DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én is szomorúan látom, hogy a tárca képviselõje nincs jelen, hiszen egy részletes vitában a szociális kérdéseket és a tárcát érintõ ügyekben nem ártana, ha jelen lenne, és ha mást nem, legalább együtt örülne velünk annak, hogy egyáltalán valaki érvel a népjóléti tárca költségvetése megkurtítása ellen.
Három kérdésrõl szeretnék beszélni, melyek az elõttünk lévõ jelentés különbözõ pontjait érintik.
Az elsõ a 23. pontban található és a 77-essel összefüggõ javaslat, Selmeczi Gabriella képviselõtársnõmé, a bölcsõdei normatíva bevezetésére. Ehhez a témakörhöz tartozik a 24. pontban a fogyatékos gyermekek korai habilitációjához adandó normatíva lehetõségét tartalmazó módosító indítvány, valamint én ide sorolom a népjóléti tárca költségvetését érintõ, a 96. pontban található és a gyermekek napközbeni ellátására szánt összeg megfaragását kivédeni próbáló módosító indítványt.
Mirõl van itt szó? A csomagtörvényben a kormány döntése alapján a gyermekgondozási díjat megszüntetik, a gyermeknevelési segélyt pedig az ominózus 17 000 forintos jövedelemhatárhoz kötik. Ha ez nincs, illetve e felett van mondjuk az anya ötszáz forinttal, akkor nem jogosult anyasági ellátásra. Az a kérdés, hogy milyen választási lehetõségei vannak.
Abban az idõben, amikor a kormány ezt a csomagot beterjesztette, azzal érvelt, hogy a bölcsõdei ellátás fejlesztése mellett... - amivel alapvetõen nem értünk egyet. Persze a Pénzügyminisztérium szakértõi nyilván kevésbé ismerik az idevonatkozó szakirodalmat; de egy dolog biztos, nem hiszem, hogy sok szakember lenne, aki azon a véleményen lenne, hogy a három év alatti gyermekek intézményi ellátása a gyermekek fejlõdését szolgálja, elõsegíti, s erre olyan nagy szükség van, hogy vissza kell állítani a bölcsõdei ellátás korábbi szintjét. Annál is kevésbé, mert közgazdaságilag sem támasztható alá az az elképzelés, hogy bölcsõdei ellátással kell kiváltani az anyasági ellátásokat, hiszen számszerûen igazolható, hogy egy bölcsõdei férõhely fenntartása 210 ezer forint, egy évi gyed pedig nem érte el az elmúlt évben a 150 ezer forintot. Kicsit drága ellátási forma az, amelyik 60 ezer forinttal többet szánna egy ilyen férõhelyre. Ám, mint láthatjuk az eredeti elõterjesztésben, nem szán többet, sõt. Sõt! Nem szán normatívát, hiszen nem tudom mibõl kellene a bölcsõdei ellátást fejleszteni. Majd egy fél év múlva fognak megjelenni azok az anyák, akiknek már nem jár tovább a gyed, nem jár a gyes, azzal az igénnyel, hogy elhelyezzék a gyermeküket bölcsõdében, az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzete azonban éppen a nehéz és drága bölcsõdei ellátás miatt jó néhány helyen abba az irányba ösztönzi az önkormányzatokat, hogy megszüntessenek bölcsõdei férõhelyeket. Azért, hogy ez a megszüntetés legalább ne következzen be, ha már nem szaporodnak a bölcsõdei férõhelyek, hogy ezzel segítsenek ezeknek a családoknak, ahhoz szükség volna erre a jelképes összegû bölcsõdei normatívára, ami 40 ezer forint és messze nem fedezi a bölcsõdék fenntartását, a 210 ezer forintos átlagot. Borzasztó fontos lenne, hogy legalább jelzés szintjén eljusson az önkormányzatokhoz ez a minimális összeg, ami végösszegben 1,6 milliárd forint, hogy ezzel is ösztönözze a helyi közösségeket a bölcsõdék fenntartására.
