SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony, köszönöm a szót és köszönöm a kérdést képviselõtársamnak. Képviselõtársam amiatt aggódik, hogy az energiaipar privatizációja esetleg hátrányosan érintheti kiviteli és elsõsorban agrárkiviteli lehetõségeinket a volt Szovjetunió országaiba. Szeretném megnyugtatni képviselõtársamat, hogy ez a veszély nem áll fenn.
Ismeretes, hogy 1991-tõl az új pénzügyi elszámolásra való áttérés óta, a volt szovjet régióban már nincs közvetlen állami befolyásoltságú kapcsolat az export és az import között. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem törekednénk energiahordozó-beszerzéseinket minél nagyobb mértékben magyar áruk szállításával kifizetni, erre nagyon is törekszünk. A mai export-import folyamatokra azonban nem az árucsere jellemzõ, hanem a készpénzes vásárlás. Az alapvetõ probléma itt a keleti partnerek fizetõképességének hiánya és a mi hitelnyújtási lehetõségeink szûkössége. Nehezíti a magyar kivitelt az is, hogy Oroszországban lényegesen megváltozott a stratégiai fontosságú nyersanyagok kereskedelmének szabályozása, az exportõröknek jelentõs exportadó-befizetési kötelezettségei vannak, és az exporttal kitermelt devizát kötelezõen haza kell utaltatni. Így nincs mód a korábbi gyakorlat szerinti külföldi számla- összevezetésre.
A privatizáció az egyes energiahordozók beszerzési piacait alapvetõen nem módosítja. Ami a kõolaj- és a földgázimportot illeti, ez gyakorlatilag Oroszországból származik, mert a kiépített csõvezetékek biztosítják a behozatalhoz szükséges infrastruktúrát. Ez óriási gazdaságossági elõnyt jelent és ettõl semmilyen új tulajdonos nem tud eltekinteni, így bármi történik is, Magyarország minden bizonnyal meghatározó részben a volt szovjet régiókból fogja importálni a kõolajat és a földgázt. A kõolajbeszerzés esetében ma is szabadverseny érvényül egyébként: az tud Magyarországnak eladni, aki azonos különbözõ jellemzõk mellett olcsóbb olajat ajánl.
Ismert kormányzati cél az egyoldalú importfüggõség oldása. Ezért érdekeltek vagyunk abban, hogy az adriai vezetéket mielõbb megbízhatóan üzemeltethessük, valamint hogy a Nyugat-Európával összekötõ gázvezeték mielõbb elkészüljön. Ezek a vezetékek azonban kõolaj-importunknak harmadát-negyedét, a földgáz- behozatalnak ennél is kisebb részét lesznek képesek átereszteni. Ami a földgázt illeti egyébként, azt jelenleg kizárólag az orosz Gazpromtól tudunk vásárolni, vagy rajta keresztül. A földgáz árának magyar árukkal történõ ellentételezésére csak akkor kerülhet sor, ha a beszerzési ár így sem magasabb, mint a készpénzes vásárlás esetén, és biztosított az ütemes szállítás. Ami villamosenergia-importot illeti, az elég jelentõs mértékben csökkent, de ez az ukrán energiarendszer gondjaival függ össze, nem pedig magyar szándékokkal. A továbbiakban célunk az, hogy a nyugat-európai együttmûködõ villamosenergia-rendszerhez is csatlakozzunk.
Összességében tehát az energiaipar privatizációja esetén is maradéktalanul teljesülhet a nemzetgazdasági érdekek szem elõtt tartásával az ellátási biztonság - és ez fontos célunk -, az ország energiahordozó-beszerzési lehetõségei valamelyest bõvülhetnek.
Mindezeket figyelembe véve tehát azt kell mondani, hogy a privatizáció nem rontja a mezõgazdasági és ipari termékeink piacra jutásának lehetõségeit a volt szovjet utódállamok piacain, ha árban, minõségben és egyéb feltételekben versenyképesek vagyunk a harmadik országbeli szállítókkal szemben.
Szeretném eloszlatni képviselõtársunknak azon aggályát is, hogy élelmiszergazdasági termékeink kiszorulnának a nyugati piacokról. A GATT- szerzõdés garantálja az exporttámogatások csökkentését szerte a világban, ez versenyképességünket természetesen folyamatában javítja. Az Európai Unióval nagyon közel állunk egy, a magyar érdekeket jól tükrözõ megállapodás megkötéséhez, amely már az uruguayi forduló eredményeire épül. A mezõgazdasági és élelmiszeripari kivitelünk nyugati viszonylatban az utóbbi években valóban csökkent. Ezt elsõsorban a hazai árutermelés nagy mérvû csökkenése okozta, így még a kapott preferenciákat sem tudtuk kihasználni. Piaci pozícióink javítása, bõvülõ árualap, versenyképes minõség és ár, valamint megfelelõ pénzügyi és szállítási feltételek nyújtásával érhetõ el. Ehhez nagymértékben hozzájárul a kormánynak a gazdaság stabilizációját szolgáló kiigazító intézkedéscsomagja, amely elõsegítheti a kül- és belpiaci versenyképességünk javulását, közte a hitelfeltételek javítását is.
Kérem a képviselõ urat és az Országgyûlést, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)