DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A XVIII. fejezethez, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezetéhez szeretnék röviden hozzászólni, annak ellenére, hogy én magam 37 módosító javaslatot adtam be ehhez a fejezethez. De úgy érzem, az oktatás, felsõoktatás fontossága mindenképpen megkövetelte tõlünk azt, hogy ezeket a módosító javaslatokat beadjuk. Azt is szeretném elmondani, hogy e módosító javaslatokkal valóban az eredeti költségvetéshez kapcsolódva próbáltuk menteni az eredeti költségvetést. De itt nem errõl van szó, hanem arról, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint az oktatás, a felsõoktatás, a kultúra további elvonásokat már nem bír el. Egyszerûen nem tudjuk elfogadni, rossznak tartjuk azt a szemléletmódot, amely - ahogy szokták mondani -, az egységes lefejezés, vagy fûnyíró elv szerint próbálja a közoktatást is besorolni ebbe a körbe. Természetesen nem kívánok más területek rovására dolgokat elmondani, de mindenképpen kötelességem, hogy e javaslataimat indokoljam és az oktatás érdekében elmondjam.
A kereszténydemokraták véleménye az, hogy az oktatás hatékonysága súlyos károsodást szenved. Ezt mindenképpen szeretnénk megakadályozni, és ezért nyújtottuk be ezeket a javaslatokat.
Mielõtt tovább indoklom a saját módosító javaslataimat, egy-két szót hadd mondjak el a Csizmár Gábor-féle javaslatról, amit teljes mértékben támogattam és a többi ellenzéki képviselõtársunk is támogatott. Joggal tehettem ezt, hiszen - államtitkár úr bizonyára emlékszik rá -, egyszer egy hasonló vagy még késõbbi órában vitatkoztunk. Sajnos, most nincs itt a Mûvelõdési Minisztérium képviselõje, de az államtitkár úr akkor itt volt. Amikor megkérdeztem tõle, hogy mekkora lyukat lehet ezzel a tandíjbevétellel betömni, azt válaszolta, hogy akkorát, amekkora a tandíjbevétel. Én akkor is annak a véleményemnek adtam hangot, hogy e bevételeknek nem szabad a költségvetés hiányait fedezniük, hanem minden esetben a felsõoktatás fejlesztését kell szolgálniuk. Éppen ezért örömömre szolgál, hogy egy kormánypárti képviselõtársam adott be ilyen javaslatot. Talán így nagyobb az esélye annak, hogy ez a javaslat átmegy. Ezt a javaslatot mindenképpen ajánlom képviselõtársaim figyelmébe, mert a felsõoktatás fejlesztése szempontjából nagyon fontos lenne, hogy ne csak a költségvetési szempontokat hagyjuk figyelmen kívül, hanem szemléletmódbeli váltás is megvalósuljon ezzel a pótköltségvetéssel. Nevezetesen az, hogy bizonyítsuk a felsõoktatási intézmények számára, hogy a tandíjbevételek nagy fontosságúak a felsõoktatási intézmények fejlesztése szempontjából. Ennyit a tandíjról, illetve Csizmár Gábor javaslatairól.
Most rátérnék a saját javaslataimra. Ha megengedik, nem fogok kitérni mind a 37 javaslatra, hanem csak a legfontosabbakat fogom értékelni. Tehát a javaslataim egy része az egyetemektõl való elvonások visszajuttatására vonatkozik. Igyekeztem konstruktív módon hozzáállni, tehát a javaslataimnál megpróbáltam a kormányzat nehézségeit is figyelembe venni. Ezért a pénzösszegek visszajuttatásánál nem a teljes összeget, hanem bizonyos esetekben 50 százalékos vagy kisebb mértékû változtatásokat javasoltam. Ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy a felsõoktatás milyen nehéz helyzetben van, és mennyire nem tartom, mi kereszténydemokraták nem tartjuk helyesnek azt, hogy a felsõoktatástól ilyen elvonások történjenek. Természetesen van, ahol teljes összegeket javasoltunk visszaadni. Mindenképpen azt mondjuk, hogy a felsõoktatás és a közoktatás további elvonásokat nem bír el.
Ehhez adalékként még mindenképpen el kell mondanom, hogy személyi összegek, dologi kiadások elvonása is jelentõs mértékben megjelenik a pótköltségvetésben. Ezek az emberek, akik az egyetemeken dolgoztak, eddig is viselték a terheket és eddig is nagyon komoly terheket viseltek, hiszen a felsõoktatásban egy oktató bruttó 38 ezer forint körüli bérrel rendelkezik átlagosan a tanársegédektõl a professzorokig. Azt hiszem, ez nem olyan magas és érzékelhetõ, hogy a terheket kik viselik. Csak mellékesen jegyzem meg, bár nem függ össze közvetlenül a témával, hogy például a pénzügyminiszter úr végkielégítésébõl 35 jól képzett egyetemi oktató bérét lehetne fedezni egy éven keresztül.
A további javaslataim a közgyûjtemények kérdéskörére, a közoktatás- fejlesztési szakmai programokra vonatkoznak. Azt hiszem, nem kell külön magyaráznom, hogy mennyire fontos a pedagógusok intenzív továbbképzése, ahol szintén erõteljes elvonások találhatók és a tankönyvkiadás támogatása, ahol a legerõteljesebb az elvonás. Államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni az általam már az általános vitában elmondottakra, amikor a kormányprogram ide vonatkozó téziseit feszegettem. Ezért kérem, gondolják meg, hogy az oktatás színvonalának szinten tartása érdekében ne eszközöljék ezeket az óriási elvonásokat.
(21.20)
Az elõzõleg szólt bizottsági képviselõtársammal kapcsolatosan: kétségtelenül nem szeretnék abba belemenni, hogy most melyik helyrõl, honnan vehetõk el pénzek. Azt hiszem, hogy amikor én a közoktatás, a felsõoktatás ügyét képviselem, akkor talán ebbe a vitába nem szükséges belemenni, hogy most onnan el lehet-e pénzt venni, vagy nem lehet elvenni pénzt. Mert itt szerepel a határon túli könyvkiadás, a határon túli pedagógusok továbbképzésének a kérdésköre, a magyarországi nemzetiségi és etnikai kisebbség irodalmi mûveinek, illetve fejlesztésének, nevelésének a kérdésköre, amelyek mind-mind ide tartozó dolgok - amelyekre a javaslataimat megtettem.
A "Felzárkózás az európai felsõoktatáshoz"-tól történõ elvonás. A felsõoktatási sport esetében ugyan az elvonás nem volt túl jelentõs, külön kell viszont szólnom a tanulmányi versenyek kérdéskörérõl, mert amikor a tehetségek kiválasztásáról és a tehetséggondozásról van szó, akkor véleményem szerint ez a 9 millió forintos elvonás, ami a költségvetés számára nem jelentõs, lehetetlenné teszi a tanulmányi versenyek megrendezését.
A fogyatékosok nevelésérõl szeretnék szólni még.
A demonstrátori díjakkal kapcsolatban annyit, hogy örömömre szolgált, hogy a bizottságban a képviselõtársaim megszavazták ezt a javaslatunkat, amit Dobos Krisztinával adtunk be.
Még egy kérdéskör: az egyházi felsõoktatás kérdésköre. Kétségtelen, hogy nem volt jelentõs az elvonás: 48,7 millió. Ennek ellenére ennek a 48,7 milliónak a visszaadását javasoltam, azért, mert úgy érzem, hogy az egyházi felsõoktatás - egyáltalán, az egyházi oktatás - nincs még olyan helyzetben, hogy az ilyen elvonásokat is ne érezné meg. Itt véleményem szerint pozitív diszkriminációra lenne szükség, tehát ez az elvonás számukra jelzés értékû.
Összegezve az elmondottakat: a pótköltségvetés elvonásai az MKM-fejezetet 3 milliárd 236,1 millióval érintik. Természetesen a közoktatást érintõ elvonások teljes egészében nem követhetõk nyomon, hiszen ezt csak az önkormányzatoknál lehetne teljes egészében megtekinteni. Ennek egy részét kívántam visszajuttatni. A teljes elvonás mértéke - ezt el kell hogy mondjam, és ezzel szeretném befejezni a hozzászólásomat - mintegy egynegyede annak az összegnek, amely összeggel a kormányzat törvénytelenül megsegítette a Budapest Bankot, és hozzávetõlegesen egytizede az az összeg, amelyet én az oktatás fejlesztésére, illetve az oktatásba való visszajuttatásra javasoltam. Úgy gondolom, hogyha igaz az, hogy az oktatás, a felsõoktatás a nemzet jövõjét jelenti, akkor talán el kellene gondolkodni ezeknek az összegeknek a visszajuttatásán és a javaslataim egy részének az elfogadásán. Köszönöm szépen a figyelmüket.