DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A KDNP képviselõi által elõterjesztett indítvány nagyon sok okból támogatást érdemel, hiszen ma Magyarország olyan lépés elõtt áll, amelyet Európában ilyen módon még egyetlenegy ország sem lépett meg.
Nem tudok Európában olyan országot, ahol az energiaszektornak a privatizációja ilyen módon végbe ment volna. Tehát ismét Magyarország lesz az a kísérleti nyuszi, amelyen a viviszekciót fogják gyakorolni kontár vagy tanult orvosaink.
Ez az elsõ ok, amiért - úgy gondolom -, meg kellene tartani valóban állami többségben az energiaszolgáltató és -elosztó vállalatokat.
A másik ok, amiért felvetem ezt a kérdést, kimondottan az energiaelosztó vállalatok problematikáját érinti. Azt még csak el tudom képzelni - tisztelt Ház -, hogy egy konstans szállítási költséggel bármely áramszolgáltató bármely erõmûtõl vehessen áramot és ezáltal egy egységes áramdíj fenntartása megoldható legyen Magyarországon. De konstans költséget nem lehet elképzelni gázszolgáltató vállalatok esetében, amikor több betáplálás és számtalan vételezési hely között a gázt szivattyúkkal, igen tetemes költséggel kell továbbítani.
Így tehát elõ fog állni az a helyzet, ha egységes gázárat akarunk az országban, márpedig egy ilyen kis országban valószínûleg erre szükség van, akkor vagy dotálni kell az államnak azokat a gázszolgáltató vállalatokat, amelyek az átlagnyereséget - az elõbb említett okokból - nem érik el, vagy pedig úgynevezett árkiegyenlítést kell végrehajtani, ami nem állami többségû vállalatok esetén jogilag is rendkívül kétséges.
Ha pedig ezt nem csináljuk meg, akkor vegyük tudomásul, hogy ahány gázszolgáltató vállalat, annyiféle gázár lesz Magyarországon. Hiszen az ár itt alapvetõen önköltség típusú ár lesz, amelyhez bizonyos nyereséget fognak csatolni.
Ez azt fogja magával hozni, hogy azokon a helyeken, ahol a legnagyobb a fogyasztási sûrûség, lesz a legolcsóbb a gáz, és azokon a helyeken, ahol a fogyasztási sûrûség valamivel kisebb az átlagosnál, az átlagosnál magasabb árat kell a gázszolgáltatónak érvényesítenie.
Hol lesz tehát magasabb a gázszolgáltatásnak a költsége és ezáltal az ára is? Az úgynevezett kevésbé fejlett területeinken és ezeken a területeken az elmaradás mértéke tovább fog nõni.
Hölgyeim és Uraim! Itt egy át nem gondolt, eléggé ki nem érlelt koncepcióról van szó, amelynek a visszásságait egy parlamenti hozzászólásban nagyon nehéz elmondani.
Végezetül a harmadik szempontot szeretném megemlíteni. Itt jelentõs nagyságú tõkeinjekcióra van szüksége a magyar energiaiparnak. Kérem tisztelettel, nemcsak úgy lehet elképzelni tõkeinjekciót, hogy eladjuk a meglevõ berendezéseinket, értékeinket, hanem úgy is el lehet képzelni tõkeinjekciót, hogy lehetõséget adunk másoknak: építsenek Magyarországon erõmûveket, hozzanak létre esetleg elosztóhálózatot, vagy az elosztóhálózatba betáplálva adják el, értékesítsék az erõmûvekben termelt áramot.
Hölgyeim és Uraim! Miért érdekes ez a téma? Azért, mert ahogy Magyarország az Európai Unióhoz fog csatlakozni, addigra Európában várhatóan egységes energiaár-rendszernek kell kialakulnia Portugáliától Svédországig. Ha egységes energiaár-rendszer van, akkor itt meg lehet oldani európai szinteken az árkiegyenlítéseket, a dotációkat, és akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy Magyarországon az erõmûvek és az elosztóhálózat akár száz százalékig - hangsúlyozom, száz százalékig - magántulajdonba kerüljön, függetlenül attól, hogy ez belföldi vagy külföldi magáncég, mert ebben nem szabad különbséget tenni.
De amíg ez nincs meg, s még egyszer mondom, ez nem egy beláthatatlanul hosszú idõ, tehát amíg ez nincs meg, a magyar gazdaság védelme érdekében, valamint a magyar iparpolitika és a magyar gazdaságpolitika érvényesítésének érdekében tartózkodni kell attól, hogy elveszítsük befolyásunkat, döntõ befolyásunkat az energiaszektor felett.
Éppen ezért támogatom a két képviselõtársam elõterjesztését ebben az ügyben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF padsoraiban.)