DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP): Köszönöm a szót. Már aggódtam, hogy elromlott a készülék, mert mintegy harminc perccel ezelõtt, Kövér László képviselõtársam felszólalása után nyomtam meg a mikrofongombot.
(11.50)
Beismerõ vallomással tartozom képviselõtársamnak: megfogott, valóban nosztalgiát érzek '87 iránt, de - férfiasan bevallom - azért, mert akkor én már éltem, és azóta durván nyolc évvel idõsebb lettem, úgyhogy a nosztalgia mindössze erre vonatkozik.
Ami pedig a '87. évi 5. számú titokvédelmi tvr.-t illeti: úgy gondolom, egy jogtechnikai fejlõdésben, figyelemmel kisérve a titokvédelmi jogszabályok alakulását, annyi nosztalgiát érezhetek én, aki dolgoztam a törvénnyel és valamelyest talán értek is a kezeléséhez - hogyha ez nem egy túlzó megjegyzés itt a parlamentben -, hogy úgy gondoljam: annak a törvényerejû rendeletnek a korábbi titokvédelmi törvényekhez képest valóban markánsabb és pozitívabb minõségi jegyei voltak. Sõt, még azt is meg merem kockáztatni, hogy a tisztelt Ház elõtt most fekvõ titokvédelmi törvényjavaslatban is megtalálható néhány eleme ennek a törvénynek - miközben teljesen egyetértek a képviselõ úrral abban, hogy egyébként a '87. évi 5. számú tvr. jónéhány eleme több mint elvetendõ, többek között a titokminõsítõk körére és a titkok végtelen titkosítási idejére vonatkozóan.
Ha már megkaptam a szót, pár másodpercben azért hadd jelezzem Kõszeg képviselõ úrnak: lehet itt az idõkrõl vitatkozni - és nyilván ehhez a parlamentnek joga és lehetõsége is van - csak ne felejtsük el, tisztelt képviselõtársaim, hogy az általunk meghozott titokvédelmi törvénnyel apparátusok fognak dolgozni. Ezeknek az apparátusoknak az igényét le lehet szorítani és becsülni, de ne felejtsük el, teljesítményt várunk tõlük. Ezért olyan törvényt kellene hoznunk, amely alapján az egyén szabadsága és a köz java egyaránt erõsödhet, fejlõdhet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)