GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Viszonylag könnyû helyzetben vagyok, hiszen a miniszter úr expozéja és tudós képviselõtársam iménti beszámolója után mentesülve vagy mentesítve érzem magam néhány olyan kitérõ alól, amely egyébként a bizottsági vitában megfogalmazódott.
Június 1-jei ülésünkön tárgyalta meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a levéltári törvényjavaslatot. Megállapította a vitában, hogy régóta esedékes törvényrõl van szó, amelynek ráadásul kötelezõ határideje is van már a meghozatalát illetõen, június 30-a. Errõl szó volt most is, és korábban a titokvédelmi törvény kapcsán.
A vitában több képviselõtársunk is szóvá tette ezeket a kapcsolódási pontokat, tehát a titokvédelmi és majdan az adatvédelmi törvénnyel is, hiszen összhangba hozni ezt a három törvényt elsõdleges feladata lesz a területet illetõen az Országgyûlésnek.
A bizottság ugyancsak arra tekintettel figyelte, nézte végig a törvényt, hogy a kutathatóság szempontjainak megfelel-e a szabályozás, és úgy gondolta, vélte, hogy a nemzetközi gyakorlatnak ez megfelel, és az a jogi szabályozás, amelyik így a törvény révén kialakulni látszik, az európai szokásokkal összhangban van.
Arról a vitáról szeretnék két szót vagy mondatot mondani, amely itt már fölsejlett a koalíciós partnereken belül, hogy ugyanis volt a kutathatóság idejét illetõen vita a koalíciós pártok képviselõi között. A mi álláspontunk, a szocialisták álláspontja az volt, és ezt képviselték a szocialista képviselõk a bizottságban, hogy nincs kétféle történelem, elsõ- és másodosztályú, amelynek a kutathatósága 15 vagy 30 évben megszabható volna. Ez elsõsorban szakmai kérdés, és eszerint kell dönteni, és a döntés, amely ebben a törvényi fogalmazásban megjelenik, a 30 évet részesítette elõnyben, számunkra elfogadhatóan.
S akkor engedjenek itt meg egy személyes kitérõt. Ugyanis meglepetéssel láttam a mai Magyar Hírlapban, hogy én egy módosító vagy egy kompromisszumos javaslattal álltam volna elõ. Nem jelöli meg a lap, hogy bizottsági elnöki vagy képviselõi mivoltomban. Lehet, hogy egy magánbeszélgetésben ilyesmit én mondtam volna, de szeretném megragadni az alkalmat és közölni, hogy ilyet hivatalosan nem tettem, nem tehettem, hiszen nem én vagyok a gesztora, és nem a munkacsoportunk a gesztora a törvénynek. Úgyhogy elhárítom magamtól ezt a tisztességet.
Végezetül és legfontosabbként a személyiségi jogok szempontjából vizsgálta meg a bizottságunk a törvényjavaslatot. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat elégséges garanciát nyújt arra nézve, hogy a levéltári iratokban megjelenõ és ott szereplõ személyiségek megkapják a szükséges védettséget.
Éppen ezért a bizottság 4 tartózkodás mellett, 11 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, azzal a meghagyással, hogy a mostani szövegbõl kitetszõen a végrehajtásra vonatkozóan bizony kétségeink vannak azt illetõen, hogy pénzügyi szempontból vajon elégséges-e az, ami a törvényben szerepel. Valószínûleg itt a költségvetés szûkösségére tekintettel nincs tisztázva mindaz, ami egyébként szükséges volna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)