DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Röviden reagálnék arra a problémára, amit Gellért Kis Gábor képviselõtársunk vetett fel.
A zárt letét fogalma ítéletem szerint régi fogalom. Tehát az örökhagyónak joga van ahhoz, hogy meghagyja, hogy az én irataimat majd halálom után ötven évvel - vagy nem tudom, hány évvel - kutassák. Ezt szerintem tiszteletben kell tartani. És nem emlékszem, hogy a törvényben errõl egyáltalán van-e szó. (Dr. Szabad György: Van!) Van? Mert nem tanultam meg az egészet szóról szóra. Elnézést kérek. Tehát a zárt letétet tiszteletben kell tartani, és szerintem ez egészen más elbírálás alá esik - hogy a példámnál maradjak -, mint az '56- os muszkavezetõ.
Mindenesetre a kérdésnek a differenciált megítélését jogosnak tartom, és ebben az ügyben valóban differenciáltan kell eljárnunk.
Ami pedig az örökösök ügyét illeti: én csak abban az esetben ismerem az örökös jogosultságát, ha az örökös odahaza a lakásában õrzi az édesapa vagy édesanya iratait, és akkor teljesen az õ belátásán múlik az, hogy a kutató rendelkezésére bocsátja-e vagy nem. Akik ilyen dolgokkal foglakoztunk életünkben, azt tapasztalhattuk, hogy az örökösök közül egyesek nagyon szívesen jöttek az ember segítségére, szívesen bocsátották rendelkezésre az irataikat, mások viszont azt mondták, hogy kérem, szó se lehet róla. Ezt véleményem szerint - még egyszer mondom - tiszteletben lehet tartani abban az esetben, ha a szó igazi értelmében vett magánlevéltárról, egy család vagy egy egyén iratanyagáról van szó.
Köszönöm szépen.