KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen.
Elnök Úr! Sasvári Szilárd szóvá tette a nyilvános magánlevéltár definíciójával kapcsolatos fenntartásait. Ezzel kapcsolatban magunk is, munkabizottsági ülésen megfontolva, olyan kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be, amely igyekszik pontosabban fogalmazni.
"Nyilvános magánlevéltár természetes személy, valamint nem közfeladatot ellátó szerv tulajdonában vagy birtokában levõ maradandó értékû iratok tartós megõrzésére létesített olyan intézmény, amely megfelel a 30. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek."
Azért álltunk el az eredeti javaslattól, amelyet az eredeti módosító javaslat utolsó három sora tartalmaz, mert nyilvános magánlevéltárat de jure csak a jelen törvény hoz létre, bár de facto ezek a levéltárak, amelyekrõl szó van a vitában, lényegileg úgy mûködtek, mint nyilvános magánlevéltárak. Miután nem ismertük ezt a fajta fogalmat, ebbõl következõleg ez a fajta jogállás nekik nem volt kiosztható.
Ezért a nyilvános magánlevéltári státusz csak e törvény hatálybalépésétõl kezdve vonatkozik ezekre az intézményekre.
A késõbbiekben egyébként a fenntartásokat tovább is vitathatjuk.
Szabad György professzor úrnak és képviselõtársamnak szeretném mondani, a 4. §-ra vonatkozó eredeti javaslatával kapcsolatban olyan kapcsolódó módosító indítvány érkezett - megtartva ennek a javaslatnak az erényeit -, amely igyekszik egy picivel pontosabban fogalmazni. Õszintén remélem, képviselõ úr egyetértésével fog találkozni ez a módosítás. Ezt, ha látja, nyilvánvalóan maga is megítélheti.
Végül az a bizonyos 6. §, a levéltári anyagoknak a külföldre vitele. A beszélgetés során két szempont merült fel. Az egyik az, amely a levéltári anyagok kivitelét egyáltalában tiltaná, mint a nemzeti kincshez tartozó irategyüttes vagy érték kivitelét.
A másik pedig, amennyiben magánlevéltárakról van szó, esetleg azt a megfontolást vetette fel, hogy nem lenne szerencsés a tulajdonjogot korlátozni, és elõfordulhat olyan fajta eset is, amikor, mondjuk, valamilyen szerv, szervezet vagy hatóság, amelynek ilyen fajta irat tulajdonában van, mondjuk ajándékozási céllal egy iratot külföldre visz.
A dolog természetesen vitatható. A bizottsági vitában eredetileg a kulturális bizottság is a szigorúbb álláspontot támogatta. Én csak jelezni szerettem volna, hogy ez a másik megfontolás is bizonyos értelemben elõkerült és javaslat tárgyát képezte.
Köszönöm szépen.