DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõterjesztõ indoklása szerint a csomag formájában benyújtott négy törvényjavaslat tulajdonképpen az energiaszektorban tervezett privatizáció jogi feltételeinek megteremtését szolgálja. Más szóval az igen hosszadalmas és fájdalmas vajúdással meghozott XXXIX., az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvénynek a módosítása vált máris szükségessé akkor, amikor az még hatályba sem lépett, akkor, amikor az intézményi rendszer átszervezése jószerével még meg sem kezdõdött, ahogy azt Rott Nándor képviselõtársam is érintette már fölszólalásában.
Tisztelt Képviselõtársaim! Annak idején a privatizációs törvény bizottsági és parlamenti vitája során a Kereszténydemokrata Néppárt részérõl egyértelmûen jeleztük, s ennek a jelzésnek több mint 150 módosító javaslat formájában hangot is adtunk - s ebbõl jó pár az energiaszektorra vonatkozott -, hogy az energiaszektornak mint a nemzeti vagyon stratégiailag legjelentõsebb hányadának privatizációja nem rendelhetõ alá a költségvetés rövid távú, szûk érdekeinek, csakis olyan privatizáció fogadható el e területen, ami az ország számára a legszélesebb körû ellátásbiztonságot, a legoptimálisabb megoldást biztosítja.
A vita és a szavazás során a kormánypártok egyértelmûen elvetették az országos villamos távvezeték, a Paksi Atomerõmû, a nagy szabályzó erõmûvek, az áramszolgáltató és a gázszolgáltató részvénytársaságok tartósan állami tulajdonban maradó részére vonatkozó javaslatainkat. Pedig ezen javaslataink egy része biztosíthatta volna, hogy e szektorban az alkalmazott privatizációs technika eredményeként megteremthetõk legyenek a továbbiakban már el nem odázható müszaki fejlesztések anyagi feltételei, mivel az ellenzék e területen - ha már szóba jön a privatizáció, bár eddig még egyértelmûen vita nem folyt róla, hogy pont e területen kell-e, most kell-e vagy mikor kell privatizációt végrehajtani - azt javasolta, ha lesz, akkor kivásárlásos és tõkeemeléses privatizáció kombinációjára kerüljön sor.
Jobbító szándékunk sajnos nem talált fogadókészségre, sõt a törvény mellékletében az egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvény erejéig tartósan állami tulajdonban maradó erõmûvek, áramszolgáltatók és gázszolgáltatók felsorolására sem került sor. Állíthatjuk tehát, hogy a kormány közel egyéves gazdasági törvény-elõkészítõ tevékenységét minõsíti ez a módosító javaslat, hiszen ez lényegében nem más, mint egyértelmû elismerése a nem megfelelõ elõkészítésnek, az erõfölény korlátlan érvényesíthetõsége miatt a nem megfelelõ odafigyelésnek.
Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a javaslat - bár most már rögzíti a jogi feltételeket - sajnos nem oldja meg majd a már privatizált részvénytársaság esetében a stratégia, az operatív vezetés kiválasztásának problémakörében az állam ma és a közeljövõben még hangsúlyos szerepének évényesíthetõségét, mert mindez csak a privatizációs szerzõdésben fogalmazható meg, hisz a gazdasági társaságokról szóló törvény - ahogy Rott Nándor képviselõtársam az imént ezt már említette - nem fogalmazza meg ténylegesen ezt a jogi klauzulát, ezt a kategóriát, így ez a fogalom csakis polgári peres eljárásban érvényesíthetõ majd. Képviselõtársaim, nem kell azt hangsúlyoznom, hogy jelenleg Magyarországon egy polgári peres eljárás rendkívül bonyolult és hosszadalmas folyamat.
(10.20)
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat elfogadása esetén szükségessé válik a Paksi Atomerõmû és az Országos Villamos Távvezeték Részvénytársaság esetében részvénycserék végrehajtása, ami jogilag is rendkívül bonyolult folyamat. Utalnék itt arra, hogy mindezt csakis hitelezõi megállapodás keretében, közgyûlések közbeiktatásával lehet megoldani, így értelemszerûen a folyamat bonyolultságán túl - ami még idõigényes és lassú is -, valami olyan új technikát kell kitalálni, ami a jelen jogi szabályozással nem ütközik.
