DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Az elmúlt három nap alatt volt idõm elolvasni az Állami Számvevõszék Agrobankról szóló - ugyan cenzúrázott - jelentésének egy példányát. Ennek olvasása közben az a meggyõzõdés alakult ki bennem, hogy Murphy törvényei általánosabban érvényesek, mint ahogy õ gondolta, nemcsak a technika világára, hanem átvitt értelemben is: "Ami elromolhat, az el is romlik".
Az ÁSZ-jelentésbõl megállapítható, hogy az egész magyar államigazgatásban ami elromolhatott ebben az ügyben, az el is romlott:
Elromlott a Bankfelügyelet. Idézem az ÁSZ-jelentést. "A Bankfelügyelet nem érzékelte kellõ idõben a bank ügyvezetése üzleti jó hírnevének sérülését, így csak 1995. május 8-án tiltotta el tevékenységének gyakorlásától a vezérigazgatót." Megjegyzi az ÁSZ, hogy új körülmény novemberhez képest nem merült fel a jó hírnévvel kapcsolatban - akkor még jó hírnevûnek tartotta, ugyanezen okokért pedig májusban már eltiltotta.
Elromlott a Pénzügyminisztérium mint olyan, mert - olvassuk az ÁSZ- jelentésben -: "a Pénzügyminisztérium hosszú idõn keresztül nem tudta egyértelmûen megfogalmazni a bank megmentésével kapcsolatos álláspontját".
Elromlott maga a pénzügyminiszter is, hiszen az ÁSZ-jelentés rögzíti, hogy "tulajdonosi érdekeinek érvényesítését hátrányosan befolyásolta az, hogy a bankfelügyeleti bizottság ülésein annak törvényes elnöke, a pénzügyminiszter egyetlen alkalommal sem vett részt, és a helyzet megoldására a Bankfelügyelet részére szóban vagy írásban intézkedést nem tett".
Elromlott az elemi rendnek minden része, az iratkezeléssel kapcsolatos dolgok és a kormányközi belsõ munkának a dokumentációja. Az ÁSZ-jelentés megállapítja, hogy a belügyminiszter úrnak november 8-án a pénzügyminiszterhez intézett levele, amely szigorúan titkos minõsítéssel ment át, a Pénzügyminisztérium iratkezelési rendjébe nem került be. Megállapítja az ÁSZ- jelentés, hogy miután a Bankfelügyelet a miniszterelnök kérésére 29 darab iratból álló dokumentációt állított össze, csodálatos módon a Bankfelügyelet sem a miniszterelnök úrtól, sem a Miniszterelnöki Hivataltól nem kapott közvetlen visszajelzést. A bankprivatizációs kormánybiztos szóban kapott jelzést, aki a bankfelügyeleti bizottságot ugyancsak szóban tájékoztatta, hogy a Bankfelügyelet tejhatalmat kapott a miniszterelnök úrtól az Agrobank ügyeinek tisztázására.
Elromlott a Pénzügyminisztériumban erre a célra még az elõzõ kormány idejében felállított bizottság is. Az ÁSZ-jelentés megállapítja, hogy az Agrobankkal köttetett konszolidációs szerzõdés tételesen rögzítette a bank kötelezettségeit. A teljesítések érdemi felülvizsgálatával a PM - jellemzõen - idõbeli késlekedéssel vagy egyáltalán nem foglalkozott annak ellenére, hogy a Pénzügyminisztériumban 1994 elsõ felében felállították a bankkonszolidációt ellenõrzõ osztályt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselõtársaim! Felvetõdik a kérdés: hogy létezik az, hogy mindenki csõdött mondott egy konkrét ügy kezelése kapcsán. Az az érzésem, hogy a Kunos-ügy rendkívül kínos ügy. Nem a jelentésbõl tudom, hogy 1994. november 15-én, amikor Kunost elõször letartóztatották, csodálatos módon nem a bank ügyeinek tisztázására, hanem a bankár megmentésére hegyek mozdultak meg ebben az országban. Hegyek mozdultak meg, hogy azonnal bocsássák szabadon a letartóztatásból, és majdnem a rendõrfõkapitány állásába került a letartóztatás híre. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)
Tisztelt Képviselõtársaim! A régi rómaiaknak volt egy mondása. Ha nem tudtak és nem akartak megnevezni forrásokat, ahonnan információt szereztek, akkor azt mondták, hogy "fama est": az a hír járja, hogy.... Én is azt mondom: fama est a pénzügyi körökben... És másfél éves pénzügyminiszterségem alapján volt módon ilyen fámákat hallani, hogy bizony Kunos Péternek igen nagy szolgálatai voltak 1989-90-ben az akkori pártvagyonnak át-, ki- és megmentése ügyében. Ezért volt kínos az õ letartóztatása, mert errõl ugyanúgy nincsenek iratkezelt iratok, mint a belügyminiszter úr levelérõl, ugyanúgy nincsenek dokumentumok, mint a miniszterelnök úr utasításáról, minden szóban történt, dokumentumok nélkül. Egy ember, Kunos Péter, ha a börtönben megszorul, tehetett volna szóbeli nyilatkozatokat, és ezt, úgy látszik, nem merték megkockáztatni.
A bank most csõdbe ment, a bankvezetõ ellen tízpontos ügyészségi vádirat készült, és arról olvasunk az újságban, hogy - véletlen egybeesésbõl - õ is 16 millió végkielégítésrõl tárgyal. Tisztelettel kérdezem a Házat, milyen alapon lehet tárgyalásokat folytatni a végkielégítésrõl. Nem kártérítésrõl kellene tárgyalni? Milyen jogrend az, amelyik egyáltalán még felveti ennek a lehetõségét is, ha csak nem a hallgatás, a maffia omerta szabályai szerint történik ez a tárgyalás! (Taps az ellenzék padsoraiból. - Közbeszólás a jobb oldalról: Így van!)