DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Széles körben ismert, hogy az Ukrajnában 1991. december 1-jén zajlott választások alkalmával a beregszászi járás területén egyszersmind arról is népszavazás történt, hogy Beregszászból és a térség 42 községébõl magyar autonóm körzetet hozzanak létre. Arra a kérdésre, hogy "Akarja-e, hogy a beregszászi járásban magyar autonóm körzet alakuljon?", a népszavazáson részt vevõ 53 458 választópolgár közül 43 482, tehát 81,4 százalék, végül is az elsöprõ többség válaszolt "igen"-nel.
A népszavazáson külföldi megfigyelõk is és a szomszédos területek társadalmi szervezeteinek képviselõi is jelen voltak, de sem õk, sem a választási bizottság tagjai sem tapasztaltak törvénysértést a referendum során. Nem meglepõ hát, hogy a beregszászi járás tanácsa 1992. január 30-án tudomásul vette és pártfogólag továbbította a döntést a népképviselõk területi szervezetéhez, és ezt követõen, 1992. április 28-án törvénytervezetet fogadott el a magyar autonóm körzetrõl, és azt szintén a területi tanácshoz küldte, azzal a kéréssel, hogy azt Ukrajna Legfelsõbb Tanácsához juttassák el. Azóta áll, nem halad elõre, valahol elakadt az ügy.
Egyetlen humanista gondolkodású és demokratikus érzelmû polgár sem lehet közömbös a beregi magyarság erõfeszítései iránt, és senki sem mehet el szó nélkül a történtek mellett, akinek jelent valamit az emberi méltóság, a népfelség, a népek és a nemzetek önrendelkezési joga. És ha van hatalmi szerv a világon, amely nem helyezkedhet a csendes szemlélõdés kényelmes álláspontjára és nem dughatja a homokba a fejét, az a mindenkori magyar kormány.
Kérdezem ezért: van-e lehetõség, hogy a magyar kormány támogassa a Beregben élõ magyarság autonómiatörekvéseit; és ha igen, élt-e már a kormány a rendelkezésére álló lehetõségekkel?
Kérem a választ. (Taps az FKGP soraiban.)