DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítás eseményei, közöttük az éves költségvetés parlamenti megtárgyalása és elfogadása évek óta az intellektuális krimik jellemzõit mutatják. A jelenlegi helyzet ugyanis példátlan és elfogadhatatlan. A tárgyévhez képest a társadalombiztosítás költségvetését szerintem már az összes környezõ ország parlamentja, közöttük a boszniai szerb parlament is elfogadta.
Az indokok általunk ismertek: az önkormányzatok s a kormányzat közötti véleménykülönbség, az államháztartás romló pénzügyi helyzetében egyre nehezebb a hiányfinanszírozásról tárgyalni és dönteni, a feladat- és hatáskörök tisztázatlansága miatt az egyeztetések elhúzódtak, másrészt a társadalombiztosítási rendszer reformja elhúzódó átszervezésekkel jár és így tovább. Kétségkívül sok pénzrõl van szó, 1000 milliárd körüli összegrõl. Ennél lényegesen kevesebbért is követtek el már bûncselekményeket.
Az állami költségvetés után a tb-alapok teszik ki az államháztartás második nagy alrendszerét. Az elmúlt rendszer államosította a társadalombiztosítót, elvette vagyonát, és szabadon gazdálkodott a járulékalappal, olykor innen pótolva a vállalatok veszteségeit. Ugyanakkor finanszírozta az egészségügyet a maga kaotikus viszonyaival és általunk már megismert színvonalon. Igaz, a szegény kórházaktól és elfekvõ, illetve úgynevezett utókezelõ intézményektõl a magánszanatóriumokig. Az utókezelõk nem nevezhetõk szociális intézménynek, ugyanis itt kulturált szolgáltatást kap a beutalt. Egy orvos és két ápolónõ lát el kb. 200 idõs, hozzátartozókkal nem rendelkezõ vagy a rokonság részérõl kitaszított, szerencsétlen embert.
Személyesen is meglátogattam egy-két ilyen intézményt. Igen tisztelt képviselõtársaim, ha egyszer nagyon jó hangulatban lesznek, látogassanak meg egy ilyen utókezelõt a Benczúr utcában a Csengery utcában, vagy a Korányi Kórházban, vagy bármelyik budapesti kerületben, vagy az országban. A kibírhatatlan szaghatásokat nem számítva, rendkívül elkeserítõ, lehangoló látványban lesz részük.
Ezek önkormányzati felügyelet alatt állnak, anyagi eszközök hiányában az önkormányzatok képtelenek kulturált körülményeket biztosítani. Ennek ellenére egy-két megszállott, orvosi és ápolói hivatásának élõ fanatikus ember éhbérért látja el tevékenységét.
Kötelességemnek tartom, hogy felhívjam az ország közvéleményének figyelmét az utókezelõkben uralkodó rettenetes állapotokra.
Az elmúlt év végén még némi jóindulattal el lehetett hinni, hogy az Országgyûlés idõzavar miatt nem tudta tárgyalni és elfogadni a tb-alapok 1995. évi költségvetését. De ami ez ügyben az elmúlt öt hónapban történt, annak megírására Rejtõ Jenõt kellene felkérni.
A nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási önkormányzat stratégiai célkitûzéseinek megfogalmazása központi költségvetés nélkül nem lehetséges.
A Független Kisgazdapárt felteszi a kérdést, hogy a kínkeservesen kialakított stratégia egyes elemeinek rendszerükbõl, összefüggésekbõl való kiragadása és megjelenítése a Bokros-csomagban, a népjóléti tárca terveiben, más ötletszerû elképzelésekkel együtt, vajon milyen érdekeket szolgál? A puccsal hatalomra került elmaradott országok vezetõi is jól tudják, hogy mûködésük megítélése az élelmezés, az oktatás, az egészségügy, a kultúra fejlesztésén múlik. A gazdasági gondokat jobban elviseli az egyén és társadalom, ha látja az élet minõségének, megbecsülésének, gyermekei, unokái sorsának, a nemzet jövõjének elsõbbségét.
A Független Kisgazdapárt elvárja a kormánytól, hogy a nyugdíjbiztosítás és az egészségügy reformját, a lehetséges megtakarításokat a finanszírozó biztosítóktól, önkormányzatoktól, az egészségpolitikáért felelõs tárcától, a szakmai érdekképviseleti szervezetektõl - mint a Magyar Orvosi Kamara, a MOTESZ, a szakszervezetek, a Kórházszövetség, a nyugdíjas szervezetek, stb. - várja, kérje elképzelések, vélemények, a gyakorlatban megvalósítható koncepciók formájában.
Miért nem így történt? Miért hagyja ki a kormányzat ezeket a szervezeteket mint a lakosság széles néptömegeinek érdekképviseleti szerveit nemhogy a döntéshozatalból, hanem a véleménynyilvánítás lehetõségébõl is?
Számunkra a válasz egyszerû, körvonalai már kibontakozóban vannak. A kormány eltökélt szándéka, hogy a már jelenleg is mûködésképtelen társadalombiztosítási szolgáltatásokat még alacsonyabb szintre szállítsa le. Azon túl mindenért fizetni kell. Ennek egyenes következménye lesz, hogy megszûnik az egységes biztosítás, aminek kárvallottai megint csak a bérbõl és fizetésbõl élõ egyszerû állampolgárok lesznek.
A Független Kisgazdapárt ezt elfogadni nem tudja, ezt visszautasítja. A kormány célja az üzleti biztosítóhálózat kiépítése, hogy a tehetõsebb rétegek járulékaikat, többlet-befizetésüket a magánbiztosítókhoz vigyék. Ez látszólag demokratikus, pluralista koncepció, csak éppen Nyugat-Európa már régen felismerte, hogy az egységes, erõs kötelezõ biztosítás az egyedül járható út, ahol nem a vagyoni helyzet, hanem az egészségi állapot határozza meg az ellátást.
Tisztelt Képviselõtársaim! A '90-es évek elejétõl a hazai magánbiztosító cégek mindent megtettek annak érdekében, hogy megkörnyékezzék a biztosítási törvényen dolgozó kormánytisztviselõket és szakértõket. Profi lobbyzó szerveket bíztak meg, hogy minél negatívabb képet fessenek a társadalombiztosítási önkormányzatokról. Ugyanis az egységes biztosítási rendszer szétverésének az önkormányzatok a legnagyobb akadályai.
A közismerten kedvezõtlen megbetegedési és halálozási statisztikánk ismeretében a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint felelõtlen és cinikus az a magatartás, amellyel a kormány jelenleg az egészségügyi, a szociális, illetve a szegénypolitikáját kialakítja. Ne legyen félreértés: nemcsak a pénzügyi kormányzat lesz felelõs, ha nem sikerül a humánpolitikában azokat a megoldásokat megtalálni, amelyek a szükségesnél szerényebb anyagiakkal ugyan, de lehetõvé teszik az értékmentést, majd a megújulást. Ezek a megoldások ugyanis csak a szakmai érdekképviselet oldaláról jöhetnek.
Véleményünk szerint lehetetlen állapot, hogy a pénzügyi lobbyk diktálják a parlamentre a humánpolitikát, a takarékosság álarca mögé rejtõzve, a társadalom, a választók által nem támogatott célokért. Ezt a csatát a szakmának kell megvívni, nem ragaszkodva idejétmúlt kiváltságokhoz, struktúrákhoz, hanem megkeresve és megtalálva az oktatás, a kultúra, az egészségügy fejlõdésének útját.
A tb-önkormányzatokról szóló törvény a tb igazgatását kivonta a kormány hatáskörébõl, így az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere önkormányzati irányítás alá került. Ez különleges státust jelent, melynek következtében mindkét ágazat, illetve az igazgatási rendszer mûködõképességéért az önkormányzat felelõs. Ennek a felelõsségnek csak akkor tudnak eleget tenni, ha megfelelõ mozgásterük van, s a belsõ mûködésüket szabályozó költségvetésükbe nem szólnak bele.
Azonnal felvetõdik a kérdés: hogyan lehet elvárni, hogy kulturált, takarékos és hatékony szolgáltatásokat nyújtsanak, ha a szükséges feltételeket megkérdezésük nélkül a kormány diktálja? A válasz az, hogy a kormány illetéktelen a beavatkozásra, ez sérti az önkormányzatok önállóságának alkotmányos elvét, így sérti a demokrácia és a jogállamiság követelményeit. Itt nem arról van szó, hogy az Országgyûlés határozza meg azt a mértéket, melyet mûködési költségvetésükben felhasználhatnak, hanem arról, hogy bízzanak korrekt, felelõsségteljes és szakmailag megalapozott javaslataikban. Ettõl eltérõ és kellõen meg nem alapozott javaslatokat kormányzati körökbõl ne tegyenek. Mindkét önkormányzat felelõs gazdája saját területének. Az igazgatási apparátus dolgozói elkötelezett, szakmailag felkészült munkatársak, akik teherbíróképességük határán vannak. Ezért feleslegesen ne dolgoztassuk õket.
Az Állami Számvevõszék megállapította, hogy a nyugdíjfolyósító intézetek területi szerveinél, annak ellenére, hogy a feladatok mintegy duplájára emelkedtek, korrekt és takarékos volt a gazdálkodás. Nem tartjuk reálisnak a nyugdíjágazat költségeinek további csökkentése érdekében intézkedések foganatosítását azért, hogy olyan plusz forrás keletkezzék, amely kompenzálja a járulékcsökkentést. Egyetlen módon lehet kevesebbet fizetni, ha csökkenti a nyugdíjasok számát, tehát korhatárt emel a kormány. A Független Kisgazdapárt a leghatározottabban tiltakozik a nyugdíjkorhatár felemelése ellen.
(9.20)
Szerintünk nem ez a megoldás útja. A Bokros-csomaggal megingott a lakosságban a szociális ellátórendszerbe és az egészségügybe vetett bizalom. Ez a bizalom még tovább fog csökkenni, amennyiben a kormány felemeli a nyugdíjkorhatárt.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt megítélése szerint a magyar lakosság egészségi állapota katasztrofális. Az elhalálozási arányszámot illetõen világelsõk vagyunk. Körülbelül évi 50 ezer fõvel csökken az ország lakossága, tehát kevesebben születnek, mint amennyien meghalnak. A lakosság elöregedett, a várható életkor visszaesett az 1928-as szintre, így e tekintetben a harmadik világ szintjére zuhantunk. Az alkoholfogyasztás, a dohányzás és az öngyilkosságok arányát tekintve a világelsõk között foglalunk helyet. Ez a katasztrófahelyzet az életkörülmények évek óta tartó folyamatos romlása következtében állott elõ.
Megítélésünk szerint a magyar lakosság egészségi állapotának további romlása irányába ható kormányintézkedések nem fogadhatók el, mivel ez egyenlõ lenne a nemzetgyilkossággal. Pártunk az egészségügyben csak olyan szerkezetátalakítást tud elfogadni, amely általános biztosítási alapon az ellátás minimális szintjét biztosítja a lakosság széles rétegei számára, amely középtávon valódi megtakarítást eredményez, nem pedig kölcsönnövekedést, veszteséget. Súlyos hibának tartjuk, hogy a kormány nem dolgozott ki alternatívát a megszüntetendõ vagy csökkentendõ ellátási formák kiváltására és a felszabaduló értékes, szakképzett munkaerõ foglalkoztatására. Nem véletlenül volt a szlogenje a Magyar Orvosi Kamara március 29-ei elnökségi ülésének, hogy "rólunk döntenek, nélkülünk", s azon részt vettek az orvosi érdekképviseletek is. A kormány március 12-ei döntésével kapcsolatban tett nyilatkozatban leszögezték: ez az a pillanat, amikor a kamarának és valamennyi orvosszervezetnek határozottan fel kell lépnie e betegellátás érdekében.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a kormánynak az egészségügy területén végre nem csupán a károk enyhítésével, hanem a rendezett állapotok mielõbbi megteremtésével kellene foglalkozni. Ez megvalósíthatatlan úgy, hogy a pénzügyi megszorításokkal egy idõben nem végzik el a részletes hatásvizsgálatokat, nem számolnak az intézkedések következményeivel, nem tesznek javaslatokat alternatív megoldásokra. A struktúraátalakításoknál nem veszik figyelembe a kamara és az egyéb szakmai érdekképviseleti szervek javaslatait és a szakmai elveket. Ha az egészségügyi dolgozók reálbére csökkenését - amely 1995-ben 15 százalékos is lehet -, nem tudják megállítani, ha a szakképzett egészségügyi dolgozók elvándorlását nem tudják megakadályozni, ha nem gondoskodnak a háziorvosi szolgálatok bõvítésérõl, ha nem dolgozzák ki az úgynevezett ápolási otthonok létrehozásának részletes tervét, követeljük, hogy az egészségügyben minimálisra csökkentsék a pénzügyi megszorítások mértékét, és restrikció helyett térségi pénzelosztással történjenek a szerkezetátalakítási és finanszírozási döntések.
A magyar lakosság fogazatának állapota európai összehasonlításban szintén tragikus képet mutat. Ennek ellenére az úgynevezett stabilizációs csomag következtében a felnõtt lakosság fogászati ellátásának finanszírozása is teljesen megszûnik. Így a fogászat kikerül a finanszírozás rendszerébõl. Júliustól csak a 18 év alattiak és a 60 év felettiek részesülnének megelõzõ és gyógyító ellátásban, a többi biztosított csak sürgõsségi ellátást kaphat térítésmentesen, minden másért fizetniük kell. Egy kezdõ orvosnak - aki tíz évig képezte magát -, fizetése bruttó 20 ezer forint. Húszéves munkaviszony után az orvosok átlagban bruttó 35 ezer forintot keresnek, ugyanakkor a szakképzett ápolónõk havi jövedelme 25 ezer forint. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Münchenben több a magyar orvos és fogorvos, mint Budapesten. Újságolták, hogy öt-tíz évi praktizálás után az a dilemmájuk, hogy nyaralójukat a spanyol tengerparton vagy Floridában vegyék. Jelenleg Florida divatosabb a müncheni magyar orvosok körében. Egyébként kedvenc kocsimárkájuk a Porsche, melynek ára köztudottan 80 ezer márkánál kezdõdik.
