HALDA ALIZ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon rövid idõre szeretném igénybe venni a figyelmüket ezen a kései órán, úgyhogy inkább csak a vázlatát fogom elmondani annak, amit fontosnak gondolnék. De valóban szükségesnek érzem, hogy a 45. pontot indokoljam, tehát a szabaddemokrata frakciónak, illetõleg az öt képviselõ által aláírt javaslatnak az indoklását az idõhatárra vonatkozóan erre a bizonyos 15 évre, amelyrõl Gellért Kis Gábor képviselõ úr is említette, hogy ez a koalíciós pártok között is ilyen vita tárgya volt.
Most a mi célunk ezzel a 15 esztendõs, 15 évre csökkentett idõhatárral az.... már úgy szól ez egész pontosan, hogy az 1990 elõtt keletkezett és közlevéltárban õrzött levéltári anyagban a keletkezés naptári évétõl számított 15 év elteltével engedélyezhetõ az (1) bekezdés szerint bármely természetes személy számára a kutatás. Szerencsésebb országokban, ahol a demokrácia olajozottabban mûködik, az emberek szinkronban vannak a saját hétköznapjaikkal, és ilyenformán a saját napi történetükkel is, tehát tudják, hogy mi történik velük, hogy ami történik egy társadalomban, az miért történik. Egy embernek is joga van ahhoz, hogy a saját életét birtokolja, hogy ne mint a balsors labdája, úgy hányódjék, hogy ne tudja, hogy mirõl van szó. Ugyanígy egy nemzetnek is joga van a saját történelméhez, és tudnia kell, hogy mi történt, a jövõ érdekében is, és azért is, hogy meg tudja határozni azt, vagy le tudja vonni a következtetéseket.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedekben az elhallgatásoknak, a titkoknak, a hazugságoknak, a félretájékoztatásnak olyan szövevényével álltunk szemben, mint amivel szemben álltunk, úgy gondoljuk, hogy feltétlenül szükséges volna az, hogy mintegy ennek a kompenzálásaként elõbb lehessen hozzájutni ezekhez az anyagokhoz.
Gellért Kis Gábor képviselõ úr azt mondta, hogy ezeknek az anyagoknak a kutatása, tehát a lényeges anyagok kutatása tulajdonképpen engedélyezett. Én nem tudom, hogy honnan gondolja ezt. Én azt gondolom, hogy ez feltételezés. Hogy ez így van, azt csak akkor mondhatná, ha minden anyagot átnézett volna, ami egyáltalában szóba jön, amit én egyrészt nem hiszek, másrészt ha úgy volna, nagyon furcsállnám.
Most én vagy mi tulajdonképpen azt tartanánk, én a magam részérõl pláne azt tartanám a legcélravezetõbbnek, amit Sasvári képviselõ úr ajánl, nevezetesen, hogy egyáltalában ne legyen idõhatár. De akkor, hogyha ez nemcsak az MSZMP- iratokra vonatkoznék, hanem az állami levéltárakra is, tehát mindenfajta anyagra. Ez volna a legtisztább megoldás.
Ennek ellene szokták vetni azt, hogy ez veszélyezteti a személyiségi jogokat. Én egyrészt azt gondolom, hogy található olyan megoldás a kutatás során, amikor a személyiségi jogokat védeni lehet. Másfelõl pedig azt gondolom, hogy a közélet színpadán szereplõ emberek közéletre vonatkozó cselekvései nem élvezhetik ezt a személyes védelmet, tekintettel arra, hogy ahhoz a közösségnek köze van. És egyszerûen a felelõsségtõl való megfosztást jelenti az, hogyha eltûrjük, hogy homályban maradjon minden, ami történt, tulajdonképpen számomra megfoghatatlan indokok alapján.
Most gyakorlatilag azt gondolom én, hogy Sasvári Szilárd képviselõ úrnak és Szabad György képviselõ úrnak az indítványát a szabaddemokraták javaslatával, nevezetesen ezzel a 22. §-ra vonatkozó javaslattal a bizottságok még megnézhetnék, tehát hogy hogyan lehetne itt valamilyen egyezségre jutni, mert a kérdés nagyon fontos. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.)