DR. RASKÓ GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A kormány a csomagként beterjesztett négy törvényjavaslat indoklásában legfontosabb érvként azt hozta föl, hogy amennyiben a parlament elfogadja ezeket a módosító indítványokat és törvényjavaslatokat, akkor az akadályok végleg elhárulnak az energiaszektor privatizálása elõl. Hasonlóan az indokok között szerepelt, hogy ezek a törvényjavaslatok az áramellátás biztonságának javítását is célozzák. Fölmerül az emberben a kérdés - és a Magyar Demokrata Fórum nevében, úgy gondolom, föl is kell tennünk ezt a kérdést -: valóban elhárulnak az akadályok ezen törvényjavaslatok elfogadása esetén? Úgy gondoljuk, a válasz egyértelmûen nem.
Sajnos, továbbra sem old meg a beterjesztett törvényjavaslatok egyike sem olyan lényeges kérdést, amely mindenképpen a magyar gazdaság, a magyar lakosság energiaellátásával, az energia árának biztosításával, megfelelõ és nem mindenáron való emelésével szolgáltat Magyarország gazdasága és lakossága számára áramot. És hasonlóképpen úgy gondolom, hogy a külföldi vagy hazai befektetõk - akik ebben a rendkívül lassan megtérülõ ágazatban kívánnak befektetni, súlyos milliárdokat kockáztatnak - számára ugyanúgy szükséges lenne egyértelmûen tiszta kép, például az energiaár-politikáról. Úgy gondoljuk, ez olyan súlyos kérdés, hogy ezt külön törvénynek kellene szabályoznia. Tegnap az egyik képviselõtársam meg is jegyezte, hogy a beterjesztett négy törvényjavaslatnak talán a legnagyobb hibája az, hogy ezen lényegi kérdéssel - az árpolitikával, az ármegállapítással - egyáltalán nem foglalkozik. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal az akadályok a privatizáció elõtt továbbra is megmaradnak.
A másik súlyos kérdés, amelyre a törvényjavaslat - lévén, hogy elõtte konszenzus nem született - nem ad választ, az önkormányzatokkal kapcsolatos. Az egyik módosítás, amely T/1123. számon érkezett a parlament elé, azt szorgalmazza, hogy az önkormányzatok csak a gázszolgáltatók privatizációja után kapjanak készpénzben az összbevétel 10 százaléka erejéig javadalmazást. Ugyanez a villamosenergia-szolgáltató és -termelõ egységek értékesítése során 0 lenne, vagyis ebbõl az önkormányzatokat a törvényjavaslat kizárni szándékozik.
Úgy gondoljuk, nem a Magyar Demokrata Fórum vagy éppen az ellenzék feladata, hogy közvetítsen vagy akár bíráljon ez ügyben, de mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben az önkormányzatokkal, az önkormányzati szövetségekkel a kormány nem tud megyegyezni ebben a súlyos kérdésben, akkor perek sorozata várható, ami mindenképpen meg fogja akadályozni a villamosenergia-szektor különbözõ egységeinek - akár termelõ, akár szolgáltató egységeinek - a privatizációját. Ugyanis perrel terhelt vagyontárgyat általában nem szívesen vásárolnak meg, nem beszélve arról, ha meg is veszik, csak jelentõs diszkont mellett, mert a per kimenetele a befektetõk elõtt mindenképpen kétséges.
Úgy gondolom, ezért a kormánynak ezt a törvényjavaslatot mindenképpen vissza kell vonnia és elõbb az önkormányzati szövetségekkel egyezségre kell jutnia. Az egyezség formája lehet az, hogy az önkormányzatok valamilyen arányban részvényhez jutnak az áramszolgáltatókban és az energiatermelõ üzemekben egyaránt. Úgy gondoljuk, hogy a perek várható sorozatát - ami a patikaprivatizációnál már megtörtént és tanulságként kell hogy szolgáljon a kormány számára - mindenképp el kell kerülni, különben hiába tervezünk akármekkora privatizációs bevételt '95-re vagy '96-ra, ez a terv valószínûleg nem teljesül.
