DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Azt hiszem, képviselõ úr mint az alkotmányügyi bizottság tagja, pontosan tudja, hogy amit elmondott - vagyis ha elindítunk egy reformot, akkor annak a teljes jogszabályi környezetét is rendezni kell -, az lehetetlen.
Ebben az országban öt év óta minden rendszer folyamatos átalakulásban van. Ha ön úgy gondolja, hogy minden rendszernél elõbb az összes összefüggõ részletkérdést egyszerre rendezni kell és csak utána reformot csinálni, akkor körülbelül arra van szükség, mint Angliában, ahol hetven év alatt hoztak annyi törvényt, mint mi négy év alatt - akkor nekünk is még lehetett volna gondolkodnunk az összes többi törvényen.
Van még egy alapdilemma, amire a jogászok nem tudtak feloldást adni az elmúlt években, és mint látom, önök sem, hiszen ugyanez történt a csomagtörvényben: a társadalombiztosítás '75. évi II. törvényét módosítottuk, és nincs elõttünk az új nyugdíjbiztosítási törvény, nincs elõttünk az új egészségbiztosítási törvény. Én nem is kérem ezt számon önöktõl, mert tudom, hogy egy átalakuló rendszerre végleges törvényt hozni nem lehet. Ezt mondom négy év óta mindenkinek, aki szembehelyezte velünk azt, hogy miért nem csináltuk már meg a nyugdíjbiztosítási törvényt és az egészségbiztosítási törvényt. Azért nem, mert azzal ugyanaz történne, mint a most meglévõ '75-ös II. törvénnyel, hogy ma hozunk egy törvényt, és félévente a változásoknak utánaigazítjuk azt. Véleményem szerint így nem lehet levezényelni egy változást, akkor már mégis többet érünk azzal, ha a jelenleg meglévõ törvényt igazgatjuk addig, amíg végre ki tudunk dolgozni egy egységes rendszert, amíg már annyira átalakult a rendszer, hogy arra már rá lehet tenni egy végleges és fix törvényt.
Tehát nem tudom, hogy mit kezdene az alkotmányügyi bizottság azzal a helyzettel, ha valaki valami varázslat folytán most letenné az asztalára, hogy egyszerre hozzuk meg az összes törvényt - én fel tudnék sorolni önnek tizenötöt, ami így összefügg -, hogy mikor lenne abból a gyakorlatban bármiféle reform.
Köszönöm figyelmüket.