MIKLÓS LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nagy közszolgáltató vállalatok privatizációjának közeledtével ez a kérdés mindinkább a közvélemény figyelmének középpontjába kerül. A szakmai közvélemény, a politikai közvélemény és a széles közvélemény figyelmének középpontjába, hiszen egy olyan szektor privatizációjára kerül sor, amely szektort világszerte általában csak az elmúlt években kezdtek meg privatizálni.
Raskó képviselõtársam és a közelmúltban a sajtóban megjelent érvelések mégis megfontolásra intenek. Úgy látom, hogy e kérdésben a politikai közvélemény a szakmai közvélemény és a lakosság széles körének véleménye között ingadozik a tekintetben, hogy az ellenzéki pártok ma inkább a régi struktúrákhoz zárkóznak föl, és elzárkóznak a világban végbemenõ folyamatok követésétõl.
Mit is értek ezalatt? Azt értem, hogy az energiaárakat az ellenzéki pártok legalábbis jó néhány képviselõje úgy tünteti föl és úgy tekinti, mintha ez szociálpolitikai kérdés lenne, és ezen kérdést az állami tulajdon többségben tartásával véli megoldhatónak.
Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a világ más részein, Európában is, a nyugat-európai fejlett gazdaságokban, de más régiókban is, Dél-Amerikában - Észak-Amerikáról nem is beszélve - egészen másfelé tart a világ. Egészen másfelé tart a világ a távközlés tekintetében, amely hosszú ideig és kizárólag állami monopóliumként mûködött mindenütt, és amelynek magánosításához éppen az elõzõ kormány kezdett hozzá, és legalábbis a lakosság mindennapi tapasztalatai a tekintetben, hogy ma már egyre jobban lehet Magyarországon telefonálni, pozitívak.
A fejlett világ Európában is hozzálátott e szektorok privatizációjához, még akkor is, ha ott is hosszú elõkészítõ munka elõzte ezt meg, és meglehetõsen komoly viták folytak. Ezek a viták persze jogosak, hiszen e szektor természetes monopolhelyzetet élvez, amennyiben a fogyasztó nem választhat aközött, hogy a) vagy b) szolgáltatótól vagy termelõtõl vásárolja meg ezt a terméket. Ennyiben tehát nem közönséges áruról van szó. Éppen ezért kell rendkívül körültekintõen eljárni e szektor privatizációjánál.
Az elõzõ parlament meg is tette az elsõ lépéseket akkor, amikor 13 hónappal ezelõtt elfogadta a gázszolgáltatásról és a villamos energia termelésérõl, szolgáltatásáról szóló törvényt.
(9.40)
Ma is azt mondhatjuk, hogy ez a két törvény jól szabályozza ezen iparágak mûködési feltételrendszerét. Ugyanakkor mégis az elmúlt egy év tapasztalatai és a privatizációra történõ elõkészületek azt mutatják, hogy néhány ponton szükséges e törvényekbe a beavatkozás. Errõl szól tehát ez a tárgyalt három, illetve négy törvényjavaslat. Néhány olyan ponton módosítja e szektort szabályozó törvényeket, ami szükséges ahhoz, hogy azok a bizonytalanságok, amelyek a szakma alapos véleménye alapján még a mai törvényi szabályozásban benne vannak, kiiktathatók legyenek, és egyértelmûbb feltételrendszer legyen teremthetõ.
Azt hiszem, hogy e szektor szabályozása, az úgynevezett reguláció, mindenütt komoly és alapos munkát igényelt, és komoly veszélyeket is rejtett magában. Hadd hozzam példaként talán az angol gázszolgáltató privatizációját, ahol a British Gas nyeresége oly mértékûre sikeredett 1994-ben, hogy egy új szabályozási formulához kezdenek hozzá.
Ezt azért hoztam ide, mert tegnap Szalay Gábor képviselõtársunk észrevételezte - és bizonyos értelemben joggal - azt, hogy akkor, amikor az áreszkalációs képlet vagy az árformula nem tiszta egy privatizáció elõtt, de talán ettõl függetlenül is, akkor ennek vannak bizonyos veszélyei. Van olyan veszélye, hogy talán nem érhetõ el az a bevétel e szektor privatizációjánál, amely egy áreszkalációs képlet megléte esetén realizálható lenne.
Van olyan veszélye, hogy a fogyasztók, a lakosság is bizonyos értelemben bizonytalanságban érzi magát a tekintetben, hogy hogyan is alakulnak a jövõben az árak. Mégis azt kell mondanom, hogy éppen a világban szerzett tapasztalatok elfogadhatóvá teszik számunkra azt, hogy - még ha átmenetileg is - ne törvény szabályozza a villamos energia - és kapcsolódóan majd a földgáz - árát, hanem ez megmaradjon kormányzati hatáskörben mindaddig, amíg nincs kellõ tapasztalat arra vonatkozóan, hogy hogyan is történjen a villamos energia árának meghatározása és szabályozása.
