BARÁTH MAGDOLNA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és magánosoknál õrzött írásbeli és tárgyi emlékek összessége, kiegészülve az élõ hagymánnyal, a nemzet közös emlékezete. Nekünk, a magyar társadalom legitim képviselõinek kötelességünk, hogy ezt a századok során felhalmozott örökséget a törvény erejével sértetlenül megóvjuk és használhatóvá tegyük az utánunk következõ nemzedékeknek is.
A levéltár nem akármilyen gyûjtemény, annak sajátos típusa. Noha az ismérvek felsorolása nem feladatom, s nem is e fórum elé tartozik, engedjék meg képviselõtársaim, hogy néhányat közülük megemlítsek.
A levéltárak egyfelõl olyan tudományos mûhelyek, amelyek részt vesznek a múlt írásos emlékei feltárásában és feldolgozásában, másfelõl igazgatási és közmûvelõdési feladatokat is ellátnak. A kárpótlási törvény végrehajtása során vált nyilvánvalóvá, hogy olyan adatok õrhelyei is, amelyek adott esetben a jogbiztonság garanciáját jelenthetik.
Ahhoz, hogy a levéltáraknak a demokratikus intézményrendszerben elfoglalt kitüntetett szerepét megértsük, engedjék meg, hogy emlékezetükbe idézzem az Alkotmánybíróság 1992. május 29-ei határozatának következõ megállapítását:
"A közérdekû adatok megismerhetõsége a közhatalom, a közügyek intézésének áttetszõségét mint alapvetõ demokratikus intézmény garantálását is jelenti. A közérdekû adatok nyilvánossága és az azokhoz való hozzáférhetõség a demokratikus jogállamiság alapvetõ alkotmányos biztosítéka."
E szempont jelentõségét fogalmazta meg az Európa Tanács 1982-es nyilatkozata is az információ-szabadságról.
Tisztelt Ház! Az Országgyûlés által most tárgyalt törvényjavaslat 1947 óta az elsõ átfogó, a maradandó értékû iratok egészére kiterjedõ szabályozás. A levéltárügy rendezésérõl szóló 1947. évi XXI. törvénycikk preambulumában fogalmazódott meg az a gondolat elõször, amely az elõttünk fekvõ törvényjavaslatot is áthatja. Idézem:
"A levéltárak történeti emlékeit nemzeti kincsnek kell tekinteni, a történeti értékû iratokhoz, bárki birtokában legyenek azok, a köz érdeke fûzõdik. Ebbõl következik, hogy az államnak ki kell terjesztenie gondoskodását az összes fontosabb levéltárakra, azokra is, amelyek nem tartoznak tulajdonába, de a nemzet múltja szempontjából értékes adatokat õriznek."
A törvényjavaslat parlamenti vitája során arra kell tekintettel lennünk, hogy a jövõ érdekében is olyan jogszabályt alkossunk, amellyel biztosítjuk a szakadatlanul gyarapodó történeti értékû iratok fennmaradását.
A törvény megalkotásakor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi tapasztalatokat, illetõleg azt, hogy elemi érdekünk, akárcsak az élet más területén, a levéltárügyet illetõen is alkalmazkodni az európai normákhoz. Az Európa Tanács a levéltári demokratikus minimum lényeges elemeit a következõkben határozta meg.
1. Az országos levéltári politika és normarendszer egyeztetése a helyi autonómiákkal.
2. A levéltári ellenõrzés kiterjesztése a teljes köziratanyagra.
3. A levéltári kutatásnak mint állampolgári jognak elismerése és a kutatási korlátozások törvényes szabályozása.
4. Gondoskodás a törvény alkalmazásához szükséges költségvetésrõl.
5. A levéltári magántulajdon tisztelete. Valamint:
6. A civil társadalom, szakmai egyesületek, kutatók meghallgatása a levéltárra vonatkozó intézkedések kidolgozásakor.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy a most tárgyalásra bocsátott törvényjavaslat készítõi törekedtek az európai normákkal való összhang megteremtésére.
