DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Ez az a tipikus eset, amikor a szakminiszter két parlamenti bizottság közé beszorul, és dönteni kell két, lényegében egyhangú bizottsági döntés között. A kormány ebben az esetben az alkotmányügyi bizottság véleményét kívánja elfogadni. Ugyanis abban az esetben, hogyha a parlament a vízi létesítmények forgalomképtelensége mellett dönt, ez azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra az alkotmánybírósági döntés értelmében bebetonozza az állami tulajdont. Amennyiben nincs pénze a magyar kormánynak - és már jelen pillanatban is ez a helyzet, hogy bizonyos létesítmények fenntartására nincs pénze -, de logikusan önkormányzati vagy egyéb tulajdonba kiviheti az üzemeltetést, ebben az esetben ezt nem teheti meg. Tehát ilyen értelemben mindenképpen biztosítani kell ezeknek a létesítményeknek az üzemeltetését, szigorú, természetvédelmileg elfogadható - és csak, kizárólag természetvédelmileg elfogadható - feltételekkel lehet ezeket kivinni. Minden lényeges létesítmény esetében kormánydöntés szükséges, tehát valóban a kormánynak kell végül is letenni a voksot, hogy hajlandó-e ezt más tulajdonba és más üzemeltetésbe kivinni. És végül fennáll az a lehetõség, amit Kutrucz Katalin említett, hogy amennyiben a parlament szükségesnek tartja, akkor bármikor - akár néhány hónap múlva -, egy törvényjavaslattal ezt megváltoztathatja. De az ellenkezõ irányú változásra soha nem lesz mód. Tehát állami feladatok ellátására más tulajdonossal és más üzemeltetõvel nem lesz mód. Ezért ebben az esetben az alkotmányügyi bizottság egyhangú döntése mellett foglal állást a kormány, és azt javasolja, hogy mind a három - tehát az 1., 2., 3. - koherenciazavar kiküszöbölésével kapcsolatban fogadják el az alkotmányügyi bizottság álláspontját. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.) Köszönöm szépen.