DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnöknõ. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy a most lezajlott kétperces vita, miszerint a semmisség miként értelmezendõ, illetõleg mi az, amirõl az átvilágításról szóló törvény rendelkezik, kiegészítendõ lenne még azzal a kérdéssel, hogy mit tartalmaz a H/894-es országgyûlési határozati javaslat. Ugyanis ne vegyék rossznéven, de ennek a határozati javaslatnak a tárgyalása folyik az Országgyûlés plenáris ülésén. Ez a határozati javaslat három pontban sorolja fel mindazt, amit kér az Országgyûléstõl.
Az elsõ pont egy megállapítást tartalmaz, ami azt mondja ki, hogy az átvilágító bírók semmissé nyilvánított ítéletek hozatalában vettek részt, ezért megválasztásuk a törvény 6. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. Késõbb az indokolási részben arra hivatkozik az országgyûlési határozati javaslat, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint dr. Botos Gábor 3, dr. Eigner József 15 olyan ítélet meghozatalában mûködött közre, amelyeket a 6. § (1) bekezdésében felsorolt törvények valamelyike semmissé nyilvánított. Ezek után folytatja: dr. Botos Gábor és dr. Eigner József esetében tehát igazoltan megállapítható, hogy nem felelnek meg azoknak az alkalmassági feltételeknek, amelyeket a törvény elõírt. A megválasztásukról hozott országgyûlési határozat ezért törvénybe ütközik, a megválasztásuk semmis.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint meg kell vizsgálni, hogy a határozati javaslat 1. pontja megfelel-e a valóságnak, és valóban meg lehet-e állapítani azt, amit a határozati javaslat tartalmaz, nevezetesen, hogy az átvilágító bírák olyan ítéletek meghozatalában vettek részt, amelyek semmisnek nyilvánulnak, ezért a megválasztásuk törvénybe ütközik.
A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ahhoz, hogy ebben a kérdésben világos, egyértelmû álláspontot lehessen kialakítani, ismerni kell, mit mond az átvilágításról szóló törvény 6. §-ának (1) bekezdése. Ez a törvényhely a következõket tartalmazza:
A bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhetõ, aki nem végzett az 1. §-ban meghatározott tevékenységet, és nem vett részt olyan ítélet hozatalában, amelyet az 1956-os népfelkeléssel összefüggõ elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, az 1945 és '63 közötti törvénysértõ elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény és az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrendelleni bûncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmissé nyilvánítottak.
Tehát a törvény nem azt tartalmazza, hogy a bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhetõ, aki nem végzett az 1. §-ban meghatározott tevékenységet és nem vett részt olyan ítélet hozatalában, amelyet az 1989. évi XXXVI. törvény, az 1990. évi XXVI. törvény és az 1992. évi XI. törvény semmissé nyilvánított, hanem azt a kifejezést használja, hogy a szóban forgó törvények alapján semmissé nyilvánítottak.
Én ezek után nem tudok mit kezdeni Szigethy képviselõtársam második felszólalásával. Azért mondom, hogy második felszólalásával, mert érdekességként a számára, az õ figyelmébe ajánlhatom, hogy a mai két db kétperces felszólalásából az elsõ kétpercesnek az elsõ percében õ maga is helyesen utalt a törvényre, úgy látszik, a jogérzéke mégiscsak azt tartja helyesnek, ami a törvényben van, mert ott arra hivatkozott, ezt a jegyzõkönyvbõl utána olvashatja, hogy ilyen ítéletet hoztak, és semmissé nyilvánítottak. Igaz, hogy a második percben már megelégedett azzal, hogy ilyen ítéletet hoztak, de azért Szigethy képviselõtársunk felszólalásának elsõ megállapítása is a törvénnyel szinkronban volt, és ehhez képest az a megállapítása, hogy õ nem is tudna elfogadni egy olyan törvényt, amely rossz, és adott esetben lehetõvé tenné egy bíró számára, hogy ennek az átvilágító bizottságnak tagja legyen, de mégis olyan ítéletet hozott volna, amely az õ erkölcsi ítéletébe, és hadd tegyem hozzá rögtön, valamennyiünk erkölcsi értékítéletébe is ütközik.
Én úgy gondolom, hogy ez egyetlenegy módon korrigálható: a rossz törvényt kell módosítani. De az, hogy a rossz törvénynek tulajdonítson egy olyan tartalmat, amely az õ erkölcsi követelményrendszerének megfelel, és ennek az erkölcsi követelményrendszernek az alapján két, egyébként mindenki által elismerten becsületes, tisztességes, minden szempontból megbecsülésre joggal igényt tartható bírát ilyen helyzetbe hozzanak, az álláspontom szerint megengedhetetlen.
