SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm az elnök úr megértõ türelmét. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm szépen, hogy háborgó lelkiismeretemmel foglalkozik a képviselõ úr. Hadd mondjam azt, hogy erre semmi szükség nincs, ezt én magam elintézem, a jó Istennel együtt.
Amit szeretnék mondani, fontosabb dolgot - már a törvényhozás számára fontosabb dolgot -, az az, hogy amit ön mondott, az egy megnyugtató nyilatkozat lehet, de amirõl én beszéltem, az egy lehetõség, ami az önök módosító indítványában benne van, amiben ez szerepel. Én azt gondolom, hogy itt nyilvánvalóan a politikai szándék, amivel önök benyújtották, az lehet jóhiszemû, én is lehetek jóhiszemû - bár az ellenzéknek mindig az a feladata, hogy próbáljon meg kételkedni és kritikáját kifejteni -, de azt hadd tegyem hozzá, hogy ez, amit ön mondott, nem elégséges arra, hogy ez a dolog ne történhessék meg. Mert amit önök megfogalmaztak, az arról szól, hogy a köziratot - márpedig az MSZMP iratai köziratoknak minõsültek az államosítás után -, a Mûvelõdési Minisztérium átadhatja. Én egyébként nem félek, hogy átadja, tehát nem tartok ettõl. Most már, hogy ez a nyilatkozat megtörtént, rendben is lesz minden.
Én õszintén remélem, hogy a levéltári törvénynek az a bizonyos problémája, hogy a politikai keretet is, vagy politikában is kicsit kitágítottuk, ez nem okoz az ön szakmai lelkiismerete számára különösebben nagy háborgást. Köszönöm szépen.