DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem panaszkodhatunk, hogy a kormány nem változatos módon terjeszti elõ a törvényjavaslatait, mert nem olyan rég, amikor két, legalább ennyire szorosan összetartozó törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, akkor azokat külön-külön kellett megvitatni, most viszont egybe van ez a négy törvényjavaslat öntve, egy csomagba van összebatyuzva, és most így kerül megvitatásra - hát ez is egy megoldás... Mindenesetre furcsa, hogy így váltogatja a kormány azt a módszert, ahogy meg kívánja vitatni törvényjavaslatait. Õ tudja, miért teszi.
Ennek a csomagnak az egysége abban rejlik, ahogy erre már rámutattak, hogy az energiaipar privatizációját készíti elõ. A Független Kisgazdapárt a privatizációs törvény ellen szavazott, s ezzel összhangban ezeket a törvényeket sem fogja megszavazni, ezt elõre kell bocsátanom.
Ha most ezekre az elõttünk fekvõ törvényjavaslatokra tekintünk, akkor az egyik legszembetûnõbb jelenség az, hogy az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítására vonatkozik az egyik; és azt hiszem, ezzel a magyar kormány bekerül a Rekordok Könyvébe - azt hiszem, Guinness-könyvnek vagy hogy hívják -, be fog ebbe a könyvbe kerülni, mert egy olyan törvényt módosít, amelyik még nem lépett hatályba.
(10.00)
Azt is mondhatnám, még meg sem száradt rajta a nyomdafesték, máris módosításra szorul ez a törvény.
Joggal felvetõdik a kérdés, mennyire tekinthetõ szakértõnek az a kormány, amely alig több mint egy hónapon vagy nem is egészen egy hónapon belül módosíttatja azt a törvényt, amelyet egyszer itt már elfogadtak.
Ezzel kapcsolatban arra is ki kell térni, hogy a kormány itt obstrukcióval vádolja az ellenzéket. Kérdem én, nem a kormány obstruál-e akkor, amikor hónaponként módosítja az általa benyújtott törvényjavaslatot? Ezzel idõt, energiát von el az Országgyûléstõl, amely idõ alatt más törvényeket lehetett volna megszavazni.
Ennek a pontnak, az állami tulajdonban levõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvénymódosító javaslatnak van egy rendkívül furcsa jellegzetessége. Nevezetesen az, hogy a tartós állami részesedés legalacsonyabb mértékéül "egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvényt" ír elõ.
Végignéztem a társasági törvényt és az összes társaságra, részvényekre vonatkozó magyar jogszabályt. Megvallom önöknek, ezzel a kifejezéssel, hogy "egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvény", nem találkoztam. Bízom benne, hogy a pénzügyi államtitkár úr föl fog majd ugrani és helyre fog engem igazítani, hogy ez a "szavazatelsõbbséget biztosító részvény" valahol szerepel a magyar társasági jogban. Mert én ennek nyomát nem találtam. Következésképp, ha nekem van igazam és ilyen valóban nincs, akkor a kormány a cilinderjébõl most egy olyan nyulat varázsol elõ, amilyen nyúl egyáltalán nincs is.
Rendkívüli érdeklõdéssel hallgattam, amikor az általam igen nagyra becsült Szalay Gábor igen tisztelt képviselõtársam a kormánypártok padsorából az aranyrészvényrõl beszélt. Engem ez teljesen lebilincselt, és szavai "aranyat" értek. Csak az a baj, hogy legjobb ismereteim szerint az aranyrészvény fogalmát, az aranyrészvényt a magyar társasági jog és részvényjog gyakorlata nem ismeri.
Következésképp itt nemcsak arról van szó, hogy a kormány egy alig egy hónapja elfogadott törvényt módosít - ismétlem, amely még hatályba sem lépett -, de egy olyan fogalmat vezet be, amely a magyar részvényjogban vagy a magyar társasági jogban - megítélésem szerint - ismeretlen. Az aranyrészvény mindenképpen az.
S meg kell azt is mondani, hogy nagyon kevés idõ állt rendelkezésre. Persze aztán ezeket a képtelen javaslatait a kormány sürgeti. Utánanéztem és meg kell mondanom, külföldi jogokban is rendkívül ellentétes és ellentmondó az álláspont ezekkel az ilyen egészen speciális részvényekkel kapcsolatban.
Ezek után felmerül a kérdés, hogyan fog ezzel a kormány operálni? Már a privatizációs törvény vitájában is volt szerencsém elmondani ennek a Háznak, ennek az igen tisztelt Háznak, hogy a privatizáció feltételeiként vagy követelményeiként a kormány olyan különbözõ tényezõket, olyan különbözõ célokat határozott meg, amelyek nehezen kvantifikálhatók vagy egyáltalán nem kvantifikálhatók. Következésképp a teljesen diszkrecionális megítélés lehetõségét rejtik magukban. Ettõl a privatizációs verseny és a versenytárgyalások teljesen szubjektív megítélés alá fognak esni. Hiányzik minden objektív mérce, amelyen le lehetne mérni, hogy egy privatizáció jó-e vagy rossz. Ezt elmondtam a privatizációs törvény kapcsán.
Most ezzel a szavazatelsõbbséget biztosító részvénnyel még egy újabb tényezõ kerül be. Ahogy Szalay Gábor, igen tisztelt képviselõtársam rámutatott, az ilyen speciális részvényeknek a tartalmi megfogalmazása - szeretném jól elõadni szavait - alku tárgya.