Mi azonban itt élünk ebben a hazában, éhbérért dolgozó orvosainkkal együtt. Ugyanakkor a pártállam idején kialakított, a betegeket és orvosaikat egyaránt megalázott helyzetbe taszító paraszolvencia rendszert mind a mai napig egyetlen kormány sem tudta felszámolni becsületes, mûködõképes biztosítási rendszer bevezetésével.
Bármennyire is fájó, a Független Kisgazdapártnak ki kell mondania, hogy a magyar nép - katasztrofális egészségügyi, szociális helyzete miatt -, agonizál. Miután a katasztrófahelyzet túlhaladta a huszonnegyedik órát is, egyetértünk Nemeskürty István megfogalmazásával, mely szerint "önfia vágta sebét", de ezt elfogadni nem tudjuk. Ki kell mondanunk, hogy a katasztrófahelyzetet az elmúlt tizenöt év felelõtlen kormányainak hozzá nem értõ egészségügyi politikája okozta. Ami a legfontosabb lett volna - a gazdaság fejlesztése és az egészségügyi felkarolása, szinten tartása -, nem történt meg. A Független Kisgazdapárt azonnal felveti a kérdést, mit tesz a jelenlegi kormány, illetve az egészségügyi kormányzat a katasztrófahelyzet elhárítására. Hogy mit tett, azt képviselõtársaim, a tévénézõk és a rádió hallgatói tudják, hiszen a Bokros-csomagban benne van.
A Független Kisgazdapárt nem fogadja el, hogy a kormány a közteherviselés alól kibúvók helyett a védtelen gyermekek és családjaik rovására kísérli meg enyhíteni a tb-költségvetés hiányát. A még magasabbra szökõ árak mellett a szociális jogok minimálisra csökkentése, az egészségmegõrzés, a betegápolás rohamosan romló körülményei elsõsorban a gyermekeket, a fiatalokat és szüleiket sújtják. A nemzet ezen a földön évszázadok múlva is élni akar. Magyarországnak egyetlen biztos kincse az alkotó ember. Az ország súlyos gazdasági helyzetébõl kivezetõ út nem lehet a gyermekek, a szülõk és nagyszülõk teljes megnyomorításának útja.
Megkeresés érkezett hozzám az értelmileg sérültek és szüleik országos intézeti szövetségétõl. Azt kérték, tegyük szóvá a parlamentben a fogyatékos emberek nehéz helyzetét. Elfogadhatatlan számukra a járóbeteg-szakellátás vizsgálati díj bevezetése és a családi pótlék megvonása. A Független Kisgazdapárt javasolja, hogy az értelmileg sértültek alanyi jogon, korra való tekintet nélkül vizsgálati díj fizetése nélkül részesüljenek járóbeteg- szakellátásban. Az értelmi fogyatékos embereknek sokkal többször kell megjelenni a szakellátási vizsgálatokon, mint az ép, egészséges személyeknek. Nem tudjuk elfogadni, hogy a fogyatékos ember családi pótléka alanyi juttatását megszüntessék. Javasoljuk, hogy a családi pótlék az értelmi fogyatékos felnõtt embert ápoló szülõket alanyi jogon illesse meg. Erkölcstelen dolog, hogy ezen családok fájdalmát még azzal tetézik, hogy megvonják tõlük a családi pótlékot.
A hét végén Baranyában jártam, a siklósi polgármester kétségbeesve panaszolta, hogy a helyi kórházat, amely 50 falu és hozzávetõlegesen 50 ezer ember ellátását biztosítja, be akarják zárni arra való hivatkozással, hogy kihasználtsága csak 80 százalékos. Az elmúlt öt évben száz milliót költöttek a kórházra, annak felújítására. Bezárása után Szigetvárra, Pécsre, Mohácsra kellene a betegeket szállítani, de akut eseteknél vajon milyen túlélési eséllyel? Azt lehet mondani, hogy a súlyos betegek sorsa megpecsételõdik.