Kétségtelen, hogy ez nem veszhet a ködös messzességbe, tehát minél elõbb meg kell történnie annak a lépésnek, hogy ne miniszteri hatáskörben történjen meg az ármegállapítás, hiszen ennek is megvannak a veszélyei. Megvannak a veszélyei egyrészt abban az értelemben is, ahogy Raskó képviselõtársam utalt rá, hogy a privatizáció után nyomást gyakorolhatnak a kormányra, ez a nyomás kevésbé érvényesülhet, ha ez törvényben van szabályozva, de van olyan veszélye is, hogy a mindenkori kormányok újra és újra szociálpolitikai kérdésként fogják ezt a kérdést tekinteni, nem pedig egy olyan normális piaci alapon mûködõ árkérdésnek, amely megkerülhetetlen. Megkerülhetetlen, hiszen azt hiszem, valahol szigorú összefüggés van a magyar gazdaság energiaigényessége és a között, hogy Magyarországon az energiaárak még mindig sokkal alacsonyabbak a fejlett világban érvényesített áraknál, és itt nem csak vagy nem elsõsorban arról van szó, hogy Magyarországon a lakosság fizetõképes kereslete kisebb vagy az ország szegényebb. Arról van szó, hogy a hetvenes évek elején, akkor, amikor az úgynevezett elsõ energiaár-robbanás végbement, a világon mindenütt az energiahordozók ára oly mértékben növekedett, hogy ezt az egész gazdaságban érvényesíteni kellett egy hosszabb távú közös jövõ érdekében. Mégis valahol ez az árrobbanás is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a sokáig államinak, kizárólagos állami monopóliumként kezelt szektornak a privatizációját a kormányok napirendre tûzték. Ennek pedig éppen az az oka, hogy e szektorban is az alapvetõ energiahordozóktól a közfelhasználásra kerülõ villamosenergia- és földgázszolgáltatásig történõ folyamat különbözõ költségtényezõkkel mûködhet. Nyilvánvaló, hogy e szektorban is sokkal hatékonyabb, és végsõ soron kisebb társadalmi költséget jelent az, ha a sokáig állami monopoliumként mûködõ energiaszektor is a magángazdaság logikája és szabályai szerint mûködik, ha itt is érvényesül az a versenyhelyzet, amely még akkor is, ha keretek között, de érvényesíthetõ.
A villamos energia termelésérõl és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat néhány pontjának módosítása azokat a változásokat tartalmazza, amelyekkel frakciónk egyetért, egyebek között az engedélyes export-import jogainak szabályozását és néhány más, képviselõtársaim elõtt is ismert kérdéskört.
A másik ilyen törévnymódosítás szintén logikus, összefügg az elõzõ körrel, amikor az árak megállapításáról szóló törvényben egy ma még meglévõ logikai következetlenséget módosít a benyújtott törvényjavaslat, nevezetesen, hogy nem lehet szabadáras a termelõi gõz és melegvíz ára akkor, ha a szolgáltató ezt hatósági áras termékként köteles értékesíteni. Tehát ésszerû és logikus a kormány javaslata, amennyiben mindkét termékkört hatósági ármegállapítás alá vonja.
Végezetül, az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló, közelmúltban elfogadott törvényjavaslat módosítása kétségtelenül úgy nézhet ki, mintha ezt a kormánypártok, a kormány nem gondolta volna kellõképpen végig.
Itt hadd utaljak arra, hiszen ellenzéki képviselõtársaim egy része is tudja, hogy a törvény vitája során végig egy komoly meditáció, gondolkodás és vita volt arról, hogy elegendõ-e a törvényekkel, jogszabályokkal biztosított környezet arra, hogy a szektorba a külföldi tõke, ha úgy tetszik, korlátlanul bejöhessen.
Végül - éppen, mert ennek a szektornak a teljes magánosítása valamilyen módon napirenden van - , az lett a kormány álláspontja, és ezzel a frakciónk egyetért és azt támogatja, hogy a regulációban, a széles szabályozásban meglévõ lehetõségek mellett szükséges és kívánatos, ha egyfajta különleges jogokkal felruházott részvénnyel rendelkezik az állam e társaságokban.
Az, hogy e különleges jog mire terjedjen ki, kétségtelenül fontos kérdés és alapos megfontolást igényel. Vannak rá tapasztalatok a világ más részén, hiszen - hogy egy példát mondjak - legutóbb az ELF francia olajtársaságot hasonlóképpen privatizálták. Ott is egy ilyen részvény maradt az állam kezében, és azt hiszem, hogy e kérdés éppen jelentõségénél fogva messze túlmutat a mostani kormányzati idõszakon. Ezért tehát mi a kormánypártok oldaláról úgy gondoljuk, hogy szívesen vesszük ellenzéki képviselõtársaink vagy szakértõik azon javaslatait, amelyek segítenek a kormányzatnak, az Energiahivatalnak és nekünk, képviselõknek abban, hogy vajon milyen jogosítványokkal rendelkezzen az állam a különleges részvény körében.
Tisztelt Országgyûlés! Azt hiszem, a vezérszónoklatomból kiderült, hogy a szocialista frakció támogatja a benyújtott törvényjavaslatok elfogadását, és szükségesnek tartjuk ezen módosításokat az imént elmondottak szerint. Köszönöm a figyelmet. Csiha képviselõtársam pedig az önkormányzati ügyekrõl szól. (Taps.)