SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magam is az idõhatárokról szeretnék néhány szót szólni. E törvény koncepciójának kezdeti alakulásakor a koalíciós pártok között vita volt az ügyben, hogy 15 év vagy 30 év legyen az általános idõtartam. Ez a törvényjavaslat végül is a harmincéves idõtartamot fogadta el általános megfogalmazásként, és a 15 évet abban az esetben sem támogatták, amikor a '90 elõtt keletkezett iratokról van szó. Szívesen hallanám a szabaddemokraták érvelését a 15 évrõl, hiszen én magam egyébként támogatni tudom ezt az indítványt, azt gondolom, hogy érdemes lenne ennek elhangoznia a részletes vita során.
Azonban egy dolgot szeretnék említeni, ami az én indítványomban, a 47. pontban szerepel. Ennek végül is az a célja, hogy az 1989 elõtt keletkezett MSZMP-iratok kutathatóságát azonnal biztosítani kell a nyilvánosság számára. Ez a javaslat összefügg a 74. pontban benyújtott indítvánnyal, amelyik a hatályba léptetõ szakaszt érinti. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem a törvény elfogadásakor kell biztosítani a nyilvánosság számára ezeket az iratokat, hanem '96. január 1-jétõl, ha jól emlékszem, ez a szakasz valahogy ebben az idõpontban határozza ezt meg.
Az egyik problémám az, hogy ha a törvény a harmincéves általános idõtartamot határozza meg, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy ezekbõl az iratokból az 1965 elõtti anyagokat lehet szabadon kutatni, a többi esetében engedélyre van szükség, és azoknak az engedélyére van szükség, akik az adott iratokat kezelik. Itt némi probléma jelentkezik - erre már utaltam az elsõ felszólalásomban. Az 52-es számú módosító indítványt érinti, ez Baráth Magdolna és dr. Kiss Gábor javaslata. Itt újból fel kell tennem azt a kérdést, hogy a Politikatörténeti Intézet vajon nyilvános magánlevétárnak fog-e minõsülni vagy sem. (Baráth Magdolna és Kiss Gábor igent int.) Köszönöm szépen, a bólogatásból arra a következtetésre jutok, hogy annak fog minõsülni. Ez esetben rendkívül tanulságos az 52. számú módosító indítvány, amelyik tulajdonképpen azt javasolja, hogy bizonyos iratok ügyében - s itt az MSZMP iratairól van szó - három személyi kör döntse el a kutathatósággal kapcsolatos engedélyt, ez pedig az Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Politikatörténeti Intézet által kijelölt egy-egy személy. Ez a módosító indítvány azért tanulságos, mert ennek elõfeltétele szerepel, ha jól emlékszem, a 9. számú módosító indítványukban, ahol definiálják a nyilvános magánlevéltárat, és ebbe a körbe beemelik a Politikatörténeti Intézetet.
Miután a részletes vita szabályai ilyenek, nem szeretnék most még egy utolsó érvet kifejteni a 67-es pontot érintõen. Ezt majd késõbb kívánom elmondani, de akkor vissza kívánok utalni a 9. és 52. számú pontokra is. Tehát a probléma lényege az lesz, hogy azok az iratok, amelyeket - úgy gondolom - a magyar történészek és a jelenkor kutatói számára is nyilvánossá kell tenni, vajon biztosíthatók-e a törvény hatálybalépését követõen, illetve a megjelölt szakaszban szereplõ idõtartamban. Ez egyébként magában foglal egyfajta olyan türelmi idõt, aminek segítségével ezek a levéltári anyagok elrendezhetõk.
(21.40)
Nos tehát itt, végül is félbeszakítva a hozzászólásomat, befejezem azzal, hogy egy kicsit érdemtelen az a hivatkozás, hogy velem együtt nyújtotta be Szabad György úr ezeket a védelmi idõpontokra vonatkozó részeket, hiszen õ jóval elõttem nyújtotta be ezeket. Tehát egymástól függetlenül nyújtottuk be, de az idõ az olyan, hogy ki kell használni, s azt gondolom, hogy ilyen formában talán érdemtelen volt rám hivatkozni, és nyilvánvaló az, hogy ezekhez a szakmai dolgokhoz az õ hozzáértése jóval nagyobb, mint az enyém, úgyhogy én magam tulajdonképpen levéltárt belülrõl csak látogatóként néztem meg, és nem folytattam olyan hosszú éves kutatásokat, mint amit Szabad György professzor úr és Orosz István is megtett, akiket ezért tisztelek.
Egy utalást azért hadd tegyek ezekre a belügyi, külügyi dolgokra, hogyha a szöveget pontosan elolvassa a tisztelt képviselõ úr, akkor ott nem teljesen jön ki az a fajta szándék, amit õ megfogalmazott, nyelvileg sem, tartalmilag pedig azért jelent problémát, mert hogyha ez elfogadásra kerülne, amit nem gondolok, mert sem a bizottságok nem támogatták, sem az elõterjesztõ, akkor abban az esetben azt a folyamatot erõsítené ez a javaslat, amely kimondottan a szaklevéltárak létrehozását szeretné minél hamarabb megtenni. Ez azt is jelenti, hogy miután a belügyi, a külügyi, az igazságügyi szervek ebben érdekeltek, hiszen saját levéltáruk lenne, ezért az iratanyaguknak az Országos Levéltárnak való átadása nem fog megtörténni. Tehát én azt gondolom, hogyha az a cél, márpedig az a cél, amit ön mond, ha jól értettem, hogy az Országos Levéltárba kerüljenek át, mert hogyha nem, akkor szankcionálni érdemes, azt éppen egy ilyenfajta módosító indítvány zárná rövidre. Köszönöm szépen a figyelmüket.