Hozzátehetem, hogy másik oldalon is csökkentést tartalmaz a törvény, ami aztán végképp nehezen érthetõ, és tényleg semmi mással, csak a "fûnyíró" módszerrel magyarázható: a Népjóléti Minisztérium is megkapta azt az utasítást, hogy ennyivel és ennyivel csökkenteni kell a költségvetését. Prioritásokról, azt hiszem, itt már nagyon régóta nem beszélhetünk, megnézhetjük az oktatást, az egészségügyet, a szociálpolitikát és az összes többit. A prioritások minimális összegekben sem találhatók, hiszen a népjóléti tárca költségvetésében eredetileg meglévõ és a gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztését szolgáló igazán nem túl nagy, 335 millió forintos összeget is 40 millió forinttal kurtítani szándékozik ez a költségvetés. Akkor igazán nem tudom, hogy a kormány mirõl beszél. Végképp nem érthetõ, mit értett az alatt, hogy a bölcsõdei ellátás majd fejlõdik, és az fogja kiváltani az anyasági ellátásokat. Sem közgazdaságilag, sem a pótköltségvetésben található tételek, sem a szakmai szempontok alapján ez az elképzelés semmivel nem igazolható. Én azt hiszem, hogy ezt csak ámításnak szánta a Pénzügyminisztérium és a kormány, hogy megpróbálja valamivel elfogadhatóbbá tenni a csomagtörvényben tapasztalható anyasági ellátások megvonását.
A következõ kérdés, ami módosító indítvány formájában jelent meg, a 83. pont alatt található. A Belügyminisztérium fejezetében az önkormányzatok a stabilizációs csomagtörvény hatásainak csökkentésére az önkormányzatok költségvetésébe szánt hatmilliárd forintot próbálják képviselõtársaim, nyilván a kormány ösztönzésére, egymilliárd forinttal csökkenteni. Ez rendkívül meglepõ volt számomra, hiszen az érvelés az, hogy mivel a három- és többgyermekes családokban automatikusan megmaradt a családi pótlék, ezért erre az összegre ilyenformán nem lesz szükség. Nem errõl szólt ez az összeg, nem tudom, hogy jön össze a két dolog.
Az önkormányzatok szociális célú hozzájárulásának növelésére a csomagtörvény hatásai miatt volt szükség. Kedves Képviselõtársaim! Az infláció év végéig 30 százalékra jósolt. Sem a családi pótlék, sem a családok egyéb ellátása, sem egyetlen szociális támogatási forma egyetlen fillérrel sem nõ meg a költségvetés szerint. Harmincszázalékos értékcsökkenést fog megélni a családi pótlék is. Az az összeg, amit hatmilliárd forintban az önkormányzatoknak szántak, erre a szociális igénynövekedésre szolgált, hogy ezt valamilyen mértékig kompenzálja, mint ahogy már most igazolható, hogy csomagtörvény hatása nélkül az év elsõ negyedévében a számtalan önkormányzat területén a szociális támogatások iránti igény ötven százalékkal növekedett - minél kisebb település minél nagyobb munkanélküliséggel, annál inkább. Akkor ennek a hatmilliárd forintnak a további csökkentése már megint azt jelenti, hogy az eredeti hatmilliárdos támogatás egy rendkívül álszent javaslat volt, hiszen végig sem számolták, hogy mit fog ez jelenteni, mint ahogy most sem számolta ki senki, hogy az egymilliárd forintos csökkenés mit fog jelenteni az önkormányzatok területén.
A következõ a Népjóléti Minisztérium költségvetéséhez benyújtott módosító indítványsor, amely a 86-tól a 108. pontig található. Ha az egészet összefoglalóan akarom ismertetni, akkor azt tudom elmondani róla, hogy az eredeti költségvetési tételeket állítja vissza ez a módosítóindítvány-sorozat, mégpedig abból kiindulva, hogy a Népjóléti Minisztérium költségvetésében olyan szakmai kiadások találhatók, melyeknek csökkentése nem indokolható. Nem indokolható, legfeljebb azzal, hogy a "fûnyíró" módszerrel mindent lefaragunk, teljesen függetlenül attól, hogy annak milyen hatásai lesznek.
Néhány tételt szeretnék kiemelni és felhívni rá a képviselõtársaim és a kormánytagok figyelmét - amennyiben majd a jegyzõkönyvet utólag elolvassák -, hogy miért terjesztettük be ezt a módosító indítványt.
A Népjóléti Minisztérium fejezetében található az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézeteire és dologi kiadásaira vonatkozó tétel, melyet ez a pótköltségvetés közel 130 millió forinttal csökkenteni szándékozik.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a közegészségügy és járványügy frontvonalában dolgozik, megelõzési, népegészségügyi feladatokat lát el.
(21.50)
Az elmúlt években sem sikerült ezeknek az intézeteknek a megfelelõ mûködési feltételeket biztosítani, és örökké azon kínlódtunk, hogy hogyan lehet a lerobbant épületállomány mellett azt a munkát elvégezni, ami nagyon fontos, alapvetõ közegészségügyi és megelõzési feladat. Ez a hálózat végzi a különféle járványügyi vizsgálatokat és megelõzéseket.
Kedves Képviselõtársaim! Ezen kell takarékoskodni az országnak? 100 millió forinttal? Akkor, amikor már az elmúlt években is számtalanszor mûködési nehézségekkel küzdött ez a hálózat? Persze lehet. Csak akkor nagyon örülnék neki, ha önök nem beszélnének többet arról, hogy milyen borzasztó fontos az egészségügyben a megelõzés. Annál is kevésbé, mert a további tételekben is ugyanez található. Hiszen ismét megfaragják az egészségvédelmi célú összegeket, az egészségfejlesztési célokra szánt összegeket. Tavalyi költségvetésünkben, '94-ben volt 960 millió forint, elõször ekkora összeg megelõzési célokra. A pótköltségvetésben ennek felét elvonta a kormány, azzal, hogy ja, hát idén nehéz helyzetben vagyunk, majd jövõre. Én akkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy amit most elvesznek, azt soha nem fogja visszakapni az egészségvédelem. Hát vissza nem is kapta, ugyanazt a tételt, 960 millió forintot terveztek a költségvetésben '95-ben, majd most ezt is megfaragják 65 millió forinttal.
Ezért mondom, hogy amennyiben ezt megszavazzák képviselõtársaim, még ezt a csökkentést is, akkor nagyon kérem önöket kormánypártiakat, hogy ne beszéljenek többet az egészségvédelem és a megelõzés prioritásáról, mert nem errõl szól ez a javaslat.
A következõ: családvédelmi hálózat kialakításának indítása. A családvédelem intézményrendszerének kiépítése rendkívül fontos lenne ebben az országban. Ebben mindannyian egyetértettünk évek óta. Mellesleg szólva, a csomagtörvény felvezetésekor a kormány azt is elmondta, hogy majd a családsegítõ központokat kell fejleszteni. Ebben a költségvetési, pótköltségvetési javaslatban erre vonatkozólag egy fillér nem található, az önkormányzatoknak szánt összegeket folyamatosan megfaragták. Nem tudom, hogy kinek, mikor és mibõl kellene a családsegítõ központok hálózatát fejleszteni. És akkor itt van elõttünk a Népjóléti Minisztérium költségvetésében a korábbinál már 10 millió forinttal kisebb összeg, tehát nem 40, hanem 30 millió forintos éves összeg a családvédelmi hálózat kialakításának indítására. Ezt az összeget is megfaragja a pótköltségvetés, véleményem szerint semmivel sem indokolhatóan, hiszen ha minden, fejlesztésre szánt pénzt megfaragunk, akkor itt tényleg csak rombolás történik, és építkezés egyáltalán nem.
Mint ahogy a további tételekben is megtalálhatók ezek a jelenségek, hiszen õsszel a miniszterelnök úr a beszédében elmondta, hogy de hát aztán a hajléktalan-ellátást, azt aztán igen, és mi itt azt meg fogjuk oldani, a hajléktalanok helyzetét, hipp-hopp, mert ez az egyik legfontosabb feladata a kormánynak. Hogy eddig nem oldották meg, azon nem csodálkozom, én akkor is tudtam, hogy nem lehet ilyen hamar. De ezt is megfaragják a pótköltségvetésben, kérem, lecsökkentik 10 millió forinttal a hajléktalanok ellátására szánt összeget is. Ugyanakkor szociális szakellátások fejlesztésébõl is lefaragnak 50 millió forintot. Gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztésérõl már beszéltem. És akkor ez csak a szociálpolitika, amirõl olyan nagyon sok, nagyon szép beszédet hallottunk az elmúlt négy évben, meg még most az õsz folyamán is.
