HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Eme nagy létszámú publikum elõtt igazán nem terveztem, hogy hozzászóljak ehhez a vitához, mert nem gondoltam, hogy idáig fogunk eljutni. Szeretném elõször leszögezni a hatalmas nézõközönségnek, hogy én budapesti vagyok, tehát nem a pécsi lobbyt képviselem ebben az ügyben, mégis úgy hiszem, hogy nagyon-nagyon rossz döntést hozott ma a parlament akkor, amikor ezt a kérdést ugyan csak egy héttel, látszólag csak egy héttel elhalasztotta, valójában azonban veszélybe sodorta azt, hogy már a következõ tanévben megtörténjék ez az összevonás.
Nagyon félek attól, hogy Pokorni Zoltán képviselõtársam néhány hét múlva - ha csak nem jön el a nyári szünet - feláll és az azonnali kérdések órájában kérdést tesz fel a kultuszminiszternek, hogy miért nem folyik az integráció Magyarországon, miért nem történik végre valami a felsõoktatásban, egy csomó egyetem és fõiskola lépni szeretne, már meg is állapodtak, és a minisztérium mûködésképtelensége ezt megakadályozza.
Jóval több mint egy hónappal ezelõtt került ez az ügy az oktatási bizottság elé. Az oktatási bizottság ezt az ügyet megtárgyalta. Semmilyen új probléma nem merült fel e körben. Volt egyetlenegy levél a fõiskola egy részérõl, amely kis jelentõségû problémákat hozott fel - Toller képviselõ úr erre már utalt. Azóta lett volna alkalma Pokorni képviselõ úrnak - azóta volt legalább négy bizottsági ülés - ezt a problémát odahozni és azt mondani, kérem szépen, akadályozzuk meg, hogy ez a kérdés a parlament elé kerüljön, mert nagy bajok lehetnek ebbõl, hiszen a fõiskola nem akarja ezt a dolgot. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a fõiskola is, és az egyetem is szeretné ezt az integrációs lépést. Mint kiderül, a Házban mindenki szeretné, a Kisgazdapártot és az összes többit beleértve, a felsõoktatási fejlesztési koncepciót támogató ezek szerint minden pártot beleértve, mégis a parlament ma elhalasztott egy döntést, még egyszer mondom: ezzel veszélybe kerül az, hogy július elsejével kihirdethetõ legyen ez a dolog. Ha nem lesz kihirdetve július elsején, akkor ez az egész nem indulhat el azért és csak azért, mert valakik, nem tudom, hogy milyen szándékból, a biztonság milyen szándékából... - mindig lesz persze néhány olyan ember, aki levélben fog hozzánk fordulni és azt fogja kérni, hogy gondoljuk meg, és mindig itt fogunk ülni és ismét és ismét újragondolhatunk mindenfélét.
Én a magam részérõl azt hiszem, ha legalább néhány kérdés van, amiben egyetértünk - úgy tûnik, hogy ez az integrációs folyamat olyan, hogy egyetértünk benne -, akkor ne akadályozzuk már azt, hogy végre történjen valami a felsõoktatásban. Ne hozzunk ide állandóan újabb és újabb olyan problémákat, amelyek lehetetlenné teszik a lépést. Mind a két felsõoktatási intézmény vezetése, a Felsõoktatási Tanács is támogatta ezt az integrációt, úgy került ide a parlament elé, s ehhez képest egy olyan felvetés - még egyszer mondom: július 5-e után is, és jövõre is elõkerülhet egy újabb - megakadályozta azt, hogy errõl a parlament ma szavazzon. Én nagyon veszélyes precedensnek tartom ezt a dolgot, nagyon rossz iránynak tartom azt, hogyha olvasói levelekre hagyatkozva és a lehetõséget nem kihasználva - még egyszer mondom Pokorni képviselõtársamnak több mint egy hónapos lehetõsége volt arra, hogy ezt az ügyet végigjárja, a magunk részérõl a pécsi lobby végigjárta, és nyugodt szívvel tudtuk volna ma megszavazni ezt a dolgot, elhalasztottuk, és lehet, hogy a jövõ héten valaki megint elõáll egy újabb olyan problémával, hogy neki három egyetemi hallgató azt mondta, hogy nem is biztos, hogy ez olyan jó, mert három órával többet kell utaznia.
Én tehát arra kérném a tisztelt nagy létszámú parlamenti képviselõtársaimat, tegyék lehetõvé, hogy legalább azt a néhány lépést - nagyon nehéz gazdasági helyzetben vagyunk -, ami ténylegesen megtehetõ a felsõoktatásban, azt tegyük is meg, s ne akadályozzuk egymás munkáját. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)