DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztel Képviselõtársak! A bizottság megalakítására tett javaslattal természetesen egyetértek, és a Kapronczi képviselõ úr által elmondottak lényegi fölvetéseivel is. De úgy gondolom - és ezt szeretném elmondani, mint aki a privatizációval éveken keresztül nagyon is konkrétan foglalkozott -, hogy a privatizáció végrehajtására akkor is és ma is megvan az a szervezet, amelyre törvény, illetve kormány felhatalmazást adott.
Én úgy gondolom, a privatizációs eseti bizottság nem veheti át az ÁPV Rt. illetékes igazgatótanácsa feladatát. Az õ feladatuk az, hogy az egyébként nem régen elfogadott törvény alapján meghozzák azokat a döntéseket, amelyeket meg kell hozni. A privatizáció stratégiája, a privatizációs technikák elfogadása megtörtént, véleményem szerint ezek a technikák lehetõvé teszik azt, hogy mindenki, akinek van vállalkozói képessége, van hozzá valamennyi tõkéje, ilyen vagyonrészhez hozzá tud jutni. Nem könnyû dolog, lévén, hogy Magyarországon szerencsére versenytárgyaláson adjuk el az állam vállalkozói vagyonát, ellentétben azokkal az országokkal, ahol nem versenyszerûen és nem piacgazdasághoz illõen történik a privatizáció.
Meg fogják látni, képviselõtársaim, hogy Magyarország ezen a területen akkor hozott döntése egyértelmûen jó volt, és mindenképpen néhány éven belül érzõdni fog a magyar gazdaság teljesítményében is az, hogy itt versenyszerû tenderkiírások alapján történõ privatizációs technikát alkalmaztunk.
(13.10)
Gyakran szokták emlegetni Csehország és Szlovákia, Csehszlovákia esetét, ahol az úgynevezett voucher privatizáció látszólag rendkívül demokratikus volt, mindenkinek lehetõséget biztosított arra, hogy tulajdonos legyen. Mindenki, aki ma ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozik, tudja jól, hogy valójában Csehországban és Szlovákiában érdemi privatizáció nem történt. Majd most fog történni a privatizáció, de az már valóban informális módon történik, magánszemélyek között, jobban és még jobban értesült, információval rendelkezõ magánszemélyek most fogják mindenféle parlamenti és állami felügyelet nélkül azt a vagyont megszerezni azoktól az állampolgároktól, akik annak idején velük egyenlõ eséllyel indultak az állami vagyon megszerzésében.
Ugyanez a véleményem a külföldi tulajdonról is, és általában ezt egy álvitának tartom. Nem véletlen, hogy amikor idén tavasszal a volt keleti tartományokban, Németország keleti felének tartományaiban az állami vagyon privatizációja befejezõdött, sok vita volt, nagyon sok korrupciós visszaélésrõl hallottunk ott is, botrányos ügyekrõl, de soha nem merült föl problémaként, hogy külföldi a tulajdonos, vagy pedig belföldi a tulajdonos, mert nem ez az ismérve az állami vagyon privatizációjának, nem ez dönti el, hogy az jó vagy rossz, hanem hogy jó a tulajdonos, vagy rossz a tulajdonos. Lehet rossz tulajdonos magyar tulajdonoscsoport is, s természetesen külföldi is, és fordítva is igaz, lehet magyar tulajdonos, közösség, akár egyén, akár társaság, kiváló tulajdonos, és lehet ugyanúgy külföldi is, természetesen Magyarország nemzeti érdekeit is és az állampolgárok érdekeit is figyelembe véve. Számos példát tudunk pro és kontra felhozni, és úgy gondolom, hogy a privatizáció célját illetõen - amit ön megfogalmazott, és azzal maximálisan egyetértek -, valóban arról van szó, hogy versenyszféra alakuljon ki a vállalkozói gazdaságban, hogy valóban a piacgazdasági keretek erõsödjenek, intézményrendszerek fejlõdjenek, a magyar gazdaság, s abban minden ágazatnak versenyképessége javuljon, ez a jó privatizáció, és minden, ami ezt szolgálja, az végül is helyes kormányzati, vagy éppen parlamenti döntés, vagy bármiféle szervezetnek a döntése alapján is történjék.
Azt hiszem, hogy ugyanez vonatkozik a monopóliumokra is. Szeretném fölhívni képviselõtársaim figyelmét, hogy azért, mert van egy országos hálózattal és megfelelõ nagyságrenddel bíró vállalat, az még nem jelenti azt, hogy az egy monopólium. Lehet, hogy kifejezetten elõnyös Magyarország számára, hogyha van több ilyen, úgynevezett óriásvállalata, mert külföldön látjuk, milyen óriási tõkekoncentráció folyik, és Magyarország egyértelmûen exportorientált ország, nekünk nagy tételekkel kell tudnunk a külpiacon föllépni, ezért bizonyos méretnagyságot a vállalatoknak, az exportorientált vállalatoknak mindenképpen el kell tudniok érni. Amennyiben ez nem történik meg, úgy nagyon sok - épp ön által is említett - nagykereskedelmi hálózat számára az ilyen kisvállalatok érdektelenek, mert nem tudnak megfelelõ mennyiségben szállítani. Tehát a monopolpozícióval kell megküzdenünk, nem pedig a monopóliummal. A természetes monopólium, vagy az állítólag mesterségesen létrehozott monopólium kifejezetten elõnyös is lehet egy ország számára. Ha visszaél a monopolpozíciójával, arra ott van a versenyhivatal, az a feladata, hogy ellenõrizzen, megvan hozzá a törvényi fölhatalmazása, és teszi is a dolgát. Tehát ne keverjük össze a fogalmakat. Nem biztos, hogy a magánmonpólium hátrányos az ország és a magyar állampolgárok számára.
Én azt hiszem, nagyon fontos, hogy a bizottság, amikor összeül, a tíz pont alapján tisztázza azt, hogy mi is a valós feladata. Én a legfontosabbnak azt tartom, hogy a közéleti tisztaságot erõsítse, és még egyet, hogy a magyar állampolgárokkal magát a privatizációt mint szükségszerû eseményt az átmeneti idõszakban egy piacgazdaság kiépítéséhez, el tudja fogadtatni úgy, hogy a magyar közvélemény pozitív nódon álljon hozzá a privatizációhoz. Sajnos, ezt - való igaz - az elõzõ parlament és az elõzõ kormány is elmulasztotta, óriási hibákat vétett ezen a területen. Mindenképpen egy ilyen bizottság még itt az utolsó idõszakban, az utolsó években korrigálni tudja ezt a hiányosságot. Ha ezt teszi, akkor mind a parlament, mind a magyar gazdaság és a magyar társadalom érdekében helyesen fog eljárni. Köszönöm. (Szórványos taps a jobb oldalon.)