A törvény kimunkálása már 1989-ben elkezdõdött. Az ügy fontosságát mutatja, hogy hosszú és alapos elõkészítõ munka után került a parlament elé e javaslat.
(11.30)
A törvényalkotói munka szempontjából kiemelkedõ jelentõsége volt az Alkotmánybíróság 1994. június 24-ei - miniszter úr által is említett - határozatának. Az Alkotmánybíróság döntése évek óta folyó vitát zárt le az állam és a tudomány viszonyáról, a tudományos szabadság és a személyes adatok védelme alkotmányos jogainak kapcsolatáról.
Az Alkotmánybíróság többek között megállapította: "Az államnak tudományos igazságok kérdésében semlegesnek kell lennie, viszont alkotmányos követelményként feltétlenül garantálnia kell, hogy a tudomány mûvelõi a tudományos kutatások és a tudományos ismeretek terjesztésének szabadságjogát alkotmányos keretek között gyakorolhassák."
Ezért egyetértve azzal, az állam a tudományos alkotás és ismeretterjesztés, továbbá a tudományos tanítás szabadságát csak olyan korlátozásoknak vetheti alá, amelyek a személyes adatok védelméhez és a közérdekû titoktartási rendelkezésekhez kapcsolódnak.
Az Alkotmánybíróság határozatát követõen, az elmúlt fél évben, a szakmai egyesületek, a Magyar Levéltárosok Egyesülete, az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa, a Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesülete, valamint a Levéltári Tanács mellett az új koncepciót, majd a törvénytervezetet megvitatta a levéltár- igazgatók értekezlete, véleményezte a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat elnöksége és a megyei önkormányzatok.
A közlevéltárakban folyó kutatásra vonatkozó szabályozással kapcsolatban állást foglalt az Akadémia Történettudományi Bizottságának ad hoc bizottsága, végül a Politikatörténeti Intézet külön vitafórumot szervezett e tárgyban történészek számára. A viták eredményesek voltak. Több javaslat bekerült a tervezetbe.
Néhány szót szeretnék szólni az elõttünk fekvõ törvényjavaslatról. Érdeme, hogy részletesen szabályozza a köziratokkal kapcsolatos eljárás minden szakaszát az irat keletkezésétõl, annak levéltárba kerüléséig és felhasználásáig. Az egységes iratkezelési szabályzatok kiadása biztosítja az azonos hatás- és feladatkört ellátó szervek iratkezelésének egyszerûsítése mellett az azonos normák érvényesülését is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõkészítõ munka során kiemelt hangsúlyt kapott az önkormányzati levéltárak ügye. A tervezet a levéltár-alapítás jogát valamennyi helyi önkormányzat számára lehetõvé teszi. Ezt azonban feltételekhez köti. De vajon adottak-e ehhez a feltételek? Úgy gondolom, ma még csak kevés önkormányzat képes ezeknek az elõírásoknak eleget tenni. Minden esetben alaposan mérlegelnie kell ezért a minisztériumnak, hogy az önkormányzatok várhatóan romló anyagi körülményei között a tartós mûködés biztosítható-e. Figyelemmel kell lennünk ugyanis arra, hogy a már levéltárban levõ anyagok ide-oda szállítása elkerülhetetlenül állaguk romlásához vezet.
Az önkormányzati irattárak anyagának fennmaradása ugyanakkor a területileg illetékes megyei levéltár átvételre kötelezésével biztosított. A nem köziratnak minõsülõ, de történeti értékû iratanyag megõrzését a magánlevéltárak biztosítják. A törvényjavaslat külön fejezetben rendelkezik az intézményként mûködõ magánlevéltárakról, de az értelmezõ rendelkezésekbõl sajnálatos módon kimaradt a nyilvános magánlevéltár pontos meghatározása.
A miniszter úr expozéjához kapcsolódva utalni szeretnék arra, hogy a törvényjavaslat szövege ugyan nem tesz errõl említést, de az egyházi levéltárak mellett nyilvános magánlevéltárak eddig is mûködtek.
