MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az energiaszektor privatizációja kapcsán olyan érvelés, illetve nem igazán érvelés, hanem olyan félelmek fogalmazódnak meg, amelyek igazából, konkrétan nincsenek kifejtve, és tulajdonképpen arra jók, hogy egyfajta, privatizációval kapcsolatos ellenérzést tápláljanak a lakosság széles körében. Ez a módosító indítvány is errõl szól. Az ellenzék folyamatosan bírálja a kormányt azért, hogy érdemben nem privatizál, ugyanakkor ez a módosító indítvány azt jelenti, hogy e szektorban nem lenne privatizálható vagyon, tudniillik az áramszolgáltató vállalatok 50 százaléka az MVM Rt. keretében van, ha a másik 50 százalék plusz 1 - illetve itt most az eggyen lehet vitatkozni -, az állam kizárólagos tulajdonában marad, ez azt jelenti, hogy ebbõl a szektorból ne privatizáljunk semmit. Csak azért mondom, hogy a képviselõtársaim pontosan értsék, mirõl szól ez a módosító indítvány.
Szalay Gábor képviselõtársunk körbeírta és pontosan megfogalmazta azt, hogy mi az, ami miatt elkerülhetetlen e szektor privatizációja is. Én még egy dolgot tennék hozzá, és azt hiszem, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalnak érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ne keverje össze a privatizációt és az energiahordozóknak az árát. Nem árkérdés ez, hiszen ha állami tulajdonban marad e szektor, akkor is épp olyan szükséges, hogy az energiahordozók annyiba kerüljenek, amennyiért a piacon meg lehet venni, és amennyi mûködési költség ezekre rárakódik, függetlenül attól, hogy ez állami tulajdonban van, vagy privatizálásra kerül.
Megengedhetõnek tartják képviselõtársaim azt, hogy az állami vagyon folyamatosan vagyonvesztéssel mûködjék e szektorban, hogy folyamatosan lepusztuljon? Mert ha a szakmai részére térünk rá, akkor nyilvánvalóan nem igaz az, hogy a szolgáltató szektorban nincs szükség plusztõkére. Nemcsak az erõmûvekben, a szolgáltató szektorban is szükség van plusztõkére. És szerencsés országok azok, amelyek e szektor privatizációjánál a magántulajdonba adást jelentõs részben, ha úgy tetszik, belföldi tõkén keresztül meg tudták valósítani - lásd Nagy-Britanniát. De Magyarországon nincs ennyi szabad tõke, hiszen ha lenne, járható út lenne ez a forma is. Itt olyan addicionális tõkére van szükség, amelynek nagyságrendjét talán jól érzékelteti az a Népszavában megjelent - még nem kész, de azért valahogy kiszivárogtatott Állami Számvevõszék-beli jelentésben található - szám, amely a következõ 15-20 évben 2000 milliárd forintra, 20 milliárd dollár fölötti összegre teszi az e szektorban invesztálni szükséges pénzt.
(17.50)
Éppen ezért tehát igen veszélyesnek és hosszú távon félrevezetõnek tartom azt, amikor a privatizáció kapcsán - úgynevezett lakossági érdeksérelem kifejezést használva -, el akarjuk lehetetleníteni az energiaár-emelést - ha úgy tetszik -, politikai oldalról.
Most arról külön nem szólok, hogy a megfelelõ törvények, a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvény, de közvetetten a gáztörvény is kimondja, hogy 1997-ig ebben a szektorban is el kell érnünk a piaci árakat.
Az egy másik kérdés, nem jelentéktelen és nem lényegtelen, hanem nagyon fontos kérdés, hogy milyen kompenzációs mechanizmusokat kell közben mûködtetni.
Végül egy harmadik érv, amely úgy fogalmaz, hogy kiszolgáltatják az országot. S ez a nemzeti vagyon kiárusítását jelenti. Nem hiszem, hogy olyan jellegzetességekkel bírna ez a szektor, amelyrõl a privatizáció kapcsán ilyen sommás véleményt alkothatunk. Meggyõzõdésem szerint ugyanis ennek éppen az ellenkezõje igaz: e szektor privatizációja kapcsán olyan nagyságrendû külföldi tõke várható, amely az e szektorba belépõ külföldi tulajdonosokat is arra ösztönzi, hogy õk maguk is tegyenek azért, hogy az európai energiarendszerekkel szoros és szerves kapcsolatunk legyen, hogy e tekintetben is valóban integráns részei legyünk Európának.
Ezért tehát nem javasolom a tárgyalt módosító indítvány elfogadását, mert az lehetetlenné tenné a szolgáltató szektor privatizálását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)