Hasonló okok miatt szándékozzák bezárni a komlói kórházat és a pécsi gyermekkórházat is. Lehet, hogy a kormány így akarja a nyugdíjasok számát csökkenteni? A Független Kisgazdapárt megítélése szerint az ilyen kormányzati magatartás elfogadhatatlan. Nem bezárni kell a kórházakat, hanem megkeresni és megtalálni azokat az anyagi és egyéb lehetõségeket, melyek biztosítják az egészségügyi ellátás és intézmények szinten tartását és szolgáltatási színvonalának továbbfejlesztését.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az államháztartási törvény 86. §-a értelmében a társadalombiztosítás költségvetési elõirányzatait a központi költségvetési törvénnyel egyidejûleg kell jóváhagyás végett az Országgyûlés elé terjeszteni. Az elõírások szerint a költségvetési törvényjavaslatot, a megelõzõt is, szeptember 30-áig kellett volna benyújtani. Ez a határidõ értelemszerûen a társadalombiztosításra is érvényes. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint a kormányzati tevékenységre - a társadalombiztosítás 1995. évi költségvetésének folyamatos kezelését illetõen -, a törvénysértéseken kívül a teljes bizonytalanság, a kapkodás jellemzõ. Így ez év márciusában visszakérte az Országgyûléstõl a kormány a már elõterjesztett törvényjavaslatot. A március 12-ei úgynevezett gazdasági stabilizációs intézkedések alapvetõen befolyásolták, megváltoztatták a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi pozícióit. Megváltoztatták az ingyenes vagyonjuttatással kapcsolatos álláspontját is. Az önkormányzatok sérelmezték, hogy az általuk jóváhagyott költségvetéseket egyeztetés nélkül vonták vissza. Sérelmezték továbbá, hogy a kormány álláspontját tükrözõ B-változatot velük nem egyeztették, igaz, utólag a kormány ezt visszavonta.
(9.30)
Ezen önkormányzatok létével nem számoló, azok véleményét ki nem kérõ kormányzati magatartások apró hibáknak számítanak az elkövetett alkotmánysértésekhez képest. Az alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontja kimondja: "A kormány védi az alkotmányos rendet", míg a b) pont szerint "biztosítja a törvények végrehajtását". Miután a kormány megsértette az államháztartási törvény elõírásait, a Független Kisgazdapárt felteszi a kérdést: csodálkozhatunk-e azon, hogy az országban a teljes jogbizonytalanság - ami többek között azt jelenti, hogy teljes jogi káosz van - és a jogharmonizáció hiánya uralkodik? Ugyanis a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 24. § (1) bekezdése egyértelmûen kimondja: "Az igazságügy-miniszter felelõs azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal." Amikor a hivatalban lévõ kormány magatartása súlyosan alkotmány- és törvénysértõ, a Független Kisgazdapárt megkérdezi, hogy az ilyen kormányzati magatartás hogyan egyeztethetõ össze a demokrácia és a jogállamiság követelményeivel. A válasz az, hogy az ilyen kormányzati magatartás súlyos veszélyt jelent a demokráciára és a jogállamiságra. Hogyan akarunk ebben az országban jogállamot, demokráciát építeni, amikor a legfelsõbb kormányszervek is lábbal tiporják az alkotmányos rendelkezéseket? (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Ugyan már!) Úgy tûnik, a kormány csak a gazdaságban hirdet stabilizációt - a demokráciában, a jogállamiságban, a jogbiztonságban nem. Ez teljesen lehetetlen állapot, ugyanis ezek nem választhatók szét egymástól. Az ilyen kormányzati politikát a Független Kisgazdapárt elutasítja.
Az Állami Számvevõszék évrõl évre leírja észrevételeit a társadalombiztosítási alapok mûködésével, kezelésével, finanszírozásával kapcsolatban. Azonban a jelzett gondok nem oldódnak meg, javaslataik nagy részét sem az elõzõ kormány, sem a jelenlegi kormány nem fogadja meg, illetve meg sem kísérli megvalósítani. Az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 1. § (2) bekezdése kimondja: "Az Állami Számvevõszék az állami ellenõrzés legfõbb szerve." A 4. § pedig rögzíti: "Az ÁSZ ellenõrzi a társadalombiztosítási alap kezelését és felhasználását." Megállapításait felelõsen az Országgyûlésnek nem azért teszi, hogy az írott malaszt maradjon, hogy azzal senki ne törõdjön, hanem azért, hogy megvalósuljon az állami vagyon védelme a társadalombiztosítási alapok tekintetében. Az is egy fokmérõje a jogállamiságnak és a demokráciának, hogy az Országgyûlésnek alárendelt legfelsõbb állami ellenõrzõ szerv megállapításait a kormány és az Országgyûlés mennyire veszi komolyan. Megítélésünk szerint súlyos hibát követ el a kormányzat, amikor az Állami Számvevõszék megnyilatkozásait általában nem veszi figyelembe.
A társadalombiztosítással szembeni adósságok nagyságrendje 1992-tõl évente mintegy 50 milliárd forinttal növekedett. Ez ma már 210 milliárd forint körül alakul. Ennek kezelése a biztosítási önkormányzatok rendelkezésére álló eszközökkel ma már nem képzelhetõ el. A hatékonyabb behajtási és ellenõrzési tevékenységre és az ezt szolgáló megbízható nyilvántartási rendszer kialakítására kell az erõket koncentrálni. Mindezen követelmények megvalósítása önmagában még mindig kevés eredménnyel kecsegtet, mivel a kintlevõségek nagyságrendje, növekedési üteme, keletkezésének körülményei fõként a biztosítási rendszeren kívüli okokkal függnek össze.
Itt fel kell vetni a kormányzati szervek felelõsségét különbözõ tekintetben, így például - elõször -, hogy a kormány a mai napig nem tett semmit annak érdekében, hogy a tartósan állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, sõt egyre gyakrabban költségvetési szervek tartozásai befolyjanak. Másrészt a privatizáció folyamatában a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeket sem az elõzõ kormány nem kezelte, sem pedig a jelenlegi kormány nem kezeli megfelelõen. Harmadrészt a társadalombiztosítás eladósodási folyamata súlyosbodik - a halmozott deficit már 100 milliárd felé közelít. A hiány finanszírozási gondjait az önkormányzatok évek óta maguk elõtt görgetik. Ebben ugyancsak vitathatatlan a kormányzati felelõsség. Eddig közel 17 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényt a hiányok finanszírozására, és még további esetleg 50 milliárdnyi kibocsátásra lenne szükség. Kérdés, hogy a kormány meg tudja-e ítélni a piacképességet. Kérdéses, hogy a jelenlegi súlyos, leépülõ gazdasági helyzetben a nagy mennyiségû állampapír-kibocsátás fogadására képes-e az értékpapírpiac.
A korszerû biztosítási rendszerek általában igen jelentõs mobilizálható vagyoni háttérrel rendelkeznek, melyek elõsegítik mûködésüket, bár az ellátások finanszírozásában mindig a járulékbevételek a meghatározóak. Az ingyenes vagyon juttatását a társadalombiztosítás részére ugyan törvény írja elõ, ennek ellenére a rendelkezésnek évek óta nem sikerült érvényt szerezni. Itt ugyancsak felelõsség terheli mindkét kormányt a mulasztásért. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az Állami Számvevõszékkel azonos állásponton vagyunk, amikor megállapítjuk, hogy 1992-ben a 300 milliárdos vagyoni nagyságrend nem kellõ körültekintéssel, hozzáértéssel került meghatározásra. Ennek ellenére a társadalombiztosítás részére a vagyoni juttatás realizálása több oldalról is sürgõssé vált, mivel köztudomású, hogy a társadalombiztosítás 1995. második félévétõl leválik a központi költségvetés forgóalapjáról - azután kereskedelmi hitelek felvételére kényszerül. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ennek hitelfedezeti biztosítékai még hiányoznak.
Problémát okozhat még a banki hitelek korlátozott volta is, ugyanis a kereskedelmi bankok a likviditási hitelnyújtás keretében hiányt nem finanszírozhatnak. Ezért félõ, hogy az 1995. évi költségvetés a nem rendezett problémákat és az ez évi hiányt együtt képes-e fedezni.
A rövid lejáratú kincstárjegyek kibocsátása is csak átmeneti, tüneti kezelést jelenthet. A kritikus helyzetet alapvetõen az úgynevezett alapjuttatás vagy a pótlólagos vagyonjuttatás változtathatná meg. Egy nullszaldós költségvetés esetén is átmeneti pénzhiánnyal lehet számolni, ami ugyan banki hitellel pótolható, de annak kamata és egyéb, a bank által felszámított költsége további kiadási terhet jelentene.
Alapvetõ különbséget kell tenni a tb-járulékot szándékosan nem fizetõk és akaratuk ellenére nem fizetõk között. Nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy ez utóbbiak vannak többségben. A tb által nyilvánosságra hozott legnagyobb adósok között olyan vállalatok voltak, mint a MÁV, melynek tb-tartozását a kormánynak kellett átvállalnia. Ebben a körben szerepel továbbá több más kiemelt, ÁVÜ-höz tartozó vállalat is. Felvetõdik a kérdés: vajon a tulajdonos állam hozzájárul ahhoz, hogy a tb-önkormányzat ne tudja a rászabott ellátási kötelezettségét teljesíteni?
