DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság június 14-ei ülésén tárgyalta a módosító indítványokat, amelyeket képviselõtársaim a törvényjavaslathoz beterjesztettek.
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a törvénytervezet kapcsán valóban szakmai jellegû vita volt, és ezt bizonyos értelemben a statisztika is igazolja, hiszen a 80 módosító indítványból 43-at ellenzéki képviselõk adtak be, és az ellenzéki képviselõk által támogatott módosító indítványok aránya is eléri az egyharmadot, vagy valamelyest még meg is haladja azt.
(20.00)
Néhány mondatot hadd szóljak a bizottsági vitában támogatott javaslatokról, azokról, amelyeket az elõterjesztõ is támogatott, és néhány mondatot azokról is, amelyeket az elõterjesztõ ugyan nem támogatott, de a bizottság - éppen az ott lévõ szakemberek véleményét meghallgatva - mégis támogatásra érdemesnek tartott.
(Sasvári Szilárd helyét a jegyzõi székben dr. Kávássy Sándor foglalja
el.)
Az európai gyakorlatnak jobban megfelelõ 30 éves idõ támogatása szerepelt a bizottsági indítványokban is, illetve a bizottságok állásfoglalásaiban is. Bizottságunk egyetértett azzal, hogy az irattári anyagok 20 éves átadási ideje után az öt évvel történõ meghosszabbítás ne lehessen végtelen, tehát a miniszternek ne legyen ilyen joga, hogy bármilyen alkalommal és bármilyen idõre meghosszabbíthatja ezeket a mentességeket vagy a beszolgáltatási kötelezettséget, hanem csak egyszer tíz évre. Ugyancsak támogattuk a települési önkormányzat megszûnõ levéltárával kapcsolatos elõterjesztést és a védettségi idõ leszállításával kapcsolatos elõterjesztést, amely ezt 110 évrõl 90-re, illetve 80-ról 60-ra kívánja csökkenteni.
Az elõterjesztõ által nem támogatott, de a bizottság által támogatott hét módosító javaslatról is hadd szóljak néhány mondatot. Az egyik ilyen a már mûködõ nyilvános magánlevéltárakkal kapcsolatos, amelyeknél a bizottság nem látta értelmét, hogy ezt ismételten, újra be kelljen jegyezni, tehát támogattuk az ezzel kapcsolatos elõterjesztést.
Ugyancsak támogatta a bizottság a levéltári anyag külföldrevitelével kapcsolatos módosító indítványokat, ezek közül is azt, amelyik szigorúbban bírálja el a levéltári anyag külföldrevitelét, abból a filozófiai alapállásból kiindulva - szemben a törvénytervezet elvével -, hogy levéltári anyagot külföldre vinni általában nem szabad. Tehát ez legyen az alapállás, hogy nem szabad külföldre vinni, és csak különleges esetben engedélyezheti a felügyelõ miniszter a külföldrevitelét, szemben azzal a filozófiával, amely azt mondja, hogy miniszteri engedéllyel levéltári anyagot külföldre lehet vinni. Támogattuk ennek a módosító indítványnak azt az elemét is, amely a kiviteli tilalom megsértését bûncselekménynek tekinti.
A bizottság támogatta a levéltári szakkönyvtárak mûködésével kapcsolatos indítványt. Meg kell mondanom, levéltári kutatóként vagy olyan kutatóként, aki a levéltárakban meg szokott fordulni, egészen pontosan nem is értem, hogy miért csak az Országos Levéltár mûködtethet szakkönyvtárat. Tudomásom szerint, mivel elég sok vidéki levéltárban megfordultam, a vidéki levéltárak is mûködtetnek - joggal természetesen - szakkönyvtárat. Félek attól - és nemcsak én, hanem a bizottság is -, hogy amennyiben ez a kötelezettsége nem lesz meg az Országos Levéltáron kívüli más levéltáraknak, ezeket az egyébként jól mûködõ, jól felszerelt szakkönyvtárakat az elsõ adandó alkalommal el fogják idegeníteni a levéltárak.
Ha mondjuk én egy középkori oklevelet el akarok olvasni és nem minden latin kifejezést értek belõle, hanem mondjuk a Szamotát vagy a Bartalt, a középkori magyar latinság szótárát meg akarom nézni és ez nincs ott a levéltár könyvtárában, akkor otthonról kell vinnem. Aki ismeri ezeket a köteteket, tudja, hogy nem is egyszerû ezeket mondjuk táskába téve bevinni a levéltárba.
Végül ebbe a sorba tartozik az a javaslat, amely a szaklevéltárak bõvítésével kapcsolatos. Miután ezt én nyújtottam be, elnök asszony engedelmével, ha sor kerül rá, akkor megpróbálom megindokolni a magam elõterjesztését.
Végül, de nem utolsósorban támogatta a bizottság azt a Szabad professzor úr által beterjesztett, nagyon fontosnak érzett javaslatot, amely a maradandó értékû iratokra vonatkozóan elõvásárlási jogot biztosít a levéltáraknak, éppen a nemzeti értékek megõrzése érdekében. Úgy vélem, ezt a lehetõséget a levéltáraknak - nemcsak az országos levéltárnak, hanem a vidéki levéltáraknak is - meg kell adni.
Végül ezt a sort zárja az ingyenes szaktanácsadás kötelezettségével kapcsolatos bizottsági észrevétel, ami megint csak azt mutatja - és ezzel akarom zárni a bizottsági vélemény elõterjesztését -, hogy valóban egy szakmai jellegû vita volt, amelyben nem a pártállás döntötte el, hogy a bizottság milyen javaslatokat támogat és milyen javaslatokat nem támogat. Köszönöm szépen. (Taps.)