélyezteti, ha az ágazat infrastruktúrájának gerincét biztosító szakszolgálatoktól pénzt vesznek el a költségvetési szippancsok, hanem az is, hogy a földkérdés még ma is nagyrészt rendezetlen.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslathoz szeretnék néhány konkrét megjegyzést is tenni. Azt hiszem, hogy azok a várakozások, amelyek arra vonatkoznak, miszerint a törvényjavaslat képes lesz a helyben lakókat a megfelelõ, vagy akár teljes módon biztosítani abban a kérdésben, hogy õk a 80 százaléknyi földtulajdont megszerezzék, azok túlzottak. Ezt megvitattuk a mezõgazdasági bizottsági ülésen is, és ezt egyébként a mezõgazdasági bizottság írásban letett ajánlása is tartalmazza. Valószínû, hogy ez a törvény önmagában nem képes megoldani a különbözõ strómankodásokból fakadó problémákat. Feltételezhetõ, hogy így is lesznek olyan személyek, akik mások jegyeivel fognak földtulajdont szerezni.
Sajnálatos, hogy a 19. §-sal összefüggésben ma még nem vált világossá, hogy vajon egyáltalán teljesíthetõ-e az a 20 százaléknyi földkijelölési kötelezettség, amelyet a törvény megfogalmaz, vagy sem. Mert bizonyos vélemények szerint ennyi földet nem lehet kijelölni, mert az állam rendelkezése alatt nincs ennyi föld, illetõleg ha az állam az összes földterületét kijelölné, akkor nagyon súlyos gazdasági és társadalmi érdekek sérülnének, ami nem megengedhetõ.
Ezért módosító javaslatot is nyújtottam be, amely azt célozza, hogy a kormány a törvényben említett árverések megkezdése elõtt legkésõbb tíz nappal tegyen közzé egy rendeletet, amelyben meghatározza, hogy melyek azok a földterületek, amelyek e törvény 19. §-a alapján árverésre fognak kerülni. Ez azért is fontos lenne, mert egyrészt világossá tenné az érintettek számára, hogy ennyi földterület lesz árverésre bocsátva és nem több. Ez egyrészt nagyon fontos.
Másrészt viszont azért is fontos lenne, ha a kormány egy ilyen listát közzétenne, mert azokra a bizonyos 20 százaléknyi földterületekre, amelyeket az ország bármely területén lakó kárpótlásra jogosultak is megpályázhatnak, azokra vonatkozóan a helyben nem lakó kárpótlásijegy-tulajdonosok felmérhetnék, hogy vajon melyek azok a földterületek, amelyekre nekik érdemes pályázni, vannak-e olyan területek, amelyekre nekik érdemes - úgymond - spórolni, és akkor ott a korábban megtartandó árveréseken nem fognak részt venni.
Másrészt pedig azért lenne nagyon jó, ha már itt lenne ez a bizonyos rendelettervezet legalább az asztalunkon, mert akkor az országgyûlési képviselõk meg tudnák ítélni azt, hogy vajon a kormány elképzelései szerint területileg egyenletesen lesznek-e földterületek kijelölve - miniszter úr rázza a fejét, hogy nem -, vagy legalábbis olyan módon lesznek-e ezek a földterületek kijelölve, hogy ott lesz több földterület kijelölve, ahol nem volt szövetkezeti földtulajdon - úgymond - elégséges mennyiségben kijelölve. Ez nagyon fontos dolog lenne, hiszen itt sok olyan országgyûlési képviselõ van, aki érintett ezekben a kérdésekben, például olyanok, akiknél azért nem jelöltek ki termõföldterületet elegendõ mennyiségben kárpótlásra, mert ott érvényes volt az a szabály, hogy természetvédelmi oltalom alatt álló területek nem kerültek ebbe a körbe.
Azt hiszem, ez a módosító javaslat elfogadása esetén kiszámíthatóbbá tenné e törvény végrehajtását. Hasonlóképpen fontosnak tartanám azt is, ha a kárpótlási jegyek esetében hasonló szabályozást alkotna az Országgyûlés, természetesen majd egy másik törvény keretében, amelyben fölszólítaná a kormányzatot, hogy tegye közzé azoknak a vállalatoknak a listáját - megjelölve, hogy az adott vállalat mekkora hányadát fogja árverésen, kárpótlási jegy cserében a kárpótlásijegy-tulajdonosok számára átadni -, amelyek végül is majd ezen rendelkezések alá esnek.
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)