DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Két percben természetesen lehetetlen válaszolni egy mintegy 40 perces felszólalásban elhangzott valamennyi szakmai érvre, ezért ezt meg sem kísérlem. Azonban egy-két kérdést szeretnék kiemelni.
A felszólalás tulajdonképpen a leglényegesebb kérdéssel nem foglalkozott érdemében, azzal, hogy az Országgyûlés hozott egy olyan törvényt, amelyet a kihirdetését követõ második napon tulajdonképpen megszegett. A törvénnyel ellentétesen a törvényes feltételeknek meg nem felelõ két bírót választott meg a bizottság tagjává - itt a zárómondatokra szeretnék reagálni -, nem akárhogyan, hiszen ennek a két bírónak írásbeli nyilatkozata volt arról, hogy olyan ítéletet nem hoztak, amelyek a semmisségi törvények hatálya alapján semmissé lettek nyilvánítva. Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés. Én nem fogalmaznék annyira keményen, mint Varga képviselõ úr, hogy olyan bírák járjanak el, akik nem kompromittálódtak. Ezt a szót nem használja maga a törvény sem. A törvény konkrét kizáró feltételeket használ, és ezeknek a kizáró feltételeknek a körében szerepel az, hogy az elmúlt rendszerben politikai jellegû ítéleteket nem hoztak, mert ha hoztak és ezeket semmissé nyilvánították a törvények alapján, abban az esetben nem célszerû, hogy ezekben az ügyekben eljárjanak. Itt pedig az bizonyosodott be feketén- fehéren, hogy Eigner bíró úr 15, Botos bíró úr pedig 3 olyan politikai jellegû ügyben ítélkezett 1956 után - függetlenül azok súlyától -, amelyek ezeknek a törvényeknek a hatálya alá esnek. Ez a központi kérdés.
Jogilag is, morálisan is nem értem az ellenzék álláspontját, ha ezek a tények napvilágra kerültek, akkor miért ragaszkodik ahhoz, hogy õk az átvilágításban továbbra is közremûködjenek. A törvény alapján nincs erre lehetõségük. (Az elnök a pohár kocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Jó, elnézést kérek!