KISS GÁBOR (MSZP): Nagyon röviden szeretnék Sasvári Szilárd képviselõtársam aggodalmaira reflektálni - erre csaknem felhívást is kaptam.
Én senkit se szeretnék szentté avatni, se magam megszentülni, bár úgy gondolom, hogy akik ezen a kései órán itt vagyunk, mindannyian tekinthetõk vagyunk kissé a levéltári törvény meghozatala szentjeinek, akik ilyen hûségesen kitartanak. Sasvári képviselõtársam biztosan meg fogja nekem bocsátani, hogyha egy kicsit megengedek magamnak némi malíciózusságot.
Szóval, a gyanú kikezdi az embernek a belsõ egyensúlyát. Ezért én azt gondolom, hogy a gyanú csak indokolt esetben jó dolog; a kételkedés jó dolog, de bizonyos korlátok között. Ezért, hogy én a nyugtalan lelkének a háborgását enyhítsem, szeretném elmondani, hogy egy olyan kapcsolódó módosító indítványt van szándékom beterjeszteni, amely eltekint attól, hogy a törvényben külön kitérjen a Politikai Intézet levéltárára, amikor nyilvános magánlevéltárak bejegyzésérõl van szó. Általában is szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ha nem nevezzük meg a konventi és hiteles helyi, vagy a párt-, vagy a szakszervezeti levéltárat, hanem általánosságban fogalmazunk, akkor nagyobb a mozgásszabadság a fogalom terjedelme következtében, mint hogyha ezt megszûkítjük.
Szeretném egyértelmûen leszögezni: miután egy törvény alapján állami tulajdonba vették azokat a bizonyos iratokat, ebben a törvényben semmiféle kísérlet nem történik az egyszeri aktus valamiféle visszacsinálására vagy visszaállítására. Nem errõl van szó. Pusztán csak szeretnénk elismertetni a - nem egyszerûen csak az MSZMP levéltáraként ismert - Politikatudományi* Intézet levéltárát, hanem az egyháziakat is, amelyek hosszú ideje mûködnek, s kvázi úgy mûködnek mint nyilvános magánlevéltárak, akkor is, hogyha ez a történeti fogalom korábban nem létezett. Köszönöm szépen.