(13.30)
Mindenekelõtt azért megengedhetetlen, mert abból indulok ki, hogy a törvényalkotó különbséget tud tenni a között a fogalmazás között, hogy "semmissé nyilvánított" - már mint a törvény, bármelyik törvény a három felsorolt semmisségi törvény közül - , vagy pedig a között a fogalmazás között, hogy "semmissé nyilvánítottak". Tudniillik a "semmissé nyilvánítottak" egy további eljárást igényel. Hogy ez mennyire így van, és hogy mennyire nem egynémely jelenlegi ellenzéki képviselõnek a jogfelfogása, vissza lehet térni a jogalkotó szándékára. Amint az már korábban néhány alkalommal elhangzott, dr. Bárd Károly helyettes államtitkár és dr. Koczka Éva, tehát az Igazságügyi Minisztériumnak a nemzetbiztonsági bizottság elõtt megjelent bizottsága a törvényalkotó házában, a magyar Országgyûlésben a törvényhozók elõtt értelmezte a törvény szövegét és e szerint az értelmezés szerint, az erre adott szakvélemény szerint három semmisségi ítéletcsoportról van szó.
A három semmisségi ítéletcsoport közül az elsõ, az 1989. évi XXXVI. törvény, a harci cselekmények idején elkövetett emberölés, rablás, vagy személy elleni erõszak miatt kimondott ítéletekrõl szól és, amint azt a szakvéleményadók kifejtették, itt egy bizonyos mérlegelésen alapuló semmissé nyilvánításról van szó. Ez a semmisségi ügyek elsõ kategóriája. A második kategóriája pedig az állam belsõ és külsõ biztonsága elleni bûncselekményeket, a közellátás elleni bûncselekményeket, valamint az ezekkel kapcsolatos feljelentés elmulasztását pönalizálja, és ez volt semmissé nyilvánítható. Itt kifejtették, hogy a halmazati ítéletek jelentik a problémát, mert nem biztos, hogy az a bíró, aki adott esetben egy olyan halmazati ítéletet hozott, amely 10-12 jogi minõsítést is tartalmazott, utólag, évtizedekkel késõbb meg tudta volna mondani pontosan, hogy a halmazati ítéletben mi minden szerepelt.
A harmadik csoportnál még egy külön speciális feltétel is van a semmissé nyilvánítást illetõen, tudnillik erre csak akkor kerülhet sor, ha az ítélet alapja olyan magatartás, amely az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített emberi jogok gyakorlásával függ össze.
Ezek után kifejtették a szakértõk, hogy ez a három semmisségi ítéletcsoport önmagában nem elegendõ ahhoz, hogy az átvilágítóbírát kizárja a törvény szempontjából, hanem kell még egy további jogi aktus, egy semmissé nyilvánító határozat. Egyébként az én jogfelfogásom, igen tisztelt képviselõtársaim, tökéletesen egyezik ezzel a jogfelfogással, nem is tudom másként értelmezni az egész kérdést. Ha bárkinek gondja van a törvény értelmezésével kapcsolatban, akkor leghelyesebbnek tartanám, ha a Tudományos Akadémiától ki lehetne rendelni egy szakértõt az alkotmányügyi bizottság eljárásához, hogy értelmezze, a magyar nyelvben mit jelent az, ha egy törvény maga semmissé nyilvánít egy ítéletet, vagy mit jelent az, ha a törvény azt mondja, hogy semmissé kell nyilvánítani, másoknak kell semmissé nyilvánítani. Egyértelmû tehát, hogy itt egy további, egy azt meghaladó jogi aktusról van szó, mint amit az ítélet maga tartalmaz. Azt kell tehát vizsgálni, hogy adott esetben az átvilágító bíráknál az ezt meghaladó jogi aktus ténylegesen létezik vagy nem létezik.
Egyetlen egy olyan határozat bemutatásra nem került, amelyet 1994. április 6-áig hoztak volna. A dolog lényege ez. Itt felolvashatnám igen tisztelt képviselõtársaimnak, de nem teszem, mert nem akarom a türelmüket igénybe venni, de hivatkozom rá, hogy ez kerüljön be a parlamenti anyagba, hogy adva van egy olyan jegyzõkönyv, amely tökéletesen feltárja, hogy senki nem tudta a törvényalkotók közül, hogy miként kell a törvényt értelmezni. Ezért volt szükség Bárd Károly és Koczka Éva beidézésére az Országgyûlésbe a nemzetbiztonsági bizottság elé, õk adták ezt a véleményt és ezek után írták alá a nyilatkozatot. De hangsúlyozom, ha ezek nem lennének, akkor is ott van maga az átvilágosításról szóló törvény, ami ugyanazt tartalmazza, mint a szakvélemény, valamennyiünkre kötelezõ, hiszen érvényes törvény.
