AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Az interpellációban több kérdés is elhangzott, de mielõtt ezekre válaszolnék, a bevezetõben elhangzott néhány nem teljesen pontos állításra szeretnék kitérni.
Elõször is, a bankok eszközökre képzett céltartalék-állománya '94. végén 209 milliárd forintot tett ki, ez azonban nem azonos a bankok behajthatatlan követeléseivel, azok összege ennél sokkal kisebb.
Másodszor: Nem helyes módszer általánosítani, vagyis általában bankokról beszélni, hiszen vannak olyan bankok is, amelyek nem is rendelkeznek behajthatatlan követelésállománnyal, miközben néhány banknál viszonylag valóban nagy ezeknek az összege.
Harmadszor: A behajthatatlan követelésállomány kialakulásának oka nagyobb részben a gazdaság általános állapotában bekövetkezett drámai rosszabodás volt, amelyet a csõdhullám, a korábbi piacok hirtelen elvesztése és a vállalkozói morál romlása fémjelzett.
Negyedszer: A bankkonszolidáció feladata éppen az volt, hogy a bankok teljes egészében ne képezhessék a követelések mögé állítandó céltartalékokat, és ezáltal a vállalkozási veszteségek ne veszélyeztessék a betéteket. Mivel a kockázati céltartalékok képzése megtörtént, minden banknak lehetõsége van a behajthatatlan követelések leírására. A konszolidált bankoknak ezt egyenesen feladatként tûztük ki.
A képviselõ úr által felvázolt eljárás nem is egészen érthetõ, mert nincs összhangban a pénzintézetek üzleti érdekeivel. A képviselõ úr ugyanis azt állítja, hogy a bankok a követelésállományt eladják, majd visszavásárolják mégpedig úgy, hogy ebbõl a bankot újabb veszteségek érik.
Én a magam részérõl semmi kivetni valót nem találok abban, hogy a pénzintézet behajthatatlan követeléseit eladja, sõt abban sem találok semmi különöset, ha valamely pénzintézet követeléseket vásárol. A kérdés csak az, hogy milyen áron történik az adásvétel.
E néhány bevezetõ mondat után rétérek a kérdésekre.
A bankok napi üzleti transzakcióiba nem kívánunk beleavatkozni még azokban az esetekben sem, ahol az állam a tulajdonos. A társaságok mûködését Magyarországon jogszabályok szabályozzák, azon keretein belül pedig vállalkozási szabadság van. Törvénysértések esetén az arra felhatalmazott hatóságok feladata eljárni, de hangsúlyozom, hogy az interpellációban elhangzottak nem tártak fel konkrétan törvénytelenséget.
A kintlévõségek behajtása a hitelezõk érdeke. A konszolidált bankok esetében tulajdonosként elõírtuk, hogy a bankok szervezeti felépítésének és szabályzatainak megváltoztatása révén már a hitelkérelmek elbírálásánál is építsenek be több ellenõrzési pontot, a normál hitelállományt a minõsítettõl elkülönítve kezeljék és a behajtásra elkülönült részlegeket hozzanak létre.
A behajthatóság biztosítására jogszabályok szolgálnak, mint például a csõdrõl, a felszámolásról és a végelszámolásról szóló törvény vagy például a bírósági végrehajtásról szóló tavaly elfogadott törvény. Ez utóbbi törvény hatálybalépése óta már érezhetõ a végrehajtási eljárás eredményességének javulása. Természetesen nem állítom azt, hogy ezen a területen minden rendben van, ezért éppen a hitelezõk érdekében tervbe vettük ezek felülvizsgálatát is.
A banki szférát érintõ intézkedések azért nem szerepelnek külön kiemelve a stabilizációs programban, mert az egész gazdaságot kívánjuk stabilizálni és nem egyes elemeit. Szeretném ugyanakkor felhívni a képviselõ úr figyelmét, hogy a banki szféra és az adósok egy köre már stabilizásra került, illetve, hogy a közelmúltban bejelentettük, hogy a további gondok megelõzése érdekében erõsíteni kívánjuk a Bankfelügyelet szervezetét, hatáskörét, ezért javasoljuk az erre vonatkozó törvények átfogó módosítását, beleértve a pénzintézeti törvény elõírásának szigorítását is. Mindezen javaslatok várhatóan szeptemberben kerülhetnek a tisztelt Ház asztalára.
Felelõsségrevonásra akkor van lehetõség, ha a bankok volt vagy jelenlegi alkalmazotti körére vonatkoztatva tudomás van olyan tényrõl, amely büntetõfeljelentést tenne szükségessé. A munkajogi felelõsség, nem kellõ gondosság más kérdés, de az a munkáltató felelõssége és feladata, hogy ilyen jellegû kimutatással rendelkezzen. Természetesen ha törvénytelenség derül ki, illetve a képviselõ úr erre vonatkozó tényt hoz tudomásunkra, akkor a kormány, illetve az arra illetékes felügyeleti szervek megteszik a szükséges és hatáskörükben álló intézkedéseket, ideértve természetesen a büntetõfeljelentést is. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Taps.)
(16.20)