SZABADOS TAMÁS (MSZP): Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Nagyon nagy öröm egy ilyen vitában részt venni, amely, ahogy Petõ Iván mondta, nyugodt, csendes légkörben folyik, és arról folyik, amirõl tulajdonképpen az összes törvény meghozatalakor kellene folynia: az ország javainak elõmozdításáról.
Azt hiszem, hogy itt azért nincsenek politikai viták, mert abban minden felszólaló egyetért és örül annak, hogy végre ezt a nagyon fontos intézményrendszert, a levéltárakat is törvény fogja szabályozni, ezzel a levéltárosok társadalma is megtisztelve érzi magát.
Petõ Iván azt mondta, hogy ezek az intézmények idáig nemigen voltak reflektorfényben, a tudomány mûvelõinek csendes tárházai. Én azt mondom, hogy ellenkezõleg, az utóbbi pár évben egy olyan folyamat indult meg, hogy a történelem és segédtudományok mûvelõinek kis társadalmán túl széles társadalmi érdeklõdésre tartanak számot a levéltárak. Amikor kinéztem a Fejér Megyei Önkormányzat ablakán, ez pontosan szemben van a megyei levéltárral, azt vettem észre, hogy sorban állnak az emberek az utcán, a levéltárba igyekeztek, ezek az emberek természetesen nem kutatási célból mentek oda, hanem mint több képviselõtársam is mondta, kárpótlási ügyeik intézésére. Megdöbbentõen nagy számú kárpótlási ügyet intéztek ezek az intézmények, és a Magyar Országos Levéltár, a megyei levéltárak és a néhány már megalakult városi levéltár dolgozói valóban hatalmas munkát végeztek, s nem csekély pszichikai és fizikai megterheléssel jártak ezek a munkák.
Hadd mondjam meg azt is, annak ellenére, hogy fizikailag tényleg megterhelõ munkák kerültek be a levéltárakba, nem szüneteltek, sõt nõttek, mennyiségben gyarapodtak, elõreléptek az iratok feldolgozásában. A levéltári periodikák, évkönyvek száma is nõttön nõtt. Például egy '93-as adat szerint 43 periodikát, szakkönyvet jelentettek meg a megyei levéltárak. Egy esztendõ alatt tízezer iratfolyóméterrel nõtt az állományuk. Ezt tették amellett, hogy egyáltalán nem optimális sem a személyi, sem a tárgyi feltétel ezekben az intézményekben.
Szeretnék néhány észrevételt tenni - mint a Fejér Megyei Önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, aki évrõl évre találkozik ezzel a problémával -, hogy milyen problémákat látunk mi a fenntartók részérõl a törvény végrehajtásával kapcsolatban.
Természetesen egy törvénynek nem lehet tárgya, hogy tételesen felsorolja azokat az optimális adatsorokat, amelyekkel egy levéltárnak mûködnie kell. De a törvény elfogadása esetén majd a végrehajtási utasításban kérem kidolgozni azokat az egységesen érvényesítendõ személyi és technikai mutatókat, amelyek a levéltárakra érvényesek lesznek.
(10.20)
Ugyanis azt hiszem, ez az egyik leglényegesebb része, ami a fenntartókat illeti, hiszen ezek természetesen pénzbe és nem csekély pénzbe kerülnek.
A személyi és tárgyi feltételek szempontjából nagyon jelentõsen eltérnek egymástól a megyei levéltárak. Ha arra gondolok, hogy az elfogadandó pótköltségvetés igazából nem kedvez az önkormányzatnak juttatott pénzeknek, már most szeretném leszögezni azt, hogy az önkormányzatok testületeinek majd e törvény szellemében kell megtervezniük a '96-os költségvetésüket, a törvényjavaslat 15. §-a ugyanis egyértelmûvé teszi a levéltár fenntartóinak kötelezettségeit. Ezek nagyon rigorózus feltételek - mondhatjuk, hogy hála istennek -, hiszen ha valaki levéltárat alapít vagy levéltárat tart fenn, akkor ezek valóban csak olyan fontos és olyan feltételeknek megfelelõ intézmények lehetnek, amelyek a rájuk bízott anyagot, a nagyon fontos történelmi kincseket megfelelõ módon tudják õrizni. Ha csak azt mondom például, hogy tûzbiztos, száraz, megfelelõ páratartalmú és hõmérsékletû helyiséget kell biztosítani, akkor azt hiszem, egy fenntartó lelki szemei elõtt rögtön az jelenik meg, hogy ez mennyi pénzbe fog kerülni.