Az egészségügy kérdéskörérõl már valóban csak néhány szót szólok, hiszen itt olyan tételek találhatók, mint a koraszülött ellátás feltételeinek javítása címû, ahonnan 70 milliót szándékozik elvonni a pótköltségvetés, nyilván rendkívül komoly szakmai indokok alapján.
A diagnosztikai mûszerprogramok alapvetõek a kórház mûködésében, és igazi takarékosságot jelentenek, kedves képviselõtársaim, mert egy kórház sokszor azon az egyetlen mûködõképes röntgenkészüléken függ, és ha a röntgenkészülék éppen felmondja a szolgálatot, akkor az osztályon fekvõ betegek sora marad több nappal tovább az osztályon, míg a kivizsgálását be tudják fejezni. Ezért kell a diagnosztikai mûszereket fejleszteni.
Magyarországon a röntgenkészülék-felmérési, kórházfelmérési program szerint a röntgenkészülékek 70 százaléka amortizálódott állapotban van már. Ehhez képest az eredeti 400 millió forintos összeg egyáltalán nem olyan óriási, ám ebbõl 220 millió forintot szándékoznak takarékosság címén elvenni. Hogy a másik oldalon ez mennyibe fog kerülni, gondolom, azt mondja a Pénzügyminisztérium, hogy ez legyen a társadalombiztosítás gondja, hiszen õ fizeti a kórházi ellátás költségeit.
Terápiás mûszerprogramokban is csodálatos javaslat található, hiszen az összesen 300 millió forintos keretbõl összesen 40 milliót szándékoznak meghagyni, ami elég nehezen indokolható abban az országban, ahol a daganatos betegségek kezelésében egyáltalán nem vagyunk elõrehaladott helyzetben. A terápiás mûszerek is megtakarítást jelentenek, hiszen a modern mûszerekkel történõ kezelések hetekkel tudják megrövidíteni a betegek kórházi kezelésének idõtartamát.
Nagyon szeretném látni, hogy ezek mögött a javaslatok mögött milyen számítások vannak, azonkívül, hogy a Pénzügyminisztériumban kiszámolták, hogy X forinttal takarékoskodni kell a Népjóléti Minisztériumnak.
A többi tételt nem mondom el részletesen. De egy dolgot nem állok meg most sem: a várandósági pótlék megszüntetésének az átvezetése található meg ebben a javaslatban, amire, azt hiszem, ez a koalíció soha életében nem lehet büszke. Tudniillik a várandósági pótlék egy olyan tétel, ami jól kalkulálható elõre, aminél nem lehetett arra számítani, hogy kérem, itt majd a következõ években valami robbanásszerû növekedés lesz, hiszen a születések számának növekedése az egyik évrõl a másikra, sajnos, nem látható. Ebben az évben 1 milliárd forintot szándékoznak megtakarítani egy olyan kiadásból, amit jövedelmi határoktól teljesen függetlenül, a legnyomorultabb helyzetben lévõ, akár éhezõ anyától is egyetlen tollvonással megvonnak. És ez így van. És ha az egészségvédelemnek van még eleme, akkor a méhen belüli egészségvédelemnek ez egy eleme volt, hiszen olyan támogatást kapott az anya a betöltött harmadik hónapos terhessége után, hogy valamivel normálisabban tudott étkezni és öltözni. Meg lehetett volna tenni, hogy átalakítják fix összegûvé, ne függjön a családi pótléktól, hogy igazítsanak a rendszeren, de azt, hogy ezt automatikusan minden nõtõl megvonták ilyen körülmények között, mindössze ennyi megtakarításért, én legalábbis személyesen soha nem fogom ennek a koalíciónak megbocsátani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)