Ha ez nem felel meg bármelyikünk erkölcsi követelményrendszerének, akkor ezt a törvényt kell megváltoztatni, a megváltoztatott törvény alapján azután lehet azt mondani, hogy a megválasztott alkotmánybírák most már az új törvényi feltételeknek nem felelnek meg, de ennek a törvénynek az alapján nem lehet azt mondani, hogy miután ez a törvény nem felel meg az én erkölcsi értékrendemnek, ezért tessék az én erkölcsi rendem szerint gondolkodni, tisztelt Országgyûlés, és eszerint cselekedni. Mi nem tudunk Szigethy István képviselõtársam erkölcsi értékrendje szerint gondolkodni, minket köt a törvény, igen tisztelt Szigethy képviselõtársam, és nagyon örülnék, ha õt is kötné a törvény, és a törvény alapján tenne elõterjesztéseket.
Itt kell külön kitérnem arra, hogy ha egyszer a törvény élõ és létezik, márpedig az, ebben az esetben nem igaz, kifejezetten valótlan az Országgyûlés határozati javaslatának az az idézett bekezdése, amely az 1. pontban nyert rögzítést a rendelkezõ részben, tehát hogy semmissé nyilvánított ítéletek hozatalában vettek részt. Ugyanis õk nem vettek részt semmissé nyilvánított ítéletek hozatalában, hanem olyan ítéletek hozatalában vettek részt, amelyek Szigethy képviselõtársunk szerint semmisnek nyilvánulnak, csakhogy nincs meg errõl a semmisségi határozat, tehát a törvény elõfeltétele nem forog fenn. Ennek következtében kifejezetten iratellenes az országgyûlési határozati javaslat 1. pontjának elõírása, hiszen szembenáll az iratok tartalmával, szembenáll az átvilágosításról szóló törvény 6. §-ának (1) bekezdésével és ugyanígy kifejezetten nemcsak egyszerûen megalapozatlan, hanem azon belül iratellenes az indoklási résznek az azzal kapcsolatos megállapítása, hogy olyan ítéletek meghozatalában mûködtek volna közre Botos Gábor és Eigner József, amit ez a határozati javaslat indoklása szám szerint is megállapít.
(13.40)
Tudniillik hiába mondja azt ez az elõterjesztés, hogy Botos Gábor három, Eigner József pedig tizenöt ilyen ítélet hozatalában vett részt, mert ehhez '94. április 6-a elõtti három ilyen megsemmisítõ határozat kellett volna Botos bíró úr esetében, tizenöt ilyen határozat kellett volna Eigner bíró úr esetében. Ha ezek a határozatok nem állnak rendelkezésre, akkor igazán nem tudom, hogy mirõl beszélünk! Mert ezek iratellenes megállapítások; ennek következtében azok az irányadó tényállásból mellõzendõk, éppúgy, mint ahogy ennek következtében mellõzendõ az 1. pont az országgyûlési határozati javaslatból; hiszen az nem létezõ tényálláson, pontosabban iratellenes tényálláson alapul.
Ebbõl fakadóan az országgyûlési határozati javaslat 2. pontja is ilyen sorsra kell hogy jusson. Tudniillik azzal kezdõdik az elõterjesztés 2. pontja, hogy: "ezért megállapítja..." Tehát az 1. pontban írt tényállást helyesnek fogadja el, az iratellenes tényállást, ezért megállapítja, hogy a határozatnak az átvilágító bírákra vonatkozó része semmis. A semmisségre igaz, hogy bárki, határidõ nélkül hivatkozhat a polgári törvénykönyv, ha jól emlékszem, 234. §-a értelmében, de úgy gondolom, ez abban az esetben foghatna helyt, hogyha itt, ebben az esetben azok a további semmisségi határozatok rendelkezésre állnának, amelyeknek - ismétlem - '94. április 6-a elõtti dátummal kellene rendelkezniük; mert a bírák a nyilatkozatot április 6-án tették meg.
