GAÁL GYULA, a költségvetési bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési bizottság megbízásából szeretném röviden összefoglalni azt a vitát, amely a bizottságban folyt a tb-alapok költségvetésével kapcsolatban a módosító indítványokról. A bizottság a vitában elsõsorban azoknak az indítványoknak szentelt nagy figyelmet, amelyek a költségvetés tényleges kiadási és bevételi elõirányzatait taglalták, és természetszerûleg feladatából adódóan kevésbé mélyen foglalkozott azokkal az indítványokkal, amelyek bizonyos egészségügyi, szakmai problémákat boncolgattak, ahhoz kapcsolódó szerzõdéskötési jogi technikákat indítványoztak.
A bizottságban tulajdonképpen nem két fél, hanem három fél vitatkozott egymással. Nem az ellenzéki és a kormánypárti képviselõk, hanem rajtuk kívül a két biztosítási önkormányzat képviselete vett részt aktívan a vitában.
Elsõ kérdéskörben szeretném kiemelni, hogy legfontosabb témája a bizottsági ülésnek az a módosító indítványcsomag volt, amely a társadalombiztosítási alapok nullszaldós költségvetését volt hivatva biztosítani.
A bizottság megállapította, hogy a stabilizációs törvény elfogadásából, illetve a pótköltségvetési törvénybõl számos következmény adódik a társadalombiztosítási alapok költségvetésére nézve is, és ennek kapcsán tárgyalta azt a módosító indítványcsomagot, amely ezeket a hatásokat kezelte, próbálta megjeleníteni a tb költségvetésében, illetve azt a követelményt fogalmazta meg, hogy a tb-kasszák költségvetése nullszaldós legyen, tehát hiánnyal ne számoljanak az idei évben.
Részben amiatt volt erre szükség, mert az általam elõbb említett törvények olyan költségvetési bevételektõl, több milliárd forintot jelentõ költségvetési bevételektõl fosztották meg a tb-kasszát, amire nagy szüksége lenne. Részint arról van szó, hogy egy másik országgyûlési határozati javaslatban a nyugdíjakra az elõzõleg tervezettnél, benyújtottnál 1 százalékponttal magasabb emelésre tesz javaslatot a kormány, és ezt támogatták a bizottságban az ellenzéki és a koalíciós frakciók is. Ennek megint csak költségvetési többlet kihatása lesz a tb-alapokban. Tehát itt egy 7-8 milliárd forintos tételt kell ellensúlyozni a társadalombiztosítási kasszákban a finanszírozási forrás biztosítására.
Természetesen önkéntelenül adódik az a lehetõség, hogy a járulékbevételek növekedésébõl próbáljunk meg ezzel szemben forrást támasztani. Itt tulajdonképpen valóban három részre szakadt a bizottsági vita, három fél vitázott egymással. Az ellenzéki pártok képviselték azt a véleményt, hogy a járulékbevételek jelenlegi szintje is túl feszített és valószínûleg nem lesz tartható, a társadalombiztosítási kasszák képviselték azt a véleményt, hogy nagyobb járulékbevételekre is lehetõséget látnak, mint amennyi megjelenik a törvényjavaslatban és a módosító indítványban, és a kormánypárti képviselõk támogatták azt a módosító javaslatot, amely a kettõ közötti, ha úgy tetszik, kompromisszumos összeget fogadott el. A bizottság többsége tehát nem tette magáévá azt az álláspontot, amelyik a járulékbevételek elõre nem biztosan kalkulálható többletébõl fedezné a kiadások minden bizonnyal bekövetkezõ többleteit.
Ezek természetesen még nem elégségesek, az a csekély járulékbevétel- növekedés, amit a módosító indítványok elõirányoztak, nem elégséges a nullszaldós költségvetés megvalósítására.
Ezért a bizottság a következõ témákban támogatott módosító indítványokat. Támogatta, hogy mindkét társadalombiztosítási kasszánál a mûködési költségvetés csökkenjen. Támogatta azt, hogy a befektetések hozama tartalékot vonják be a mûködés finanszírozásába, és emellett ugyanezen a tételen, ami szintén befektetés jellegû bevétele a kasszáknak, a lakásalap-fedezeti kötvény megtérülésébõl származó bevétel is mûködési költségeket fedezzen.
Ez a két utóbbi kérdés ismét éles vitákat váltott ki a bizottságban két területen. Az egyik kérdéskör az volt, hogy vitatták a biztosítási kasszák képviselõi, hogy ez a pénz rendelkezésre állna, hiszen a kimutatott forrása ezeknek az alapoknak, tehát a befektetések hozama tartalékrovatnak, '94. december 31-ei állapotot tükröz, és azóta már bizonyos befektetéseket végrehajtottak, használták ezt a pénzt, tehát állításuk szerint nem áll rendelkezésre, ezért most júniusban költségvetésben errõl rendelkezni nem lehet.
A másik vitakérdés ez ügyben az volt, hogy célszerû-e egyáltalán, ha meg is van ez az összeg, ezt a mûködésbe beforgatni, hiszen sokkal szerencsésebb lenne, hogyha a befektetések hozama valóban a hosszú távú mûködés stabilitását szolgálná, újabb befektetések finanszírozására adna módot, és ezzel egy hosszú távú egyensúlyi helyzet elérését szolgálná.
Az elsõ kérdés kapcsán a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy noha el tudja fogadni azt az érvelést, hogy júniusban nem rendelkezhetünk az év elsõ felében már elköltött pénzekrõl úgy, mint hogyha azok a pénzek rendelkezésre állnának, de szeretne kapni egy olyan elszámolást, ami pontosan bemutatná azt, hogy mire fordították a biztosítási alapok ezeket az összegeket, valóban jogszabályszerûen olyan célokra és úgy használták-e fel, amire lehetõség volt, és ezek után szerette volna látni a bizottság, hogy a továbbiakban mekkora összeg áll rendelkezésre ezen a címen.
(19.10)
Ugyanakkor emlékeztettek a bizottságban arra is, hogy a tavaly decemberben elfogadott állami költségvetésrõl szóló törvénynek van egy olyan rendelkezése, amely elõírja, hogy az állami forgóalaphoz kapcsolt megelõlegezési számlák hiteljellegû igénybevétele esetén az alapok kötelesek felszámolni befektetéseiket - az 1994. december 31. elõttieket kivéve -, tehát az ez évieket igen, és a hitel visszafizetéséig új befektetéseket nem eszközölhetnek.
Ha ezt a rendelkezést is figyelembe vesszük - amely valóban tavaly megszületett -, akkor ennek alapján valójában milyen forrás áll rendelkezésre a befektetések hozama tartalékon? Mivel ilyen elszámolást megnyugtató módon egyelõre a bizottság nem kapott, ezért elfogadta, hogy ezt az összeget vonjuk be a folyó kiadások finanszírozásába.
Utolsó olyan tétel, amely nagyobb vitát váltott ki a bizottságban, a két alap közötti átcsoportosításra vonatkozó elõírás. Eszerint az Egészségbiztosítási Alapból 1 milliárd 52 millió forintot a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell egyszeri alkalommal átcsoportosítani azért, hogy külön-külön mind a két alap egyensúlya biztosítható legyen.
Ezek voltak tehát azok az intézkedések, amelyeket a vita után a bizottság többsége támogatott.
Ebbõl a csomagból egy olyan kérdés maradt, amely bizonyos értelemben nyitottá teszi a költségvetési bizottság állásfoglalását is, amely még további döntést - bizottsági döntést is - igényel. Nevezetesen az, hogy egyetlenegy kérdésben nem támogatta a módosító javaslatcsomagot, abban, hogy az informatikai fejlesztésekre 200 millió forintos kiadási elõirányzat csökkenést tervezett.
Ebben a bizottság fenntartásának adott hangot és arra az álláspontra helyezkedett a bizottság többsége, hogy az informatikai fejlesztés a társadalombiztosítási pénztárak esetében alapvetõ fontosságú, már abból a megfontolásból, hogy megfelelõen dokumentált és hiteles biztosítási rendszer épülhessen ki. Ez csak jelentõs informatikai célú fejlesztésekkel valósítható meg. Ezért a bizottság más forrást javasol ennek a 200 millió forintos egyensúlyhiánynak a finanszírozására, illetve nem döntött abban a kérdésben, hogy ennyivel eltér-e a nullszaldótól vagy sem.
Ezek voltak tehát azok a fõbb motívumok, amelyeket a bizottság a vita során mérlegelt. S ezeket a megfontolásokat ajánlom a bizottság nevében az önök figyelmébe is.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)