Azt is el szeretném mondani, tisztelt Képviselõtársaim, hogy e törvényjavaslat, az érintett villamosipari társaságok esetében - azok esetében, amelyek most majd egyben a Magyar Villamosmûvek Részvénytársaság alrészvénytársaságai is lesznek -, az új tulajdonosi szervezet a további idõben nem biztosítja az ellátási felelõsséggel rendelkezõ állam számára a megfelelõ döntési súlyt, azaz az érdemi beleszólás lehetõségét.
Az energiaszolgáltatók privatizációját biztosító javaslatcsomag negatív csúcsa a helyi önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvényhez benyújtott törvényjavaslat. Ez a nyúlfarknyi módosítási javaslat annyi szakmai pontatlanságot, annyi nem megfelelõ definíciót tartalmaz, annyi pótlási igényt vet fel, ami példa nélküli. De példa nélküli az is - mint arról tegnap Göndör István képviselõtársam bizottsági véleményként megfogalmazott elõadásában már hallhattunk -, hogy a gazdasági bizottság mint kijelölt fõbizottság nem tudván azonosulni a törvényjavaslat jelen változatával, azt egyértelmûen általános vitára alkalmatlannak minõsítette.
Hangsúlyozni szeretném: senki nem vitatja, hogy szükséges az áramszolgáltatók és a gázszolgáltatók privatizációja során az önkormányzatok tulajdonában lévõ tulajdoni hányad törvényben való rögzítése. De mindez csakis az érdekeltek képviselõinek bevonásával, korrekt és elõzetes felmérések alapján született elõkészítés után megfogalmazott törvényjavaslatban történhet meg, külön az áramszolgáltatók és külön a gázszolgáltatók vonatkozásában, semmi esetre sem a jelen javaslat szerinti hibridmegoldásban, ahogy azt tegnap Szalay Gábor képviselõtársam is kifogásolta.
Tehát elképzelhetetlen az, hogy az 5-27 százalék közötti önkormányzati tulajdonlásban - ami a gázszolgáltatók esetében létezik -, egy 10 százalékos törvényi elõírással olyan kiegyenlítést, olyan kielégítést lehessen végrehajtani, amelyik egyikre káros, a másikra kevésbé káros, ugyanakkor ennek eredményeképpen tulajdonképpen a villamos részvénytársaságban való tulajdonlást is ki lehet elégíteni.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényhez benyújtott törvényjavaslat tulajdonképpen az állam olyan területeken történõ szabad beavatkozását javasolja, ad hatósági jogkört, ami ellentétes magának az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvénynek az alapcéljával, azaz a magánosítás mielõbbi és egyre teljeskörûbb, a piacgazdaság feltételeinek megfelelõ kiszélesítése megvalósításával, hiszen már a jelen szabályozás értelmében is a termelõi gõz- és melegvízeladás ma is szabadáras, ehhez képest a javaslat tehát visszalépésként is értékelhetõ.
Én személy szerint sokkal jobban értékeltem volna és sokkal jobban örültem volna annak, ha a szabályozás keretében végre megjelent volna az a bizonyos árképlet, amit már többek között Szalay Gábor és Miklós képviselõtársaim is jeleztek, amely egyértelmû kapaszkodót és garanciát jelenthetne az elkövetkezõ idõszakban pont a privatizáció kapcsán - az új befektetõnek és a fogyasztónak egyaránt - az energiaszektorban a fogyasztói árak alakulásáról, annak tendenciájának meghatározásáról.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõekben részletezettek alapján a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvényhez benyújtott törvényjavaslatot - bár hangsúlyozni szeretném, hogy az abban megfogalmazottak számos esetben szükségesek és indokoltak -, a csomag többi részének ellentmondásai, elõkészítetlensége és hibái miatt a Kereszténydemokrata Néppárt nem tartja elfogadhatónak.
Javasoljuk - mint ahogy az a bizottsági vita során is elhangzott, és a gazdasági bizottság erre javaslatot is tett -, hogy a kormány átdolgozásra kérje vissza a csomagot, és azt csak a szükséges korrekció után terjessze újra a parlament elé. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)