CSIHA ANDRÁS, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A privatizációs törvény tárgyalását és elfogadását az országban lévõ önkorányzatok nagy figyelemmel kísérték, hisz e törvény keretében vártak valamiféle megoldást az általuk ma is nagy figyelemmel kísért energiaszektor tulajdonjogának a rendezésére és a kérdések megoldására.
(9.50)
Ezért tartom nagyon jelentõsnek a tegnap elõterjesztett négy módosító javaslat közül az önkormányzati törvény módosítását is. Ez a módosítás egy hosszabb ideje tartó folyamat jelentõs szakaszát jelenti az önkormányzati tulajdon kérdésének valamiféle rendezésében, és a másik, hogy egy nagyon lényeges vagyoni kört, az energiaellátás körét, a gáz- és elektromos rendszert érinti.
Azt is el kell mondanom - valószínûleg mindnyájan tudják -, hogy ennek a két energiarendszernek a tulajdonjogi rendezetlensége vagy részbeni rendezettsége nagyon sokáig képezte éles, idõnként, mondhatni, kiélezett vita tárgyát.
A törvény módosítása illeszkedik abba a jogalkotási folyamatba, amelyet a kormányprogram úgy fogalmaz meg, hogy az önkormányzati vagyongazdálkodás polgári jogi és gazdasági szabályozást igényel. Ez a módosítás ennek igyekszik eleget tenni. Ahhoz azonban, hogy az energiaszektor privatizálása beindulhasson - és rendezett körülmények között indulhasson be -, szükséges az önkormányzat és az állam közötti tulajdonjog és a tulajdonlás formájának a rendezése. Ezért szükséges ennek a bizonyos résznek a módosítása.
Az önkormányzati vagyonkör kialakulása és tulajdonlása elég döcögõsen, elég szakaszosan történt az elmúlt években. Közismert az, hogy a '90-ben elfogadott önkormányzati törvény, annak is az a bizonyos hírhedt - vagy talán kissé már hírhedtté vált - 107. §-a nem rendezte teljeskörûen ezt a kérdéskört, hivatkozván arra, hogy külön törvényekben kerül sor egyes vagyontárgyak sorsának rendezésére, illetve az önkormányzatok részesedésének a megállapítására. Tehát ebbõl eredõen volt ez a bizonyos vita és az állam és az önkormányzatok közötti nézeteltérés.
A 107. § e bizonyos c) pontjának a módosítását az önkormányzatok nagyon régen sürgetik, sürgették, és azt hiszem, hogy az igényük az energiarendszerek vagyoni helyzetének tisztázására jogos és indokolt. A vitában nagyon sokféle nézet jelent meg, hogy milyen formában és milyen módon történjék adott esetben az önkormányzatok részesedése ebbõl a vagyonból. Voltak önkormányzatok, amelyek a rendszerek fizikai állapotában való átadását követelték, ami ugyan növelte volna a tulajdoni érzetet, de üzemeltetés szempontjából valószínûleg ez nem lett volna kedvezõ egy-egy önkormányzatra. Más nézetek szerint a készpénzes kifizetést szorgalmazták bizonyos körök. Voltak olyan törekvések is, hogy a vagyoni hányad az részvénycsomagban testesüljön meg, mint ahogy ez tulajdonképpen a gázenergia-rendszer bizonyos részére meg is történt az elmúlt idõszakban.
Azt is szeretném megjegyezni ugyanakkor, hogy a törvénymódosítás néhány kérdést nyitva hagy az önkormányzatok vonatkozásában vagy nem ad teljes körû választ. Ezekbõl szeretnék néhányat megemlíteni.
A törvényjavaslat csak belterületi határon belül lévõ közmûvekrõl, gázenergiáról és elektromos energiáról szól; ugyanakkor feltehetõ a kérdés, hogy mi van abban az esetben, amikor egy önkormányzat - vagy legyen ez tanács, hozzáteszem, tehát egy tanács vagy egy önkormányzat - bizonyíthatóan saját forrásból létesített, mondjuk, egy külterületen elhelyezett betápláló vezetéket a maga létesítményével egyetemben - mert van ilyenre példa. Azt hiszem, hogy ebben az esetben egy önkormányzat kérését méltányolni is lehet. Tehát ennek a beszámítása adott esetben hogyan történik meg?
Talán technikai, szakmai kérdésnek tûnik, de nem lényegtelen, hogy a módosításban a "szénhidrogénszállító-vezeték" fogalmát használja a módosítás, ami nem illeszkedik a gáztörvényhez.
A harmadik kérdéskör, ami az önkormányzatok számára problémát jelent, az az, hogy az elektromos hálózatról a törvényjavaslat áttételesen szól. Az indoklásból derül ki az, hogy a Ptk. tervezett módosítása hatályon kívül helyezné az állam kizárólagos tulajdonát meghatározó rendelkezéseket. Ugyanakkor nem derül ki, hogy az energiarendszer vonatkozásában a tanácsok vagy önkormányzatok saját erõbõl történõ fejlesztése vagy fejlesztési célú pénzeszközök átadása az áramszolgáltatók részére hogyan, miként, milyen formában realizálódna vagyonrészben vagy ennek megfelelõ kategóriában. Tehát a villamos rendszeren belül az önkormányzati részesedésre nem történik konkrét utalás. Erre mindenképpen valamilyen válasz szükségeltetik, hisz az önkormányzatok és a tanácsok abban az idõben áldoztak erre az energiarendszerre is.
Más képviselõtársam is felvetette, csupán erõsíteni szeretném: mi van azokkal a gáz- vagy villamos elosztórendszerekkel, amelyeket a lakosság vagy az önkormányzat ez évben, netán jövõre vagy azt követõen épít meg? Ezeknek hogyan rendezõdik a tulajdoni sorsa.., illetve a tulajdoni sorsa rendezett, de hogyan fog ez majd illeszkedni ebbe a kialakuló új rendszerbe?
Summázva az elmondottakat: az önkormányzatokat érintõen mindenképpen nagyon jelentõs törvénymódosítás van a tisztelt Ház elõtt, aminek az idõszerûsége, úgy érzem, elvitathatatlan. De szeretném még egyszer megjegyezni, hogy alapvetõen csak a gázközmûvel kapcsolatban ad ez a törvénymódosítás választ, kevésbé ad az elektromos hálózatra vonatkozóan. A Szocialista Párt részérõl ezekre a kérdésekre módosító indítványokkal is igyekszünk majd választ adni, és kérném tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogassák ezeket az indítványokat, és természetesen, ha a többi frakcióból is érkeznek hasonló jellegû és tárgyú indítványok, ezek, azt hiszem, kölcsönös viszontfogadtatásra találtatnak majd.
Mindezeket figyelembe véve ajánlom a tisztelt Háznak a törvénymódosítás vita utáni elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)