Javaslom, hogy az 1996. évi országos költségvetés összeállításakor a pénzügyminiszter úr a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak egy jelentõs összeget majd biztosítson a raktárkapacitások fejlesztésére. Ez idáig is mûködött, pályázati pénzekként mûködtek, elég szép summa volt a múlt évben is, az azelõtti évben is, de ha ezeknek a feltételeknek az önkormányzatok eleget akarnak tenni, akkor ez nem elég. Úgy gondoljuk, hogy itt figyelembe kell venni azt, hogy a fenntartó önkormányzatok mennyit tudnak adni úgy, ahogy azt Szentkuti képviselõtársam mondta: egy céltámogatási rendszerben; tehát a fenntartók is hozzájárulnának ehhez, és úgy lehetne pályázni ezekre a pénzekre.
Van még egy nagyon fontos észrevételem. Néhány megyei levéltár egyházi ingatlanban mûködik, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az egyházi ingatlanok mikor kerülnek visszaadásra. Nagyon nehéz úgy tervezni, úgy fejleszteni, hogy esetleg a törvényben biztosított tíz év legvégsõ határidején kerül az az épület visszaadásra. Javasoljuk azt, hogy egy-két éven belül - legalábbis a levéltáraknál - vigyük dûlõre a dolgot, hiszen fejlesztésre, elhelyezésre, a berendezések fejlesztésére felelõsségteljesen csak ekkor kerülhet sor.
Egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat a szakmai felügyeletet a Magyar Országos Levéltárra ruházza.
A települési önkormányzatok közlevéltár-létesítésének szabályozását elfogadhatónak tartjuk. Volt róla vita, hogy egy kicsit túl liberális, hogy ez minden települési önkormányzatnak alanyi joga legyen, de természetesen elfogadjuk azt, hogy az önkormányzati törvény ezt megengedi. Viszont szükségesnek tartjuk azt, hogy a végrehajtási utasításban ennek a szakmai anyagi és tárgyi feltételeit pontosan határozzuk meg, hogy egy-egy közlevéltár létesítése ne csak egy pillanatnyi akarat vagy érdek megnyilvánulása lehessen.
Természetesen nem tartunk attól, hogy itt most közlevéltár-alapítási láz fog kitörni, hiszen ha valaki ezt a feltételrendszert biztosítani akarja, akkor ehhez bizony nagyon el kell gondolkodni a mai pénzügyi helyzetben. Azért szeretnénk azt is, ha a megyei levéltárak biztosítékot kapnának annyiban, hogy a települési önkormányzat fenntartotta közlevéltár létesítése és annak hosszú távon megalapozott mûködtetése egy konszenzus eredménye legyen, amely a megyei önkormányzat és a települési önkormányzatok között jön létre. Azonban olyan biztosítékot is kell tartalmaznia, hogy a települési önkormányzat létesítette közlevéltár ne lehessen és ne legyen az éves költségvetés függvénye. A megyei önkormányzat ne kerülhessen akaratán kívül olyan helyzetbe, hogy az esetleg csak néhány évig vagy egy évig mûködõ közlevéltárat - mûködési források hiányában - a megyei levéltárnak visszaadják, de ha ez megtörténik, akkor csak olyan formában kerülhessen sor erre, hogy a már létesített közlevéltár összes épületét és berendezéseit használatra megkaphassa ekkor a megyei önkormányzat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)