DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság 1995. május 31-ei ülésén kijelölt bizottságként megvitatta a T/1059. számon benyújtott törvényjavaslatot a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl, s azt egyhangú "igen" szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. A szavazás egyhangúsága miatt kisebbségi vélemény elõterjesztésére nem kerül sor.
Ismeretes, hogy a törvény június 30-ig történõ megalkotására alkotmánybírósági döntés kötelezi az Országgyûlést. A 34/1994. évi határozat megállapította, hogy "A tudományos élet szabadsága az államra azt a kötelezettséget rója, hogy a tudományos kutatás, a tudományos megismerés és tanítás szabadságát garantálja."
Bizottságunk véleménye szerint az elõterjesztett törvényjavaslat e követelménynek megfelel, s ezen túlmenõen olyan általános szabályozás, amely garantálja a közlevéltárakban és a nyilvános magánlevéltárakban dolgozó mintegy 820 alkalmazott munkafeltételeit, lehetõséget teremt az évente átlagosan mintegy hatezer kutatási kérelemben foglalt igények kielégítésére.
A törvény idõszerûségét az alkotánybírósági határozaton túlmenõen az is indokolja, hogy a magyar levéltári hálózatot - az 1950. évi államosítással ellentétben - a jelenlegi társadalmi feltételekhez és az európai normákhoz kell igazítani. A közlevéltárak, az általános állami levéltár, állami szaklevéltárak, önkormányzati levéltárak, a nyilvános magánlevéltárak és a magánlevéltárak rendszerének kialakításával a törvényjavaslat e feladatot teljesíti.
Ugyancsak az európai normáknak és a sok évtizedes hazai hagyományoknak megfelelõen szabályozza a köziratok és magániratok különválasztásának elveit és az elõbbiek esetében ezek kezelésének, védelmének, archiválásra történõ elkészítésének és közlevéltárakba adásának rendjét.
Bizottsági vitánkban a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium közgyûjteményi fõosztályának, illetve levéltári osztályának képviselõi mellett részt vettek a Magyar Országos Levéltár, a Levéltári Tanács, a Levéltárosok Egyesülete, a fõvárosi és önkormányzati levéltárak és az MTA Történettudományi Bizottságának jeles képviselõi is. Szakértõi véleményük nagymértékben hozzájárult a bizottsági állásfoglalás kialakításához.
A tartalmas vita fõ kérdéseit öt pontban lehet összefoglalni:
1. Több kérdés hangzott el arra vonatkozóan, milyen település alapíthat vagy tarthat fenn közlevéltárat.
A vitában felvetõdött, hogy a levéltár-alapítás jogát nem minden településnek kellene biztosítani, csak a városoknak, ahol a szükséges anyagi háttér és a kellõ szakértelem biztosítva van. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy a nagy múltú, ma hanyatló települések levéltárai éppen az államosítás során kerültek ebek harmincadjára, s valószínûleg jobban megõrzõdtek volna, mint a megyei levéltárakban.
2. Vitát váltott ki a levéltárak felügyeletének kérdése. A törvényjavaslat az irányító miniszter mellett a szakmai ellenõrzésben széles körû jogokat biztosít a Magyar Országos Levéltárnak is. A vitában résztvevõk közül egyesek e munkamegosztást, illetve a szakmai kérdésekben a közös döntést helyeselték, mások véleménye szerint a levéltári hálózat felügyelete és szakmai ellenõrzése nem egyszerûen miniszteriális ügy, hanem független ellenõrzõ szerv vagy biztos kérdése.
3. Kérdések hangzottak el a levéltári törvény és a titokvédelmi törvény összefüggéseire is. Azt a megoldást, amit a törvényjavaslat a 30 éves elévülési idõvel kapcsolatban tartalmaz, a vita résztvevõi nem kérdõjelezték meg, s azt sem, hogy tudományos kutatók a törvényjavaslatban biztosított feltételek mellett korábban is kutathassanak köziratokat.
A tudományos kutatást az gátolhatja, ha az államtitkok, szolgáltati titkok körét túlságosan szélesen vonja meg a titokvédelmi törvény.
(11.20)
4. Az irattári és levéltári anyag védelmével kapcsolatban a bizottsági vitában kifogások hangoztak el azzal kapcsolatban, hogy a közirat megsemmisítése tilalmának egyszerû deklarálása nem jelent védelmet, ha maga a megsemmisítés csak egyszerû szabálysértés.
Elhangzott, hogy a köziratok levéltárba adásának kötelezettségét visszamenõleg is alkalmazni kellene, hiszen jelenleg sok közirat kiállítási tárgy vagy raktári anyag például múzeumokban.
5. Többen is úgy vélték, hogy a törvénybõl hiányzik a mûködés pénzügyi feltételeinek megfogalmazása. Ha az önkormányzati levéltárak például kötelesek szakhatósági feladatokat is ellátni, mûködõképességük pénzügyi feltételeit államilag kell garantálni.
Mindezen kérdések azzal a szándékkal fogalmazódtak meg bizottsági vitánkban, hogy valóban szükséges az esetleges módosító indítványokkal egy európai színvonalú levéltári törvény megalkotása, hogy az általános indoklás szavai szerint a maradandó értékû iratok ugyanúgy, mint a világon mindenütt, nálunk is a történelmi múlt megismerésének elsõdleges forrásai és a nemzeti kulturális örökség részesei lehessenek. (Taps.)