Ami most már a határozat 3. pontját illeti, nevezetesen, hogy az érvénytelen megválasztás alapján létrejött jogviszonyukat azonnali hatállyal felszámolja; ugye, ennek csak a következõ jogszabályi hiányosságai vannak. Tehát egyrészt, az elõbbi indokaimból kitûnõen, az átvilágító bírák megválasztása nem volt érvénytelen, hanem az érvényes megválasztás volt. Másrészt pedig, olyan jogi fogalmakat, hogy azonnali hatállyal felszámolja az õ jogviszonyukat, és a munkavégzés alól azonnali hatállyal felmenti... - hát én úgy gondolom, ezek nem létezõ jogi fogalmak. És ráadásul abban a hiányosságban is szenvednek, hogy nem kinevezés, hanem megválasztás hozta létre a bizottság tagjainak jogviszonyát, ezért annak megszüntetése legfeljebb felmentéssel történhetne. Felmenteni viszont ebben az esetben csak alkalmatlanság címén lehetne. De kérdeznénk akkor, hogy melyik hatóság volna jogosult ennek az eljárásnak a lefolytatására.
Nem akarok belemenni a Varga képviselõtársunk által részletesen kifejtett immunitással kapcsolatos jogi okfejtésekbe, de kétségtelen az, ha valaki azt állítja, hogy ez munkajogi jogviszony, akkor nem ártana, ha megmondaná, hogy miért munkajogi jogviszony. Hiszen ez egy egyedi, közjogi aktussal létrehozott olyan helyzet, ahol nincs munkáltató, a munkáltatói jog gyakorlója nem állapítható meg; ezért fogalmilag kizárt, hogy bárki is minõsítést készíthessen róluk. Tehát nem lehet megállapítani sem azt, hogy alkalmatlanok, de azt sem lehet megállapítani, hogy alkalmasak. Õket meghatározott idõre választották meg ezzel az egyedi, közjogi aktussal. És ha az egyedi, közjogi aktus alapját képezõ törvénynek lenne olyan hiányossága, ami miatt az õ megválasztásuk az egyedi, közjogi aktussal most már az Országgyûlés rosszallásába ütközne, ebben az esetben semmi akadálya sincs annak, ha megváltoztatják a törvényt. Annak alapján lehet egy újabb határozatot hozni; de ehhez az alapvetõ követelmény az átvilágításról szóló törvény megváltoztatása.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Nem akarom én tovább hosszasan igénybe venni a türelmüket. De láthatják, a beterjesztett országgyûlési határozati javaslat a tényállási részében nemcsak hogy megalapozatlan, hanem azon belül a megalapozatlanság elképzelhetõ legnagyobb hiányosságában szenved: hogy iratellenes. Ezen túlmenõen jogilag több vonatkozásban is téves, és szemben áll a hatályos joggal.
A politikai részét illetõen pedig, én úgy gondolom, talán nem is kell nekem részleteznem, hogy milyen káros egy olyan eljárás, ahol egy jó éve meghozott törvény alapján elkezd munkálkodni egy testület, egy köztiszteletben álló testület. Itt egy pillanatra meg kell állni; mert amikor megindították ezt az eljárást a bírákkal szemben, akkor mindenki abból indult ki, hogy itt nem lehet mit tenni, mert ezek végtelenül tisztességes, végtelenül becsületes, olyan bírák, hogy valamennyien sajnáljuk, a szívünk vérzik, hogy ezt az eljárást meg kellett indítani; de nem lehet mit tenni, ha egyszer ezt mondja a törvény.
Csakhogy, ha egyszer a törvény nem ezt mondja, hanem kiderült, aki ezt mondja, az értelmezte rosszul a törvényt - márpedig részletesen kifejtettem, hogy miért értelmezte rosszul a törvényt -, akkor egyértelmû, hogy az az eljárás, amit ezek ellen a bírák ellen folytattak, az egy politikai hajsza. És ez a politikai hajsza - tényszerûen kimutatható - akkor indult ellenük, amikor õk a rájuk kötelezõ, a rájuk irányadó törvény rendelkezései szerint jártak el, és ott álltak, hogy fülön csípjenek végre egy ügynököt. Hát elnézést, ezek után az egész eljárást, az egész hajszát nem tudja másnak minõsíteni a Független Kisgazdapárt, mint egy olyan, politikailag elfogadhatatlan magatartásnak, ahol az ügynök ellen fellépõ ügynökbírák ellen folyik az eljárás, és nem az ügynökök ellen.
Ez pedig tökéletesen szemben áll a törvény szellemével, ezért a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja azt a leghatározottabban nemcsak elutasítja, hanem visszautasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)