A következõ lényeges kérdés, amellyel, úgy gondoljuk, részletesen kell foglalkoznunk, maga a koncepció, az energiaszektor privatizációjának a koncepciója. Úgy gondoljuk, hogy ez a koncepció még ma sem igazán érett meg arra, hogy valóban a parlament végleges áldását adja rá. Szeretném emlékeztetni kormánypárti képviselõtársaimat arra, hogy a néhány hónappal ezelõtt elfogadott, az állam vállalkozói vagyonának értékesítésérõl szóló törvény 8. §-ának 2. pontja kötelezõen elõírja, hogy az ország gazdaságának egészét érintõ privatizáció esetén a parlament jóváhagyása szükséges a koncepcióra, méghozzá részletkérdésekben is. Ennek a koncepciónak a beterjesztésére a privatizációs törvény hatálybalépése után hatvan napot ad a törvény. Ez alatt kell beterjeszteni. Úgy gondolom, már csak ezért sem logikus most külön ezt a négy törvényjavaslatot kezelni és megvitatni, hanem talán magával a részletes koncepcióval együtt kellene.
Az energiaszektor privatizációja nem egyszerû privatizációs dolog, hosszú idõre eldöntheti az ország gazdaságának versenyképességét is, és természetesen a lakosságot - naponta is és a jövõben is - markánsan érinti az, hogy ez a privatizáció jól vagy rosszul sikerül. Úgy gondoljuk, nem helyes a kormánynak az az álláspontja, mely szerint a privatizációs bevételek, a pótköltségvetésben is elfogadott bevételi terv teljesítésének mindenáron meg kell történnie.
Úgy gondoljuk, a feláldozott haszon itt óriási. Nem lehet alárendelni egy egyéves bevételi tervnek egy olyan privatizációt, amely - mint mondottam - hosszú távra eldönti a magyar gazdaság versenyképességének és hatékonyságának a sorsát ezen a területen. Ezért azt javasoljuk, hogy nem szabad az áramszolgáltatók privatizációjával kezdeni a villamosenergia-szektor privatizációját, hanem - ha már a kormány ebben az évben mindenáron meg akarja kezdeni az ágazat privatizációját, akkor - azt egyértelmûen az áramtermelõ részvénytársaságok privatizációjával kell kezdeni. Mégpedig azért, mert az áramtermelés rendkívül tõkeigényes. Elismerjük, hogy itt a külföldi befektetõk részvételére szükség van, óriási fejlesztések szükségesek, melyek hosszú távon térülnek meg. És úgy gondolom, nemcsak az a lényeg, hogy egy ország gazdaságának és lakosságának az áramellátása biztonságos legyen, hanem az is nagyon lényeges, hogy az milyen áron történik.
Itt szeretnék utalni arra, hogy az energiatermelõ szektor, az áramtermelõk mindenképpen óriási beruházásokat igényelnek ahhoz, hogy az áramtermelés költségei olyan szintre csökkenjenek reálértékben, amely a magyar gazdaság versenyképességét segíti. Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a privatizációt ezen a területen meg lehet kezdeni, a Dunamenti Erõmû, a Mátravidéki és a Tisza II. Erõmû iránti érdeklõdés közismert, tehát lesznek komoly befektetõk ezen a területen, és valószínûleg a többi kisebb áramtermelõ részvénytársaság értékesítésének sem lesz különösebb akadálya. Ezen a területen kompetitív szférát kell teremteni, tehát olyan versenyhelyzetet, amelyben az áramtermelõk között kialakul egy olyan verseny, amely mindenképpen a költségek relatív csökkentését fogja eredményezni, és ezáltal az áramszolgáltatás díját, az áram költségeit az egyéb felhasználó nagytermelõk és a lakosság számára is alacsonyabb szinten teszi lehetõvé.
(9.30)
Úgy gondoljuk, hogy az áramszolgáltató privatizációját nem szabad 1995- ben elkezdeni, csak akkor, ha sikeresen befejezõdött a termelõegységek privatizációja. Az áramszolgáltatás privatizációja egyébként is kérdéses. Nyugati országok gyakorlata azt mutatja, hogy a koncessziós megoldás mindenképpen célravezetõbb. Vagyis az áramszolgáltatókat nem értékesíteni kell, hanem koncesszióba adni. Méghozzá nem hosszú távra, nem örök idõkre, hanem nagyon is záros határidõre, mondjuk 10, maximum 15 évre. Pontosan azért, mert ezen a területen nagyon komoly nyereségre lehet szert tenni. Ez a terület az, ahonnét - amennyiben döntõen külföldi befektetõk jelennek meg - a nyereség nagy része kiáramlik az országból, amely fizetésimérleg-gondokat is okozhat, mert óriási nyereségtermelésre van itt lehetõség.
Azt gondoljuk, az államnak itt markánsan tulajdonosnak kell maradnia. Természetesen a regionális áramszolgáltatók regionális monopóliumát megszüntetni nem lehet, de a koncesszióval mindenképpen mérsékelni és fegyelmezni lehet a tulajdonosokat, hogy az ármegállapítás, az áremelés és a szolgáltatások minõségének javításán folyamatosan dolgozzanak, mert mindig felettük van Damoklesz kardja, hogy amennyiben ezt a tevékenységet nem megfelelõen végzik, akkor a koncesszió lejártával a kormány, illetve a magyar gazdaság a további mûködésükre nem fog igényt tartani. Tehát koncesszió, és nem értékesítés.
Azt gondoljuk, a költségvetési szempontoknak túlságosan is alárendelt energiaszektor-privatizációs koncepció súlyos veszélyeket rejt magában. Tudomásom szerint az áramszolgáltatók iránt természetesen óriási az érdeklõdés. Például német áramszolgáltatók már Magyarországon irodákat mûködtetnek, és mindenképp szeretnének részt venni ebben a privatizációban. Ne felejtsük el, hogy a német áramszolgáltatók nagy része ottani önkormányzati tulajdonban van, s éppen stuttgarti vagy mannheimi vagy duisburgi önkormányzat tulajdona. Ha az ottani önkormányzatnak valamilyen anyagi problémája van, valamilyen programot finanszírozni akar, akkor könnyen nyúlhat ahhoz az eszközhöz, hogy lám, itt van Magyarországon nekünk ez az áramszolgáltató, próbáljuk meg emelni ott az áram árát, és ezzel finanszírozzunk Németországban különbözõ önkormányzati beruházásokat.
Igaz, hogy az ármegállapítás joga az egyik törvényjavaslat szerint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz kerül, de úgy gondoljuk, ez a jog önmagában véve nem sokat jelent akkor, ha teljes körû a privatizáció, és ott olyan kartelltörekvések jelentkeznek és fognak jelentkezni, hogy gyakorlatilag bármelyik minisztert sakkban tudják tartani, és rá tudják kényszeríteni egy olyan áremelésre, amelyre esetleg õ különben nem adna engedélyt.
Hasonlóan aggályos számunkra az a módosító javaslat, amely az állam vállalkozói vagyonának értékesítésével foglalkozó törvény módosításával kapcsolatos, ugyanis az úgynevezett szavazatelsõbbségi részvény bevezetése nincs körülírva. Nem tudjuk, hogy valójában ez mit ér. Az, hogy az állam a tartós tulajdonáról lemond, és helyette megelégszik a szavazatelsõbbségi részvénnyel, aggályos egészen adddig, amíg nem tudjuk, valójában mire hatalmazza föl az államot, a kormányt, ez a bizonyos kvázi aranyrészvény.
Úgy gondolom, ez nemcsak számunkra aggályos, hanem hasonlóan aggályos a privatizációban részt venni kívánó befektetõk számára is. Õk sem tudják pontosan, mit is akar a kormány ezzel szabályozni. Azt gondolom, ez is egy érv arra, hogy a kormány e törvényjavaslatait vonja vissza, helyettük terjesszen be egy olyan, az energiapolitikával foglalkozó törvényt, amely kitér ezekre a kérdésekre, ezeket pontosan szabályozza. Az ármegállapítás és az állam energiaellátási felelõsségét körülírva - parlamenti konszenzussal - aztán megkezdõdhet a szektor privatizációja.
Ezek azok a szempontok, amelyek alapján a Magyar Demokrata Fórumnak az a kérése, hogy a kormány fontolja meg és vonja vissza ezeket a törvényjavaslatokat, és természetesen a lehetõ legrövidebb idõn belül egy teljes, átfogó koncepcióval - amely ezen rendkívül fontos kérdéseket érinti - térjen vissza. Mindenképpen - amennyiben erre a parlament áldását adja - csak ezután kezdõdjön meg a szolgáltató és termelõ részvénytársaságok privatizációja.
Úgy gondolom, ez a kérdés és ez a javaslat megér annyit, annyi elemzést, hogy komolyan vegyük, mert itt valóban a magyar gazdaság termelõ ágazatainak, a lakosságnak hosszú távú érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ez a privatizáció jól sikerüljön, és ezáltal ne csak biztonságos legyen az áramszolgáltatás Magyarországon, hanem a biztonság mellett olyan áron is történjen ez a szolgáltatás, amely a termelõüzemek hatékonyságának, versenyképességének javításához hosszú távon hozzá tud járulni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)