A tervezet a nyilvános magánlevéltárak számára is kilátásba helyezi a rendszeres állami támogatást, amennyiben azok mûködése megfelel a törvényben rögzített követelményeknek.
A törvényjavaslat vitatható eleme, hogy nem tartalmaz értelmezhetõ eljárási szabályozást arra nézve, ki és hogyan ellenõrizheti a levéltárakban a közlevéltárak számára elõírt szabályok alkalmazását, mi módon történik a nyilvános magánlevéltárként való bejegyeztetés. Szükségesnek tartom ezért, hogy a törvény végrehajtási utasítása e kérdésekre is kitérjen majd.
A törvényjavaslat a legmesszebbmenõkig törekszik a tulajdonhoz való alkotmányos jog tiszteletben tartására. A nem közfeladatot ellátó szervek és a természetes személyek tulajdonában levõ maradandó értékû iratokra kötelezõ érvényû rendelkezéseket csak abban az esetben tartalmaz, ha védetté nyilvánított iratanyagát a tulajdonos el akarja idegeníteni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mi különbözõ pártok képviselõiként foglalunk e teremben helyet. A törvény szövege szerint pártjaink politikai mûködésük során nem köz-, hanem magániratokat hoznak létre. A párttörvény megfogalmazása szerint a pártok nem gyakorolják ugyan közvetlenül a közhatalmat, tevékenységük azonban a közhatalomhoz kapcsolódik.
Éppen ezért annak ellenére, hogy a törvény minket erre nem kötelez, megkerülhetetlen erkölcsi kötelességünknek tartom a tevékenységünk során keletkezõ, vitathatatlanul maradandó értékû iratanyag megõrzését a jövõ nemzedékei számára.
Ezt a feladatot úgy látom megoldhatónak, hogy az állami támogatásban részesülõ pártok támogatásuk egy részét iratanyagok megõrzésére fordítsák. Ez egyúttal ösztönzõ erejû és példaértékû lehetne a társadalom számára.
Tisztelt Ház! A levéltári törvénytervezet egyeztetése során politikai jellegû vitákra alig került sor. Ez örvendetes, mivel a levéltárügyet történelmi távlatból, a nemzeti kulturális örökség megõrzése szempontjából, mindenféle aktuális napi politikai érdektõl mentesen kell tekinteni.
Lényegében véve egyetlen olyan téma volt, a kutatási idõ határkérdése, amelyben az álláspontok markánsan eltértek. Szerintem azonban a törvény szövege, illetve az ezzel egyidejûleg tárgyalt titokvédelmi törvény megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést. A közelmúlt iratainak kutatásához véleményem szerint a jogi keretek a törvény elfogadásával adottak lesznek, és ennek alapján a gyakorlati feltételek megteremthetõek. Ezért nem szükséges az európai normáktól történõ eltérés.
Az eddig elmondottak alapján is szükségesnek tartom azonban, hogy a levéltári törvény követelményeinek végrehajtásához az anyagi feltételeket a kormány biztosítsa.
Tisztelt Képviselõtársak! A levéltári törvény megalkotásának szükségességével a parlamenti pártok már az elõzõ országgyûlési ciklusban is egyetértettek. Most elérkeztünk a megvalósítás pillanatához. Olyan törvény megvitatása és elfogadása elõtt állunk, amely remélhetõleg évtizedekre biztosítja a levéltárak mint fontos nemzeti intézmények feladatainak a XXI. századi és a modern európai normákkal is összhangban levõ megvalósítását.
A Szocialista Párt a törvény elõkészítése során arra törekedett, hogy a szakmai követelményeknek legmagasabb szinten megfelelõ jogalkotásra kerüljön sor, amely valamennyi párt egyetértésével találkozik. Ezeket a szempontokat kívánjuk a törvény általános és részletes vitáiban, valamint módosító javaslatainkban is érvényesíteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon és középen.)