Másrészt éppen ideje már, hogy a törvényalkotók felfigyeljenek arra a tényre, hogy amíg a bérbõl és fizetésbõl élõk jövedelmébõl a munkáltatók automatikusan levonják és remélhetõleg be is fizetik a tb-hozzájárulást, addig akadnak olyan egyéni vállalkozók, akik a törvényi kötelezettségüknek jogkövetkezmények nélkül nem tettek eleget. A társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség elkerülésére egyre gyakoribb az a módszer, miszerint a gazdálkodó szervezetek, vállalatok, részvénytársaságok, kft.-k, bt.-k nem vesznek alkalmazásba dolgozót, hanem vállalkozási szerzõdést kötnek egyéni vállalkozókkal. Ezzel a megbízó mentesül a bérfizetés és annak járulékai alól, továbbá semmiféle egyéb kötelezettsége nincs, így például munkaruha, étkezési hozzájárulás, utazási költség stb. Miután a kormány többek között a betegszabadság, a ruházati költségtérítés és az étkezési hozzájárulás után is egyéni járulékfizetési kötelezettséget kíván elõírni, egyáltalán nem vagyunk meggyõzõdve, hogy ennek eredményeképpen bármilyen csekély összeg is befolyik, mivel a vállalkozók és gazdálkodó szervezetek az elõbb ismertetett módon fognak eljárni.
Másrészt ez ellentmond a biztosítási elveknek, mivel az önkormányzatok deklarálták, hogy biztosítási elven mûködõ társadalombiztosítást akarnak. A tervezett változtatás azért sem korrekt, mert az esetleg befolyó járulékok az ellátásokban nem veszik figyelembe a járulékfizetés alapjául szolgáló összeget. A táppénz kiadásának a megbetegedés 25. napjáig való munkáltatóra terhelése, figyelembe véve a gazdálkodó szervezetek fizetõképességét és eredményességét, továbbá a már kialakult járulékfizetési morált, egyáltalán nem járható út. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ez teljességében elfogadhatatlan, mivel ezt már nem viseli el egyetlen gazdálkodó szervezet sem. Ez az intézkedés egyetlen dolgot fog eredményezni: tovább fogja növelni a munkanélküliséget és a feketemunkát.
Véleményünk szerint az állami garancia a tb-alapokkal szemben akkor érvényesül, ha a tb fizetõképességét központi forrásból biztosítja. Rossz úton jár a kormány, amennyiben a tb-járuléknak adószerepet szán. A kormánynak a társadalombiztosítás konszolidációjára tett, majd visszavont javaslata miatt a járulékfizetésre kötelezettek jelentõs része nem fizette be a járulékot, mely a tb bevételeit jelentõs mértékben csökkentette.
(9.40)
A Független Kisgazdapárt megállapította, hogy az amúgy is kedvezõtlen fizetési morál szempontjából a kormány lépése rendkívül meggondolatlan volt, ugyanis további több száz milliós bevételektõl esett el a társadalombiztosítás. Természtesen a hibás, nagy kárt okozó kormányzati döntésnek felelõse most sincs!
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenki elõtt nyilvánvaló, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat és Pénztár részére pár évvel ezelõtt megépített - székháznak nevezett - csodapalota nem tudja betölteni funkcióját. Az új székházzal a központi apparátus elhelyezése nem oldódott meg. Az épület beruházása 3,7 milliárd forintba került, és 87 millióval lépték túl a törvényes kereteket. Ez az épület is tipikus példája a hatalom öncélú, költekezõ magatartásának, ugyanis személyes és csoportérdekek érvényesültek az akkor hatalmon, magas pozícióban lévõk részérõl. A kivitelezésben a Magyar Építõ Rt. jeleskedett; a beruházás elõkészítésével, lebonyolításával kapcsolatos dokumentációk "természetesen" eltûntek, és azóta sem kerültek elõ.
Kérem képviselõtársaimat, vegyék a fáradságot, és nézzék meg ezt az épületet! Én ki merem jelenteni, hogy a Las Vegas-i Richmond Hotel egy kutyaól, szegények tanyája ehhez az épülethez képest - csak egy kicsit elfuserált, a célnak egyáltalán nem megfelelõ formában és kivitelben. Ma már senkit nem zavar, hogy a cég kénytelen havi tízmillióért irodát bérelni annak a száz fõnek, akik nem férnek el az egyébként hatalmas, de rosszul kihasználható épületben: hatalmas, teljesen felesleges üvegtetõ; óriási belsõ terek, mint egy múzeumban; átrium jellegû kivitelezés, üvegfalú látványliftekkel, csobogó patakokkal, sziklakertekkel; minden zugban a legdrágább francia klímaberendezés - ugyanakkor a dolgozók szobái egérlyukhoz hasonlítanak. Nem csoda, hogy az épület teljesen alkalmatlan az apparátus elhelyezésére.
Vajon ezért a mérhetetlen pazarlásért kik a felelõsök? Természetesen nincsenek felelõsök!
Megállapítottuk, hogy a tb ellátásának leggyengébb láncszeme az ellenõrzési tevékenysége. Nincs megoldva az állami ellenõrzés kérdése, holott az államnak, illetve a kormánynak kellene szigorúan ellenõriznie az igen jelentõs összegek hollétének megnyugtató voltát.
