SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megengedik, én a Házszabály keretei között szeretném folytatni ezt a vitát, és most jelentkezem szólásra, hiszen most érkeztünk el az ajánlás 11.-tõl 14.- ig szakaszához vagy pontjához - ez a helyes kifejezés. Éppen ezért, miután az elõzõ vitában a keretek nem voltak a Házszabálynak megfelelõen kihasználva, csak most tudom megtenni azokat az észrevételeimet, amelyek az elõzõ vitához kapcsolódnak.
Ezek értelemszerûen ugyancsak a kivitelre vonatkoznak. Azt gondolom, különbséget lehet és talán ésszerû is tenni bizonyos iratok között. Ezért a módosító indítványomban azt javasoltam, hogy köziratot tulajdonképpen csak ideiglenes jelleggel lehessen kivinni az országból, tehát kiállítás céljából, bemutatás céljából stb. stb.
Azt gondolom, hogy ugyanakkor bizonyos levéltári anyagok esetében lehetõvé kell tenni azt a lehetõséget - és most nagyon csúnyán fogalmaztam, ezért elnézésüket kérem -, hogy bizonyos levéltári anyagokat például úgy lehessen véglegesen kivinni az országból, hogy valamilyen cserére használjuk föl. Mert elõfordulhat az - és én ebben nem vagyok kompetens -, hogy van valamilyen fajta levéltári anyag, amelyik értékes valamelyik külország számára, és az az adott külország rendelkezik olyanfajta levéltári anyaggal, ami számunkra rendkívül fontos. És azt már csak egy szakember tudja mérlegelni - én magam nem, és a politika sosem lesz képest ezt a dolgot mérlegelni -, hogy melyik levéltári anyag a fontosabb számára a nemzeti kultúrához tartozóan.
Én nem vindikálnám azt a jogot magamnak, hogy azt mondhassam, hogy egyetlenegy olyan magyar levéltári anyag sincsen, ami kivihetõ. Mert én azt gondolom, lehet, hogy vannak olyan fontos levéltári anyagok máshol, amelyeket érdemes cserélni. Tehát nem arról van szó, hogy ajándékozás céljából kiviszünk valamilyen levéltári anyagot és otthagyjuk véglegesen, hanem arról van szó, hogy a megfelelõ szakmai ellenõrzéshez mérten valamilyen fajta lehetõséget biztosítok ehhez.
Ez nem a miniszteri hatáskör lesz, pontosabban nem önmagában egy miniszteri hatáskör, hanem nyilvánvalóan egy ezt megelõzõ értékelési, véleményezési folyamat után megtörténõ miniszteri engedély.
Úgyhogy én azt gondolom, ezt a különbséget meg lehet tenni. Fontolják meg az elõterjesztõk, hogy érdemes-e megtenni, hiszen azt gondolom, hogy a magyar nemzeti értékeket szolgálná egy ilyenfajta lehetõség fenntartása.
Az utolsó megjegyzésem tulajdonképpen annyi, hogy ha jól láttam, más módosító indítványokban - kettõben -is szerepel, ezért azt gondolom, mind a kettõt össze kellene vonni és ilyen formában egy harmadik vagy negyedik módosító indítványt kellene beadni a bizottságban, ez pedig arról szólna - ahogy mások is javasolták -, hogy az engedély mindig elõzetesen történjen meg. Tehát ne utólag, mert erre is van mód, erre is ad lehetõséget a törvény. Tehát elõzetes engedélyre van szükség. Ez az egyik, amit mondani szeretnék.
A másik pedig csak egy nyelvi formula. Azt gondolom, hogy a jogszabályi szövegbe inkább a lehet szót vegyük be, erre vannak példák a törvény e szakaszában is, és cseréljük fel azzal, amit a törvényjavaslat eredetije javasol.
Tehát összefoglalóan még egyszer annyit: azt gondolom, lehetséges olyan megoldás, ami a levéltári anyagunk védelmét és bõvítését szolgálja, és ez pedig azzal lehetséges, ha lehetõséget teremtünk a megfelelõ szakmai kontrollal arra, hogy bizonyos levéltári anyagokat elcserélhessen a minisztérium engedélyével a megfelelõ szakmai kompetenciával bíró személy. Köszönöm szépen.