CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi is országos jelentõségû ügyként kell hogy fölvessük a végkielégítések ügyét általában és ebben, a már itt elhangzott, konkrét ügyben is. Úgy vélem, hogy államtitkár úr véleményét, mely szerint a pénzügyminiszter jelenlétében kellene ezt tennünk, nem kell elfogadnunk. Tudniillik ez most robbant be a magyar közéletbe. Mi sajnáljuk, hogy nincs itt a pénzügyminiszter úr, de úgy vélem, hogy itt ezt el kell mondanunk.
(10.30)
Ebben a témában alapvetõen le kell szögeznünk, hogy ennek a kérdésnek van egy jogi és egy erkölcsi oldala. Jogi oldalról nyilvánvalóan a mindenkori törvények elõírásai az irányadók. Senki jogilag felelõsségre nem vonható, ha egyszer a törvényben és az illetõ cégével kötött szerzõdésében lévõ elõírások alapján egy ilyen összeget felvesz.
Van azonban egy másik oldal is - és mi erre helyezzük a hangsúlyt -, az erkölcsi oldal. A KDNP a múltban is többször erre hívta fel a figyelmet, az íratlan erkölcs alapján elítéltünk már több, jogilag korrekt, ugyanakkor nagy összege miatt a társadalmat irritáló, megbotránkoztató végkielégítést. A végkielégítést meghatározó törvénypontok szándékoltsága és irányultsága tiszta. Ezzel lényegében az állásukat vesztõ emberek helyzetén szándékszik a törvény segíteni, ugyanakkor elismeri a megszûnt munkaviszony alatti tevékenység produktumát. De elsõsorban az újraelhelyezkedés elõtti, esetleg kényszerûen hosszúra nyúló idõszak alatt kíván az illetõ személyen segíteni.
A konkrét ügyre térve: a sajtóból értesült a közvélemény arról, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter úr elõzõ munkahelyétõl, a Budapest Banktól tizenhatmillió forintos végkielégítést vett fel. Az ügy jogilag bizonyára korrekt, erkölcsileg azonban mélységesen megkérdõjelezhetõ. Ha összevetjük ezt az esetet az elõbbiekben általam felvázolt alapelvekkel, sajnos, a jogi felmentés mellett csak morális elmarasztalás lehetséges.
Pénzügyminiszter úr nyilvánvalóan nem sorolható be az elbocsátott és állást keresõk sajnos egyre szélesedõ táborába. A közvélemény teljesen jogosan - és itt ki merem mondani a "jogos" szót -, a formális jogi korrektség ellenére kapcsolja össze ezt az összeget elsõsorban a saját életkörülményei között megjelenõ összegekkel, saját jelenlegi és várható jövedelmi viszonyaival. És ekkor elkeseredve kell hogy megállapítsa: az egyes ember harminc, negyven, esetleg ötven év alatt keres ennyit, vagy hasonlítja össze ezt az összeget azzal a húszezer forinttal, melyre a pénzügyminisztert a közelmúltban megbüntették, s mely ügyet egy parlamenti vizsgálóbizottság fog rövidesen megvizsgálni.
Ezen túlmenõen: a gazdasági stabilizációról szóló, már elfogadott törvénycsomag a végkielégítés ügyét is igyekszik rendezni az általam elmondottak alapján, éppen a társadalmat irritáló volta miatt. Ezt a csomagot Bokros-csomagnak hívják. Hiába. Mereskovszkij, a nagy orosz író írta le, hogy a törvény egy olyan pókháló, mely a kis legyeket megfogja, de a nagy darazsak átrepülnek rajta.
A jelenlegi helyzetben, amikor valóban súlyos gazdasági problémák vannak az országban, a pénzügyminiszter nevével fémjelzett csomag a társadalom vállára igen komoly terheket rak, és ekkor az elõterjesztõ pénzügyminiszterrõl megtudja a közvélemény azt, hogy õ egy ilyen összegû végkielégítést már felvett, amikor a csomagban jogszabályi változásokat is terjesztett elõ ezen a téren. Mi úgy véljük, ez az eset - ismét hangsúlyozom - jogi oldalról bizonyára nem támadható, de mélységesen felháborította a közvéleményt, és ennek mindenképpen hangot kell adnunk.
Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti csoportja - kizárólag morális okok miatt - felszólítja Bokros Lajos pénzügyminiszter urat a lemondásra. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)