A Nyugdíjbiztosítási Alap 1995. évi költségvetésérõl szóló elõterjesztést a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat közgyûlése megtárgyalta és elfogadta. A Független Kisgazdapárt a közgyûléssel azonos módon ítéli meg, hogy a nyugdíjbiztosítási ágazat jelenlegi pénzügyi helyzete - a kedvezõtlen gazdasági folyamatok hatásai mellett - döntõen annak a következménye, hogy az Országgyûlés által hozott és az alap stabilizálását szolgáló rendelkezéseket az egymást követõ kormányok és a járulékot nem fizetõ munkáltatók nem teljesítették.
A jövõre nézve kulcsfontosságú kérdés, hogy az elmúlt évek költségvetési hiányának rendezése mielõbb megtörténjék az alap konszolidációja keretében. Elfogadhatatlan, hogy a közgyûlés által jóváhagyott költségvetést a kormány az önkormányzat megkérdezése nélkül visszavonta. Ez ugyanis sérti a hatályos törvényi elõírásokat, és a felelõsségi viszonyokat a törvénnyel ellentétesen átrendezi.
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat mindig is a felelõsségteljes gazdálkodást erõsítõ megoldásokat szorgalmazta. A törvényben is megjelenített felelõsségét folyamatosan érvényesíti a szervezet hatékony és gazdaságos mûködtetésében.
A közgyûlés megerõsítette azt a - korábban már többször jelzett, a hatályos törvényekbõl levezethetõ - igényét, hogy a két alap költségvetését és zárszámadását külön-külön törvényekben kell az Országgyûlésnek elfogadnia.
A közgyûlés állásfoglalásainak üzenet jellegük is van, elsõsorban a kormány és az Országgyûlés felé. Az üzenet úgy szól, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat a mindenkor hatályos törvényeket maximálisan tiszteletben tartja, és ezekbõl kiindulva fogalmazza meg véleményét, álláspontját; másrészt az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere önkormányzati irányítás alatt áll, nem pedig a pénzügyi kormányzat irányítása alatt. Ez a különleges státusz az eddigieknél sokkal nagyobb odafigyelést és gondosságot igényel a kormány részérõl.
Az államháztartási törvény ugyanakkor a társadalombiztosítás irányítását, mûködését, hatásköri, eljárási szabályait, gazdálkodását, bevételeinek és kiadásainak körét, vagyonát, a központi költségvetéshez való kapcsolatát nem rendezi. Ezeket a törvénykezési hiányosságokat a kormánynak már régen pótolnia kellett volna.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az államháztartás reformjának magába kell foglalnia a társadalombiztosítás egész rendszerét, azon belül külön-külön a nyugdíjrendszernek és az egészségbiztosítási ellátórendszernek a kérdéseit is. Az elmúlt hónapokban kormányzati tényezõk jelentették ki, hogy a 300 milliárd helyett 65 milliárd forint körüli értékben vagyont kap a társadalombiztosítás. Ugyanakkor a kormány részérõl többen úgy gondolják, ha vagyont kap a tb, nincs ok arra, hogy az állam a forgóalapszámláról kamatmentes kölcsönnel segítsen napi anyagi gondjain. Az állami garancia és a vagyon nem helyettesíthetõ. A kötelezõ biztosítási rendszerben az állami garancia azt jelenti, hogy az állam szavatolja a nyugdíjak kifizetését és a betegek egészségügyi ellátását. Ez mindenképpen indokolttá teszi, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat továbbra is korlátlanul hozzáférhessen az állami forgóalapszámlához.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt megítélése szerint - abban teljes mértékben egyetértve korábban felszólalt képviselõtársaimmal - jelenleg nincs összhang sem a társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormány, sem a költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés között. Ugyancsak egyetértünk azzal az ellenzéki képviselõtársunkkal, aki beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a konkrét esetekben megmutatkozó rendezetlenség és abszurd helyzet mögött sajnos sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb folyamatok húzódnak meg. A Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni, hogy lassan mûködésképtelenné válik a gazdaság, összeomlik a bankrendszer, mûködésképtelenné válnak az egészségügyi és nyugdíjbiztosító szervezetek, továbbá a szociális ellátórendszer. A kormánynak már ki kellett volna dolgoznia a központi költségvetés és a tb-önkormányzatok költségvetése közötti összhang biztosításának rendszerét, eljárási rendjét, az államháztartási törvénybe beépítve. Már hozzá kellett volna kezdenie az egyeztetési mechanizmusok kidolgozásához és megteremtéséhez, hogy az 1996. évi költségvetések során ne kerülhessen a parlament ugyanilyen abszurd helyzetbe.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)