DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Amint itt említésre került, én igen nagyszámú módosítással, azt hiszem, 23-mal illettem ezt a törvényjavaslatot. Nem szeretnék velük kapcsolatban túl sokat beszélni. Az elõterjesztõ, illetve a bizottságok - megtisztelõ módon - sokat magukévá tettek. Általánosságban jelezni szeretném azt, hogy a törvényjavaslat végsõ kialakítása során nyilvánvalóan itt átfedések és egyebek folytán szükségessé válnak majd egyeztetések. Nekem semmi ellenvetésem nincs a tekintetben, hogyha a jelenlegi paragrafusszámozástól eltérõen, vagy tördelési szempontból az elfogadásra ítélt javaslataim a végsõ szöveg más pontjára kerülnek.
Most ebben a szakaszban, meg kell mondanom, itt is jelentkezik az a Házszabályunk okozta roppant nehézség, hogy összetartozó kérdésekrõl tördelten kell beszélni. Két ponthoz szeretnék hozzászólni.
Az egyik a 4. §, ahol csak azt szeretném megállapítani, hogy a négy bizottság közül három támogatta, az elõterjesztõ képviselõje nyilvánvalóan a bizottságok többségében egyetértett, de egy bizottság ülésén nem értett egyet.
(20.30)
Kérem, hidalják át ezt a belsõ nézetkülönbséget. Azon túl, amit indokolásul adtam, itt az anyag rendezésével kapcsolatban javasolt módosításom tekintetében semmit nem szeretnék megváltoztatni.
A következõ pontban - ez az ajánlás következõ pontja - 6. § (1) bekezdésénél egy kiegészítést javasoltam. Most is szóba került, Orosz István felszólalásában, egyértelmûen igenelve.
Itt elmondhatom, a bizottságok egy része - kisebb része - támogatta, nagyobb része nem támogatta. Az elõterjesztõ képviselõje pedig két bizottság ülésén egyetértett, két bizottság ülésén nem értett egyet.
Egy bizottsági említéssel kapcsolatban, azt hiszem, indokolt, hogy magyarázatot adjak. A bizottságban felmerült az, hogy erre a módosításra azért nincs szükség, mert hiszen az 5. § elmondja már, hogy köziratot, valamint közlevéltárban õrzött levéltári anyagot elidegeníteni, megsemmisíteni stb. stb. tilos.
Ezért érezték egyesek úgy, hogy felesleges az én bõvítésem, amely a levéltári anyagnak az ország területérõl való kivitelével kapcsolatban ilyen többletgondoskodásról beszél.
Szeretném felhívni a figyelmet, nem pleonazmus a levéltári anyag védelmérõl szóló elõbb idézett paragrafus ellenére az, amit beiktatni kívánok. Tudniillik, hogy az ország területérõl - s most jön a módosításom -, a végleges kinthagyás céljával kivinni egyáltalában nem, meghatározott idõre is csak miniszter írásbeli engedélyével szabad.
A félreértés ott van, hogy a végleges kinthagyás célja nem azonos az elidegenítéssel és nem azonos a megsemmisítéssel. Nagyon gyakori eseteket tudok arra vonatkozóan, hogy például családi megosztás esetén az egyik családtag az értékes levéltári anyagot, mint saját örökségét, ki akarja vinni, nem megsemmisítés, nem elidegenítés céljával, de mégis az országból a véglegesség szándékával kívánja kivinni.
Én tehát ezt a megfogalmazást azért használom - ha körülményesnek is tûnik -, hogy ezt a lehetõséget zárjuk el, mert nagyon értékes anyagoktól eshet el az ország.
Köszönöm szépen.
Ezekhez a paragrafusokhoz csak ennyit.
Ha szabad, elnök úrnak szíves figyelmét felhívni, gyorsabban haladnánk és nagyobb átlátást biztosítanánk, ha a törvény és Házszabály-szabta lehetõségek keretei között nagyobb egységenként haladnánk most, a részletes vitában.