Akar László Tartalom Elõzõ Következõ

AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! A Magyar Televízió és a sportközvetítések jogával rendelkezõ egyesületek, illetve országos sportági szakszövetségek között évtizedekre visszanyúló érdekellentét húzódik, tudniillik a Televízió érdeke mindig az volt, hogy olcsón szerezze meg a közvetítés jogát, ugyanakkor a sportszervek ebbõl több bevételt szerettek volna realizálni.

Az elmúlt évtizedben, a reklámok megjelenésével az azokból származó bevételeken történõ osztozkodás még a sportesemények közvetítési díjainál is fontosabb kérdéssé vált. A sportrendezvények szervezõi lényegesen több reklámbevételhez jutottak a közvetített események révén, mivel a kihelyezett táblák, feliratok reklámértéke így megnõtt, a Televízió viszont emiatt alacsonyan tartotta a közvetítési díjakat, és a közvetítés környezetében értékesítette a rendelkezésre álló reklámidõt.

A közvetítések szakmai összetételének fõ irányelveit és a konkrét árakat a Magyar Televízió és az Országos Testnevelési és Sporthivatal szerzõdésben rögzítette. A sportegyesületek, országos sportági szakszövetségek jogállásának megváltozásával az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak a Magyar Televízióval kötött szerzõdése érvényét vesztette. A Szaknévsor ebben a helyzetben felismerte a sportközvetítések reklámértékét, és megvette az országos sportági szakszövetségektõl a hat labdajáték - futball, kézilabda, kosárlabda, röplabda, vízilabda, jégkorong - televíziós közvetítési jogát. Az üzlet lényege az volt, hogy mint reklámszerzésben járatos cég, a korábbiaknál kedvezõbb áron, több reklámot szerez a sporteseményekre, és ebbõl többet fizet a közvetített sportágak szakszövetségeinek. Megjegyzem: a szakszövetségek az egyesületekkel kötött megállapodás alapján az egyesületi mérkõzések után a sportegyesületek részére a kapott összegbõl fizetnek.

A Magyar Televízió ebben a helyzetben a hat labdajáték belföldi eseményeinek közvetítésére csak a Szaknévsorral köthetett szerzõdést. A szerzõdés lényege a következõkben foglalható össze:

A Szaknévsor az esemény közvetítéséért a közvetítés során felhasználható reklámidõ - ez általában az adásidõ tíz százaléka - felét kéri, amelyben az elhelyezhetõ reklámokat õ helyezi el. A reklámidõ másik fele a Magyar Televízió számára jelent ugyanolyan lehetõséget. Emellett a Szaknévsor a közvetítés során igénybe vett közvetítõkocsik költségének felét a Televízió számára kifizeti.

A Magyar Televízió tehát nem fizet a sportesemények közvetítéséért, hanem reklámidõt enged át 50 százalékban - így aránytalan elõnyrõl nem beszélhetünk.

A Szaknévsor jövedelmérõl nincsenek megbízható adataink, de az egyértelmû, hogy a Televízió ugyanannyi lehetõséggel rendelkezik, és a két szervezet együttesen több reklámbevételt képes elérni, mint a Televízió egyedül.

Idõközben a Szaknévsor az országos sportági szakszövetségekkel a közvetítési jogok értékesítésére két kft.-t alapított, és a lejárt szerzõdést a Magyar Televízió a két kft.-vel kötheti meg újólag. E két kft.-ben a sport érdekei érvényesülnek.

A Magyar Televízió a korábbi szerzõdésben foglalt határidõig közölte, hogy új feltételekkel kíván szerzõdést kötni. Az én tudomásom szerint az egyeztetések még folynak. Az ellentét a reklámidõn való osztozásban, a közös érdek a minél nagyobb reklámbevételben van.

Képviselõ úr azon fölvetését, miszerint költségvetési pénzek horribilis összegben vándorolnak magánkézbe, úgy vélem, az eddigiek nem támasztják alá.

Azon fölvetését pedig, hogy a kormány a Magyar Televíziót kötelezze e szerzõdés felmondására, és kötelezze egy, számára és a sportszövetségek számára is kedvezõbb szerzõdés megkötésére, több szempontból is megoldhatatlannak látom. Egyrészt a kormánynak sem szándéka, sem jogköre nincs arra, hogy az intézmények egy-egy konkrét gazdasági eseményébe beavatkozzék, s ezzel - akár csak közvetve is - a Magyar Televízió mûsorát befolyásolja.

Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság legutóbbi, május 25-ei 31/1995. számú határozata is kimondja, hogy a Magyar Televízió nem tekinthetõ a kormány irányítása alá tartozó szervnek. Kimondja továbbá a határozat, hogy "Az ésszerû takarékosságra az Országgyûlés kényszerítheti a Magyar Televíziót, a törvényhozási folyamat demokratikus garanciái érvényesülésével meghatározott költségvetési elõirányzat révén." Kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage