KÓNYA LAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Juhászné Lévai Katalinnal adtuk be a módosító indítványunkat, amelynek a részletes vitája zajlik többek között, és ehhez szeretnék egy-két indokot elmondani.
Az Országgyûlés ez év május 2-án fogadta el a privatizációs törvényt. Akkor a törvényjavaslat mellékletéhez - szintén dr. Juhászné Lévai Katalin képviselõtársammal közösen - módosító indítványt nyújtottunk be, annak érdekében, hogy az országos közüzemi szolgáltatást ellátó, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentõségû energiaszektor - mint jelentõs nemzeti vagyon - maradjon többségi állami tulajdonban 50 százalék plusz egy szavazat mértékben. Indítványunk elfogadásához a 42 százalékos támogatás akkor nem bizonyult elégségesnek. Érveim között szerepelt többek között: az állam mint az ellátás biztonságáért felelõs, valamint szabályozó és törvényalkotó funkciót ellátó, nem vonulhat ki ebbõl az iparágból, az áramszolgáltatás területérõl, mivel jelen esetben itt örökös piacról van szó, hiszen a villamosenergia-törvény nem a koncessziós elvet fogadta el, hanem az úgynevezett határozatlan idõre szóló engedélydokumentáció szerinti szabályozást.
Az árak megfelelõen és fokozatosan életbe léptetett rendszere az állam mint tulajdonos számára is jelentõs, hosszabb távon folyamatos bevételt eredményez, és ugyanolyan tõkehozadékra tarthat igényt, mint a külföldi magántõkés vagy magánbefektetõ társaság.
(18.20)
Ez - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - mintegy 5-7 százalék. Errõl az állam nem mondhat le, ez a haszon hazánkat kell hogy gazdagítsa. Az Áramszolgáltatói Részvénytársaság nem egyszerûen hat cég, hanem az egész országot áthálózó, 3158 települést érintõ rendszer. Külföldi befektetõknek történõ százszázalékos eladás esetén veszélybe kerül az iparágat ma még kiszolgáló több magyar ipari beszállító s ezzel több ezer munkahely. Még nincs megfelelõen szabályozott jogi környezet, kiérlelt, a nemzeti érdekeket figyelembe vevõ privatizációs stratégia. Megítélésünk szerint ezek az érvek most is helytállóak.
Az energiaipar, az áramszolgáltatás területén az állami tulajdoni többség megõrzésére irányuló akkori módosító indítványunk indokoltságát igazolja a most benyújtott törvényjavaslat, hiszen ebben már rögzíti az állami részesedés legalacsonyabb mértékét, azaz az állam tulajdonosi szerepét. A gond ezzel csak az, hogy a törvényjavaslatban szereplõ egy darab szavazatelsõbbséget biztosító részvény tartalma nem ismeretes. A gazdasági társaságokról szóló törvényben ilyen részvény nevesítve nincs, csupán utalás a törvény 242. § (3) bekezdése szerint arra, hogy a törvényben nevesítetteken kívül a társaság alapdokumentuma másfajta részvény kibocsátását is lehetõvé teszi.
A törvénymódosító javaslatban nincs utalás arra, hogy a szavazatelsõbbséget biztosító részvényhez milyen többletjogosítvány kapcsolódik, mi a garancia arra, hogy ez meg is marad, az állami akaratnak és a társadalmi elvárásnak megfelelõ tartalommal jelenik meg a társasági szerzõdésben, amely egyébként bármikor módosítható a többségi tulajdonos akaratától függõen. Ilyen bizonytalan, jogilag tisztázatlan háttérrel aggályos az állam tulajdonosi szerepének a benyújtott törvényjavaslat szerinti érvényesítése, és az is lehetséges, hogy a külföldi befektetõknek felkínált vagyon értéken alul kerül eladásra. Hasonlóan a vagyon leértékeléséhez vezethet az elõkészítetlen magánosítás, az eladás pedig maga után vonja az energiahordozók árainak drasztikus emelését.
Az energiaipar elsietett, azonnali bevételre épülõ privatizációja a költségvetés rövid távú érdekeinek eleget tehet, azonban ellentétes a hosszú távú nemzetgazdasági érdekekkel. Az áramszolgáltatás európai színvonalú szolgáltatást jelent hazánkban, nem igényel sürgõs tõkebevonást, fejlesztést, hiszen 1994-ben csak fejlesztésre - a saját és idegen forrás bevonásával - 41 milliárd forintot fordítottak, fenntartásra pedig közel 11 milliárdot. A termelõi, erõmûvi oldal ugyan korszerûsítésre szorul, ennek egyik lehetséges megoldása - a legkisebb költség elvét betartva - a tõkeemeléses privatizáció.
Tisztelt Képviselõtársaim! Módosító indítványunkkal - amely a tartós állami tulajdon legalacsonyabb mértékét 50 százalék plusz 1 szavazatban javasolja megállapítani a közüzemek esetében -, nem szûk körû lobbyérdekeket képviselünk, nem az állam régi rossz tulajdonosi szerepének megõrzése, hanem a nemzeti vagyon megtartása a célunk, hiszen a világon egyedül csak Argentínában uralják külföldi tulajdonosok az energiaszektort. Ezért ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy az állam nem vonulhat ki a közüzemek, különösen a villamos energia, az áramszolgáltatás területérõl, és ezzel együtt egy olyan privatizációs koncepció mentén kell a magánosítást megkezdeni, amely fogyasztói érdeksérelemmel nem jár, nem sérti az ország gazdasági szuverenitását, polgári és védelmi rendszerének biztonságát. Ezt kívánja módosító indítványunk biztosítani, ehhez kérjük képviselõtársaink támogatását.
Végezetül arra kérjük a kormány képviselõjét ez ügyben - most csak az államtitkár úrhoz tudok fordulni -, hogy a döntésnél mérlegeljék a Magyar Tudományos Akadémia energetikai bizottságának, a Magyar Energiafogyasztók Szövetségének, a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek az állásfoglalását, javaslatait, a hazai szakemberek véleményét és az Állami Számvevõszék felmérését és megállapítását az energiaszektor privatizációjával kapcsolatban, amelyek mind alátámasztják módosító indítványunk megalapozottságát.
Szeretnénk hangsúlyozni azt is, nem privatizációellenesek vagyunk, nem megakadályozni akarjuk adott esetben az ésszerû és célszerû privatizációt, de nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy azonnal eladjuk azt a vagyonrészt, azt a nemzeti vagyont, amelyet, ha jól mûködtetjük, nem a külföldi tõke hasznát gyarapítja, hanem ezét az országét, folyamatos költségvetési bevételt biztosít, profitot termel, önfenntartóvá válhat maga az energiaszektor, különösen az áramszolgáltatói része. Tévedés azt hinni, hogy mi meg akarjuk ezt akadályozni. Mi csak a gyors eladást kívánjuk megakadályozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)