Szabad György Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A 49. pontban a 23. § (2) bekezdésének módosítására teszek javaslatot; ez összefügg a kutatás idõhatárának itt már említett problémájával. Bizottsági jelentés kapcsán merült ez fel, és legyen szabad két szót szólni azon javaslat mellett, amit itt teszek.

Ebben a paragrafusban a jogutód nélkül megszûnt szervek iratairól, illetve az 1991. évi LXXXIII. törvény által meghatározott iratokban történõ kutatásról van szó.

(21.30)

Az általános elv, amit a minisztériumi elõterjesztés tartalmazott, a harmincéves kutatási határ. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot terjesztem elõ, hogy a közlevéltár a kutatást, annak szaktudományi célja egyértelmûvé tétele esetén, engedélyezheti. Tehát úgy gondolom, a probléma áthidalható azzal, hogy az általános harmincéves határ érvényes erre az idõszakra is, de a levéltár - és itt nem kell újabb évhatárt behozni - kapjon lehetõséget arra, hogy engedélyt adhasson a kutatásra, ha annak szaktudományi célja egyértelmûen igazolást nyer. Úgy gondolom, ezzel elérjük azt, hogy általános norma, általános elv határoz, ugyanakkor kizárjuk azt - senkit megbántani nem akarván -, hogy szenzációhajhászás vagy egyéb zsurnalisztikai szempontok és egyebek bolygassák meg azt az iratot, amelyik esetleg sokak számára még nem tekinthetõ úgy felszabadultnak, mint az idõben sokkal régebbi korok anyaga. Úgy gondolom, hogy ennek mérlegelése talán közelebb visz bennünket a kívánatos megoldáshoz.

Egyebekben legyen szabad még egy idevágó pontot érinteni, ami távoli rokona e kérdéskörnek. Hozzászóltam és elfogadásra került, tehát nem említem a védelmi idõ csökkentését a személyes jogok túlbiztosításával kapcsolatban - 80 év, 110 év és így tovább -, de Sasvári Szilárddal együtt úgy gondoljuk, hogy felmerül a probléma a védelmi idõ lejárta elõtti kutatás tekintében. Erre vonatkozóan van egy olyan megfogalmazás, amit aggályosnak tartok az eredeti minisztériumi elõterjesztésben. Az ugyanis a b) pont alatt azt mondja, hogy a kutatás lehetséges, ha az érintett, illetõleg annak halálát követõen bármely örököse vagy hozzátartozója a kutató kérésére hozzájárult. Tehát halála elõtt az elhalt vagy bármely örököse, vagy hozzátartozója. Ezt meggondolandónak tartom. Maradjon az én javaslatom szerint maga az érintett, illetve annak halálát követõen örököse. Tehát a "bármely" szó törlését javaslom, mert ha egy örököse van, akkor legyen neki rendelkezési joga. Tudom, hogy a "hozzátartozó" magánjogi vonatkozásban egy ismert fogalom, de itt nem érzem érvényesíthetõnek, mert az itt túl laza fogalom ahhoz, hogy elfogadásra kerülhessen, ha nincs más meghatározása. Tehát "örököse" - ez lehet természetesen egy személyben hozzátartozója - vagy örököseinek többsége.

Hajdan levéltárosként, történészként és sokféle szerepkörömben - akár az országgyûlési szerepkörömben is - tanúja voltam, sõt bizonyos értelemben érintettje az örökösök perlekedésének iratok ügyében is. Mert ha csak azt írjuk, hogy bármely örököse, akkor melyik örökös akarata a döntõ több örökös esetén, ami pedig különösen családi levéltáraknál szinte törvényszerû. Tehát csak az lehetséges, hogyha egy örökös van, akkor õ a döntõ - amennyiben nincs egyértelmû hagyatékozói akaratnyilvánítás -, vagy az örökösök többsége. Én mást nem látok korrekt biztosítéknak e téren.

Legyen szabad most nem visszatérni arra, amit mondottam a tudományos célú kutatás engedélyezésével kapcsolatban, amikor tévesen paragrafusokat értettem a kimondott számok alatt. Azt fenntartom, tehát Halda Alizék álláspontját tudom támogatni. Meggondolandónak tartom azonban, hogy egy tudományos intézményt még külön név szerint megemlítsünk, mert akkor azt precízen körül kell írni, a múltkor említett alapon. Tehát a legszélesebb koordítanitív testületet, az Akadémia bizottságait tudom csak kiemeltnek elfogadni. Nehogy félreértse valaki, ez nem intézetellenesség, de ha intézetet emelünk ki, akkor ugyanígy lehet tanszéket, kart, egyetemi intézetet és így tovább igényként bejelenteni. Errõl nem kívánok többet mondani.

Ellenben... Hanyadik pontig megyünk, ne haragudjon, elnök úr?

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage