DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási államtitkár: Köszönöm, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! A feltett kérdéseire annak elõrebocsátásával kívánok válaszolni, hogy az azokban implicit módon benne foglalt minõsítéseket és vádaskodásokat semmiképpen sem fogadom el.
Ami a Mûvelõdési Minisztérium egyetemeknek írott levele által megvalósított törvénysértést illeti, e tekintetben mintha ma egyszer már elhangzott volna valami, amit Dobos Krisztina képviselõ asszonynak mondtam. Az ön megjegyzése annál is érthetetlenebb, hogy ön maga is elismerte, hogy a minisztérium ebben a levélben javaslatot tett az egyetemeknek, fõiskoláknak, nem pedig elrendelt valamit. Nem tudom, hogy egy javaslattal hogyan lehet valakinek az autonómiáját megsérteni. Ezt én utoljára XIV. Lajossal kapcsolatban hallottam. (Derültség.)
Ezek után tehát a kérdésekre a válasz:
Az oktató-hallgató arányszámot a fõbb képzési ágak szerint külön-külön, s figyelemmel azok sajátosságára differenciáltan állapítottuk meg, összesen - mint korábban is említettem - 17 szakterületi normát használtunk. Ezen kívül tekintettel voltunk az egyes intézmények sajátosságaira is, és ennek megfelelõen egyedi korrekciókat is elvégeztünk, így például az ELTE esetében tekintettel voltunk a kis szakokra, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola esetében a speciális képzésre, a mûvészeti felsõoktatási intézmények esetében a mûvészeti képzés sajátosságaira, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, illetõleg a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem esetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a költségvetés finanszírozásának összecsúszására.
Tekintettel voltunk arra is, illetõleg feltételeztük azt is a számok megállapításakor - legalábbis a közgazdasági jellegû, a bölcsész és a jogi intézmények esetében -, hogy a beígért 30 százalékos hallgatói létszámemelkedés megtörténik õsszel.
A normák kialakításakor természetesen tekintettel voltunk az egyetemek, fõiskolák közötti kutatómunka különbségére, noha nem olyan mértékben, mint szerettük volna, mert a különbségek oly nagyok, ha ezt teljes mértékben érvényesítettük volna, azzal valóban ellehetetlenítettünk volna egy-két intézményt.
Figyelembe vettük természetesen a PhD-képzést is, hiszen a '93. évi LXXX. törvény a PhD-képzésben részt vevõket egyetemi hallgatóknak tekinti.
Ami a 4,1 milliárdos megtakarítást illeti, ez majd a '96-os költségvetési évben fog csak érvényesülni, '95-ben a mérték lényegében nem változik, hiszen a korengedményes nyugdíjazások, a végkielégítések és a felmentésekkel összefüggõ különféle juttatások ezt a megtakarítást jórészt fölemésztik. Végsõ összegérõl természetesen csak az intézmények döntéseinek ismeretében, augusztusban fogunk pontos adatokkal rendelkezni. Ebben az esetben ezt természetesen a képviselõ úr rendelkezésére bocsájtjuk.
Ami az ötödik kérdést illeti, nem tudom, hogy az erkölcsi kár milyen módon számszerûsíthetõ és mérthetõ, ami viszont az anyagi kárt illeti, azt kell mondanom, hogy a két nagyságrend - feltéve, hogy képviselõ úr tudja, mi a nagyságrend - meglehetõsen túlzott becslés. A két nagyságrend százszoros eltérést jelent, ez tehát azt jelenti, hogy ön szerint a 4 milliárdos megtakarítás 400 milliárdos veszteséget fog okozni. Szeretném tájékoztatni önt, hogy körülbelül ezzel összemérhetõ a magyar felsõoktatásban fölhalmozott összes vagyon. Az ön kérdése azt állítja, hogy a 15 százalékos létszámleépítés ugyanazt jelenti, mint hogyha az egyetemeket felrobbantottuk volna, a helyüket felszántjuk, és sóval behintjük. (Derültség.) Engedje meg, hogy ezt a kérdést ne vegyem komolyan.
Ami a hatodikat illeti, a kormány programjában úgy fogalmazott, hogy "A költségvetési támogatást továbbra is a felsõoktatás finanszírozásának döntõ, bár nem kizárólagos feltételének tekinti, elkerülhetetlennek tartja a pénzügyi támogatás rendszerének átalakítását, a képzési költségek területén meghatározó szerepet tulajdonít a normativitás elvének."
Errõl is volt szó már a mai nap folyamán, képviselõ úr. Az elõbbiekben említett hallgató-oktató arányszám kialakítása a felsõoktatás fejlesztési programjában és az államháztartási reformmal összhangban a felsõoktatás normatív finanszírozása irányába tett elsõ, megkerülhetetlen lépésnek tekintendõ.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)