Következésképp, hogy valójában mi lesz ezeknek az állami tulajdonban maradó részvényeknek és az értékesített részvényeknek a viszonya, az értékelése, az nemcsak azért nem megítélhetõ, mert az egész értékelési rendszer tele van nem kvantifikálható elemekkel, hanem azért sem, mert belekerül ez a szavazatelsõbbséget biztosító részvény, amely alku tárgya. És az alku mögött olyan bonyolult adok-veszek tényezõk fognak felsorakozni, ami a privatizációt teljesen nyomon követhetetlenné teszi. Nem kell ezt titkosítani, mert követhetetlen lesz, hogy mik a valódi értékviszonyok.
Hogyan lehet akkor egy versenytárgyalásos rendszerben - állítólag egyenlõ feltételekkel - valamit elidegeníteni, ha a döntõ és a kritikus szakaszban olyan kérdésekrõl fognak alkudozni, amelyek a döntéshozásnak, a részvények tényleges értékének a kérdései. Ezzel az egész privatizációs folyamat belekerül egy átláthatatlan utcába, amelyben idáig is volt, amit a Független Kisgazdapárt idáig is támadott. S most ez még ráadásul intézményesül is.
Kénytelen vagyok újra felhívni a figyelmet, a jelenlegi kormány az Országgyûlést arra használja fel, hogy vele olyan törvényeket fogadtasson el, amelyek mögött korlátlan szabadsággal rendelkezik, és amelyek törvényes látszatot terítenek arra, hogy teljességgel kivonja magát a parlament ellenõrzése alól.
Ez - ha úgy tetszik - egy törvényesített vagy törvény mezében megjelenõ abszolutisztikus hatalomra törekvés, és ezt a Független Kisgazdapárt kénytelen itt, a parlament és az ország nyilvánossága elõtt is elfogadhatatlannak minõsíteni.
Némely ellenzéki képviselõtársam azt mondta, hogy itt a parlament diktatúrája folyik. Ez azonban - bármennyire jóindulatúlag mondták vagy képzelték - egy tévedés.
(10.10)
Itt nem a parlament diktatúrája folyik, hanem a parlamentnek ködösítõ védõernyõként való fölhasználása, hogy emögött egy abszolút diktatórikus - most gazdasági téren diktatórikus - hatalom érvényesüljön, amelyik még az ellenõrzés látszata alól is kivonja magát.
Nem fogja ezt a csomagot visszavonni a kormány, pedig többen fölszólították rá. Nem fogja visszavonni akkor sem, hogyha, mint kiderült, itt a vezetékek tekintetében, az állam és az önkormányzatok viszonyának és vagyonrészesedésének a tekintetében óriásiak az ellentétek, hogyha az önkormányzatok ezt elfogadhatatlannak minõsítették, hogyha ez az egész kérdés teljesen tisztázatlan marad ennek a törvényjavaslatnak a következtében is. A Kisgazdapárt egyébként már csak ezért sem tudja elfogadni, ha az összes többi szempontból korrekt lenne, akkor sem tudná elfogadni, mert megítélésünk szerint ez a helyi önkormányzatoknak az érdekeit is sérti vagy legalábbis nem határozza meg világosan, és ebbe mi nem mehetünk bele, mert ez abból a szempontból is antidemokratikus, sõt tulajdonképpen ellenkezik az alkotmánnyal is, és fõképp ellenkezik az önkormányzati törvénnyel.
Még van ennek az egész javaslattervezetnek egy további pikáns pontja, nevezetesen az, hogy tulajdonképpen a villamosenergia-ipar magánosítása olyan alapvetõ, az egész gazdaságot meghatározó ipari szektornak a privatizációja, amelynek a koncepcióját valójában az Országgyûléssel kellett volna a fennálló törvények alapján jóváhagyatni. Nyoma sincs, hogy erre szándéka lenne a kormánynak, de ennek a koncepciónak az ismerete nélkül hogy lehet elfogadni, hogy lehet egyáltalán értelmezni azokat a javaslatokat, amelyek most burkoltan ebben a csomagban benne vannak. Ez megint csak egy újabb ködfüggöny, egy újabb megelõlegezése az egész koncepciónak, mert mikor már a koncepciót fogjuk vitatni, addigra már ezeken a kerülõutakon egy egész csomó kérdés meg lesz határozva és el lesz döntve.
Befejezésül, kicsit az is jellemzõ erre az egész vitára, hogy tegnap a Ház elnöke arra figyelmeztette az egyes képviselõcsoportok vezérszónokait, hogy ugyan 15-20 percben van meghatározva a fölszólalási lehetõség, de ezt mindenki értelmezze szûken, és a 15 percet vegye igénybe. Be van szorítva, korlátozva van a vita olyan kérdéskörben is, amely annyi buktatóval, annyi rejtett hibával terhes, mint ez a törvényjavaslat. Kérdem én, lehet parlamentarizmusról beszélni akkor, amikor így korlátozva vannak a képviselõcsoportok és az egyes képviselõk is? Szerintem ez, ami itt folyik - nagyon enyhén szeretnék fogalmazni -, a parlamentarizmus látszatának a felhasználása egy teljesen autokratív, ellenõrizhetetlenné váló kormány- gazdaságpolitika és kormány-intézkedéscsomag számára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)