DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Eredetileg nem terveztem, hogy hozzászólok a társadalombiztosítás 1995. évi költségvetésének általános vitájában, de több képviselõtársam hozzászólása mégis erre indított.
Elõször talán azzal szeretnék röviden foglalkozni, ami nagyon sok hozzászólásban megfogalmazódott: most úgy tûnik, hogy a kormány és a kormánypártok abba a hibába estek, hogy tudomásul vették az ellenzék azon jelzését, miszerint nem tud mit kezdeni egy olyan B-változattal, amely nem felel meg a jogalkotásról szóló törvény szabályainak, ezért a kormány visszavonta ezt a B-változatot.
(12.30)
Szerintem ezzel nem hozta hátrányos helyzetbe sem a kormánypárti, sem az ellenzéki képviselõket, mert ez a változat valóban ott maradt szakértõi anyagként, mintegy jelezve a kormány szándékát a költségvetés átalakítását illetõen.
Úgy gondolom, ez ügyben érdemes lenne azt idézni - ami egyébként a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban elhangzott -, hogy a társadalombiztosítás költségvetését a társadalombiztosítás önkormányzata készíti el és a jogalkotás rendjének megfelelõen az Országgyûlés fogadja el. A kormányról ebben csak annyi szó esik, hogy a jogalkotás rendjének megfelelõen beterjeszti a társadalombiztosítási önkormányzatok által elõkészített költségvetést, ahogy ez eddig történt, és a parlamentnek módjában áll megváltoztatni. Az, hogy eddig nem történt meg - tavaly például -, egyáltalán nem precedensértékû.
"Elfogadtuk úgy, ahogy volt." - mondta Kis Gyula a bizottsági ülésen. Ez az utolsó mondata, miszerint elfogadtuk úgy, ahogy volt, egyébként nem igaz, hiszen a társadalombiztosítás 1994. évi költségvetését az elõzõ parlament a következõ indoklás mellett fogadta el:
A nyugdíjbiztosítási önkormányzat külön törvényben javasolta szabályozni a két alap költségvetését. Az államháztartással való kapcsolatrendszer azt igényli, hogy önálló költségvetéssel rendelkezzen, de egy törvény keretében maradjon a két alap. A kormány ezért ennek megfelelõen nyújtja be a törvényjavaslatot azzal, hogy ezen túl a többszöri egyeztetés után fennmaradt véleményeltérésre alternatív megoldásban tesz javaslatot - szerepelt a 13 791. számú törvényjavaslat indoklásában, amit '93. november 8-án terjesztett elõ Szabó miniszter úr. Nem ez a Szabó miniszter úr, hanem dr. Szabó Iván akkori pénzügyminiszter.
Tehát ebben az esetben is volt A- és B-variáció. A különbség annyi volt, hogy nem egy külön törvénytervezet volt az A- és B-variáció, hanem - a késõbb kezelhetetlenné váló módon - az egyes paragrafusoknak volt meg az A- és B- variációja. Most nem tudom, hogy lényegi különbség-e, de különbség volt, hogy az A-variációnak a kormány által támogatott javaslatokat nevezték, és a B- variáció volt az önkormányzatok által támogatott javaslat, tehát a betûk cserélõdtek meg.
Úgy gondolom, hogy ami jelenleg bizonyos mértékig itt zajlik, az nem egészen ennek a költségvetési törvénynek a vitája, de ezért valóban közös a kormánypártok és a kormány felelõssége, amennyiben tényleg nincs az asztalon az a bizonyos variáció, amirõl a tárgyalás igazából folyhat. De önmagában nem érzem azt, hogy ebben egyedül mi lennénk a felelõsök, hiszen az ellenzéki pártok valamennyien megfogalmazták az általános vitában, hogy ezt az ominózus A-variációt - ami egyedül az asztalon maradt - sem támogatják. Tehát az önkormányzatok által elfogadott variációt az ellenzéki pártok sem támogatják... (Dr. Pusztai Erzsébet: Nincs is más!)...igen, mondja erre Pusztai képviselõnõ, hogy nincs más, tehát ezt nem tudják támogatni mint ellenzék. Tehát úgy tûnik, hogy ezzel a variációval mégiscsak van valami tennivaló.
A másik: talán ez is oka annak, hogy elment elvivé ez a vita, amit nem tartok nagy bûnnek, egyedül azon képviselõtársaimmal szemben van lelkiismeret- furdalásom, akik a még utánunk következõ napirendre várnak itt a teremben és nem ezzel a témával szeretnének foglalkozni. De elkerülhetetlennek tartom azt, hogy néhány elvi kérdésrõl is szóljunk.
A társadalombiztosítás elvi kérdéseirõl szólt Pusztai Erzsébet képviselõnõ, és én nagyon sok mindenben egyetértek vele, de egyet még be kell itt vallanom - bár ez személyes vallomásnak is tûnik -, hogy sokkal több mindenben értek egyet, amikor olvasom a hozzászólásait, mint amikor hallom, mert amikor hallom, mindig egy olyan érzésem van, mintha ellenem akarna valamit mondani, de mikor olvasom és a tartalomra tudok koncentrálni, akkor nagyobb ez az egyetértési fok.
Ennek alapján azt tudom mondani, hogy azt hiszem, mi igazából elég jól alkalmazkodunk a kormánypárti szerephez, és azt kérném, hogy az ellenzék is gyorsan alkalmazkodjon az ellenzéki szerephez. Tehát én kormánypártiként belekényszerülök abba a helyzetbe, hogy azt valljam: egy biztosító a jó biztosító, mert jelenleg ez az egy biztosító van és mûködik. De mintha az e melletti érvelés kísértetiesen hasonlítana ahhoz az évtizedekig hallott érveléshez, hogy azért van nálunk egypártrendszer, mert történelmileg így alakult ki és et cetera, et cetera. De mintha mûködõ biztosítók lennének, tudniillik egy dolog egyre inkább idegesít engem - és ezzel nem biztos, hogy egyetértek a saját pártomon belül mindenkivel -, hogy úgy tûnik, a biztosító mûködési zavaraiért legalább annyira felelõs az, hogy egyedül van, hogy monopolhelyzetben van, mint amennyire felelõs volt az, hogy alkalmasint korábban állami volt, ellenben most önkormányzati. Úgy gondolom, ezt azért érdemes átgondolni.
Abban tökéletesen egyetértek Surján képviselõ úrral és Pusztai képviselõ asszonnyal is, hogy ez nem jelentheti azt, hogy ez a biztosító egy szegény biztosítóra és egy elit biztosítóra vagy egy szegény biztosítóra és több elit biztosítóra tagozódjon. De azzal igenis egyet tudnék érteni, hogy például egyes ágazatok ebbõl leváljanak és lehet, hogy nem a legjobb ágazat a BM, bár azért itt el kellene gondolkodni, hogy nem lenne-e alacsonyabb nyugdíjkorhatár, hogy a befizetések csak a költségvetésben látszanak, de igazából nem a bérkiáramlással függenek össze. Lehet, hogy nem is lenne nagyon rossz ötlet azt mondani, hogy átlagbefizetésbõl próbáljon ez a biztosító megélni. Ugyanígy nem lenne egy rossz ötlet például azt mondani, hogy aminek történelmi hagyományai vannak - mondjuk a vasutasok biztosítórendszere -, váljon már le, hátha a saját biztosítójuknak fizetnének járulékot. (Derültség.) Tehát érdemes lenne ezen elgondolkodni.
Az is igaz, hogy nem tartható fenn a járulékalap-bõvítés, és a burkolt járuléknövelés sem tartósan. Úgy gondolom, néhány hónapos idõtartamot jelent az, ahol - és itt megint igazat adok Pusztai Erzsébet képviselõnõnek - ez valóban jelent járuléknövekedést. Ugyanis egyetértünk azzal, hogy nagyon sok esetben nem jelent járuléknövekedést, hanem a járulékelkerülési vagy járulékfizetés-elkerülési módozatoknál gátat vagy kaput jelent, tehát az eddig nyitva lévõ kapu becsukását fogja jelenteni.
Most hadd mondjam erre a negatív példát: ha kitaláltuk volna vagy elfogadtuk volna, hogy az étkezési hozzájárulás járulékköteles, akkor ki a fene bajlódott volna azzal, hogy étkezési hozzájárulásokat fizessen, amikor az már adó- és járulékköteles, és ugyanannyiért lehet valamit bérben kifizetni?
Tehát úgy gondolom, ez igazából nem mindenütt burkolt járuléknövelés, de tartósan akkor sem lehet fenntartani a rendszerben. Viszont azt hiszem, költségrobbanást nem azzal lehet itt elkerülni, hogyha egy monopolhelyzetben lévõ biztosító van, mert az igazából nagyon nehezen értékelhetõ, miközben a rendszerbe egyre több olyan elem jön be, ami már piaci feltételek között mûködik ebben az országban.
Tehát aki ma számítástechnikát, informatikát akar használni, az nem tudja a rendszeren belül ennek az árait függetleníteni az egyébként ezen a piacon kialakult áraktól. Akkor itt nemcsak az energiaárról van szó, hanem sok minden egyébrõl is.
Ugyanakkor elgondolkodtató az is, hogy valóban - ebben megint csak igaza van Pusztai Erzsébetnek -, az egészségügy átalakítása területén nem túlságosan ragaszkodunk-e olyan tabukhoz, amiket itt sokat hallottunk. Tehát azt halljuk, hogy drága Magyarországon a fekvõbeteg-ellátás. Biztos? - kérdezem én. Valóban összehasonlítottuk-e azzal vagy mivel hasonlítottuk össze? Ha ugyanis azzal kezdjük összehasonlítani, hogy ugyanaz a beteg hotelszolgáltatás nélkül, de ugyanazt a diagnosztikát és terápiát megkapja, csak a hotelszolgáltatást kellene belõle levonni, de a diagnosztika és a terápia ára ott van összehasonlítható árakon; és a kórházban nem társadalombiztosítási támogatás nélküli gyógyszerárakkal számolunk, míg a járóbeteg-ellátásban társadalombiztosítási támogatással számoljuk a gyógyszereket, akkor lehet, hogy nem is olyan nagyon nagyok a különbségek. Ha nagyok a különbségek, akkor tényleg nehéz megérteni, hiszen Magyarországon nem az a jellemzõ az egészségügy általános színvonalára, hogy a kórházaink a négycsillagos szállodáink színvonalán lennének, és nem az a jellemzõ, hogy az ápolónõinket és az orvosainkat úgy fizetnénk a kórházakban, mint ahogy egyébként Nyugaton fizetik, ahol ténylegesen drága a kórházi ellátás. Tehát úgy gondolom, ezt érdemes azért még egyszer áttekinteni.
A másik, amit nagy örömmel hallottam - és sajnos, nem tudok mindenre kitérni, mert tényleg nem akarom az idejüket rabolni - az az, hogy a járóbeteg-szakellátást is fel kell fejleszteni - és ezt Pusztai Erzsébet mondta. Ennek rendkívüli módon örülök, mert bizony évek teltek el korábban addig - amikor nagyon sokat vártunk erre a mondatra -, hogy erre is sor kerüljön, akkor ilyen holmi két lábon járó egészségügyrõl esett szó.
Ugyanezzel kapcsolatban hadd mondjak még egy gondolatot: itt visszautalnék arra, hogy abban az ominózus fehér könyvben még szerepelt az egymással versengõ biztosítók rendszere, alkalmasint az alapbiztosítási kategóriában is, ezt azért nem kellene elfelejteni.
Úgy gondolom, hogy igazából azokat a részeket lehet leépíteni, amelyek nem biztosítási feladatok - de nem sorolnám ide a baleseti és üzemi biztosítást -, tehát nem gondolom, hogy azt a bizonyos koncepciót feltétlenül folytatni kell. Ugyan ebben valóban nincs egy kormánypárti vélemény, csak a magánvéleményemet tudom mondani.
Az üzemegészségügyi, munkaegészségügyi ellátás megosztottsága jelenleg is megvan, tehát senki nem vitatja azt, hogy azok az üzemorvosok továbbra is megkapják a finanszírozást, akik egyébként háziorvosként látják el, gyógyítják a betegeket. Ez a finanszírozásnak egy jelentõs része. Emellett egy csomó olyan elem van, ami pedig tételes vizsgálattá, tehát díjköteles vizsgálattá válik, de ezt semmi esetre sem tartom megoldásnak.
(12.40)
Lehet, hogy ez nem egy jó megoldás és nem fog hosszú távon mûködni, de nem tartom jónak, ha a baleseti biztosítási ág válik külön biztosítássá. Számomra elfogadhatóbb a német megoldás, ahol a betegbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás mellett a harmadik ág az ápolási biztosítás. Ennek van igazából nagyobb jelentõsége akkor, amikor pont kórházi férõhelyeket szeretnének valahol kiváltani.
Úgy gondolom, hogy ha a balesetbiztosítás válik önálló ággá, a munkaadói és a munkavállalói érdekek összeütközésében ez az önálló biztosítási ág is felmorzsolódik: a fenntartása méginkább drága lesz, ki lesz szolgáltatva a munkaadói érdekeknek, arról nem is beszélve, hogy nem lehet elkülöníteni a megelõzési szerepet a gyógyító szereptõl. Tehát egy bekövetkezett baleset ellátása akkor is az egészségbiztosítási ágra, az egészségügyre tartozna, ha nem, akkor párhuzamosságok keletkeznek. Azt hiszem azonban, ezt a szakmai vitát - nem egy ennél szûkebb, de más kör jelenléte esetére igazából el lehetne halasztani, mert a kör most is elég szûk, de - nem feltétlenül itt, a teremben kellene ezt megvitatni.
Tehát még egyszer: nagyon szépen köszönöm ellenzéki képviselõtársaim megjegyzéseit és kritikai észrevételeit, hiszen én kormánypárti képviselõként akkor is korlátozott vagyok a kritikák megfogalmazásában, amikor egyébként még nem vagyok korlátolt. (Derültség.) Azt hiszem tehát, ez egy fontos szerep, ezért találták ki a plurális demokráciát.
Ugyanakkor tisztelt türelmüket kérném abban az ügyben, hogy valamilyen módon megfogalmazódjon és egyeztetésre kerüljön egy olyan javaslat, amely az A-variációt egy, kormány által is elfogadható költségvetési variációvá alakítja, és ezek az egyeztetések - meg kell mondani - még nem fejezõdtek be.
Itt csatlakoznék Surján képviselõ úr indítványához, amikor a szocialista képviselõcsoport és az SZDSZ képviselõcsoportja nevében is tisztelettel kérjük az elnök asszonyt: most ne kerüljön lezárásra az általános vita, azt csak napolja el.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)